KERESD A NŐT / Lélekhangok


Naivitásom, nem a gyengeségem jele

Mai fekete-fehér világunkban az olyan tulajdonságok, mint az optimizmus és a naivitás nem hízelgő jelzők ránk nézve. Ha optimisták vagyunk, akkor építünk egy álomvilágot magunk köré, és hisszük, hogy „ez a világ minden világok legjobbika”.

olvass tovább

Itt vagyok - Amikor véget ér a keresés

Életem jelentős részében kerestem, pontosan sosem tudtam, hogy igazán mit, csak azt, hogy mennem kell, valami hajtott belül. Úgy éreztem meg kell értenem a miérteket, a hogyanokat, az életem szereplőit, és az okokat, amiért ők részesei lettek a történetemnek és megértenem a saját szerepemet ebben a nagy egészben. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy ezek a kérdések bennem sosem érnek el nyugvópontra, sosincs elég belőlük, hogy azt a lelki békét, amit annyira kutattam, nem hiszem, hogy valaha is fellelem és én végül megérkezek oda, ahová annyira szerettem volna önmagamban eljutni.

olvass tovább

A láthatatlan erőd

Betelt a pohár, kész, vége, ennyi volt. Itt vannak a fejemben a gondolatok, a kérdések, amiket szeretnék a szemedbe nézve, neked szegezni. Eldöntöttem, erőt vettem magamon, most végig csinálom, nem lépek vissza. Mert ezt nem lehet tovább csinálni, nincs már erőm, elfogytam, elfáradtam.

olvass tovább

Megbocsátás

Néha hiába mondjuk ki, hogy megbocsátunk, egyszerűen nem érezzük a szívünkben ezt az irgalmi állapotot. A megbocsátás egy hosszú folyamat, amelyben a léleknek meg kell küzdenie az őt ért sérelemmel.

olvass tovább

Ha csodálatos vagy, miért hagynak el?

Nincs ember, akit ne tesztelne le az élet, hogy mennyire hisz magában, mennyire is áll önmaga oldalán. Tudod miről beszélek, ha utasítottak már vissza, aláztak már meg, hagytak már el, éreztették veled, hogy nem vagy elég jó, nem kellesz és nem kell az sem, amit adni tudsz. 

olvass tovább

Elrontottam.. vagy mégsem?

Mindig azt gondoltam, a szeretet a baj. Mert olyan helyzetekbe vezet, amik nagyobbak nálam, amik sokszor nehezek és fájdalmasak. Mivel nem láttam a megfelelő megoldást, s elképzelni sem mertem az igazán méltó végkimenetelt, a szeretetet hibáztattam. Bűnös érzés, gondoltam mindig titkon, szótlan. Most bátran mondom: elrontottam.

olvass tovább

Voltál is, meg nem is

Voltál is, meg nem is. Mindvégig ott voltál velünk, de sokszor mégis eltűntél, időről időre kiléptél a mindennapjainkból. Azt hiszem, hamisíthatatlan az az őszinte, gyermeki reakció, amit ezzel kiváltottál belőlem.

olvass tovább