2. KERESD A NŐT
  3. Lélekhangok

KERESD A NŐT / Lélekhangok


Hagyd kinyílni a rózsát!

  • 2025. június 22.

Minap - női körben - a párkapcsolatok dinamikájára is terelődött a beszélgetés, miközben élveztük a nyári napsugarakat, a virágba borult természet szépségeit.

olvass tovább

Az élet nem vészhelyzet – csak néha túl közelről nézed

  • 2025. június 21.

Vannak pillanatok, amikor az egész világ hirtelen túl soknak tűnik.
Nem történt semmi rendkívüli, mégis azt érzed, mintha minden egyszerre akarna rád omlani. Egy félreérthető üzenet, egy határidő, amit elfelejtettél, egy mondat, amit nem jól értelmezett valaki, vagy amit te nem jól mondtál. Apróságok. De mégis képesek elindítani egy olyan spirált, ahol már mindent sürgetőnek és feszítőnek élsz meg.

olvass tovább

Menekülő férfiak

„Istenem….egy eltévedt kisfiú” Így kiáltott fel nemrégiben egy csodálatos barátnőm, amikor megmutattam neki egy párbeszéd részletét. Ő már tud valamit (nagyon sokat!), ezért nem volt benne ítélkezés és vád. Csak megértés és megengedés…

olvass tovább

Miért boldogabbak az érzelmes emberek?

Nehezen fejezzük ki az érzelmeinket. Azt hisszük a lelkünket kell kifordítani, ami aztán visszafordítva már soha nem lesz ugyanaz. Azt gondoljuk, olyan, mint amikor a negatív fényt kap, örökre sérül, és a fénykép soha elő nem hívható, semmi nem őrzi majd emlékeinket. Érzelmeinkről beszélni néha nehezebb, mint bármilyen vizsga, igazi megmérettetés. Pedig az érzelmek feltárása nem egyenlő azzal, hogy valaki lábai elé fekszel, védtelenül, fegyvertelenül, és hagyod, hogy diadalittasan a mellkasodra tegye a lábát.

olvass tovább

A fájdalom ambivalenciája

Zaklatottság, félelem, düh – csupán három kiragadott szó megannyi érzés közül, amiket akkor tapasztalhatunk magunkon, ha hatalmába kerít minket a fájdalom. Ugyanakkor ez a testünknek és lelkünknek egyaránt mostoha érzés hasznos is tud lenni nekünk, függetlenül attól, hogy ki vagy mi okozta.

olvass tovább

Ha nem vagy rendben, hidd el, az is rendben van

  • 2025. június 14.

Néha annyira küzdünk azért, hogy a környezetünk semmit se észleljen az aktuális lelki állapotunkból, hogy szinte még mi magunk is elhisszük, hogy minden rendben, miközben épp a világunk omlik össze. De mikor jutottunk el oda, hogy szégyen felvállalni azt, ha éppen nem vagyunk a topon? Mikor lett a világ annyira felületes, hogy el akarjuk fedni a vívódásainkat, és ezzel együtt saját magunkat is?

olvass tovább

Hova tűnt a férfiak szeretete?

  • 2025. június 14.

Nem a rajongás, a babérokon önelégülten terpeszkedő, a másikat megfojtó és kizáró, a tárgyakat, pozíciókat hajszoló szenvedély. Hanem az, amely kapcsolatokat működtet, biztonságot ad, szelíden nevel, puhán körbeölel és jelen van a jövőben is.

olvass tovább

A nő és a türelemjáték

Selyempapírba csomagolt bocsánatkérés. Ezt kapta az a nő, akit többször faképnél hagyott és megcsalt a partnere, úgy, hogy ő nem adott rá okot. Aztán mégis megbocsátott neki, és elkezdődött miértek utáni őrült hajsza. De (őszinte) válasz egyetlen kérdésére sem érkezett. A nő és a türelemjáték.

olvass tovább

Mindig csak talán

A beismerés és a belátás fájó, de vannak elkerülhetetlen döntések az életben, amiket meg kell hoznunk. Csak és kizárólag azt remélve, hogy később majd megjutalmaz minket az élet. Vagy csak mert egyszerűen így helyes.

olvass tovább

Csak kihasználjuk egymást?

  • 2025. június 10.

Érdekes, hogy sokszor olyan emberi kapcsolatokba bonyolódunk, ahol az érzésektől, a jóhiszeműségből és a kedvességünkből adódóan, talán túl segítőkészek és odaadóak leszünk

olvass tovább