2. KERESD A NŐT
  3. Lélekhangok

KERESD A NŐT / Lélekhangok


Ott van az otthon, ahol vár valaki

Egy fikciós történetben mi most együtt fekszünk valahol, igazából nem is írnék mert már hajnali 3 óra körül járunk és Te úgy sem engednéd, hogy ilyen sokáig fent maradjak. Vagy csak szimplán veled lennék eltelve. Már a gondolata annak, hogy belegondolok, úgy aludnánk mint ahogy mindig vágytam, ringatnál a karjaidban, abban a finomra hangolt két karodban, olyan lágyan mint mindig.

olvass tovább

Csak kihasználjuk egymást?

  • 2024. június 29.

Érdekes, hogy sokszor olyan emberi kapcsolatokba bonyolódunk, ahol az érzésektől, a jóhiszeműségből és a kedvességünkből adódóan, talán túl segítőkészek és odaadóak leszünk

olvass tovább

Besokallás

Egyszer érkezett hozzám egy ügyfél, aki elmesélte, hogy rossz a kommunikációja. Senkivel nem tud normálisan beszélni. Senkihez nem tud normálisan szólni sem. Sőt, őszintén szólva, nem is akar. Volt már asszertív és egyéb kommunikációs tréningen, de nem segített. Nem tudta beépíteni.

olvass tovább

Képes lesz-e engem szeretni?

  • 2024. június 28.

Nyitott könyv vagyok - gondoltam sokáig. Világ életemben azt hittem, hogy sokkal könnyebben kapcsolódom emberekhez, mint mások. Talán némiképp igaz is, hiszen amolyan "az vagyok, amilyennek látsz" ember vagyok. Nincs sallang, nincs maszk.

olvass tovább

Hova tűnt a férfiak szeretete?

  • 2024. június 28.

Nem a rajongás, a babérokon önelégülten terpeszkedő, a másikat megfojtó és kizáró, a tárgyakat, pozíciókat hajszoló szenvedély. Hanem az, amely kapcsolatokat működtet, biztonságot ad, szelíden nevel, puhán körbeölel és jelen van a jövőben is.

olvass tovább

Édes-ismerős Otthon

  • 2024. június 27.

Amikor még tinédzserek vagyunk és szerelembe esünk, talán nem is tudjuk konkrétan megfogalmazni azt, hogy miért éppen azt a valakit szeretjük teljes szívünkkel, akit. Az érzés új és tökéletes. A szerelmünk tárgya azonban nem, amire rá is jövünk előbb-utóbb. És ez így is van rendjén

olvass tovább

A valódi szeretet nem fél

Akarod-e? Tudod, mindig az érzés van előbb, aztán vitatkozik az ész, kell-e ez nekem? Sérülhetek. Mi van, ha nem működik? Beleengedem magam, majd kiderül kár volt és csak a könnyeimet nyelem. Vagy én okozok fájdalmat. A fájdalomtól hidd el, nem tudod elzárni magad.

olvass tovább

Ez az életetek?

Nem tudok hozzászokni. Egyszerűen megdöbbent az emberek valósága. Az, amiben élnek. Figyelem a történeteiket és nézem, ahogy sodródnak. Nem értem. Vagy is nagyon. Így még rosszabb. Azon gondolkodom éltem-e valaha is így. Hogy? Teljes káoszban és drámában. Pont olyanban, amelyet még a legfelkészültebb drámaíró sem tudna megírni. Rájövök, hogy nem. Valahogy mindig időben kiültem a nézőtérre és nem mentem le a legaljára. Persze játszottam én is, hibáztam, csaltam, bántottam, de valahogy volt bennem éberség a megálljra.

olvass tovább

A tisztességtelenség nem menő

Aki kifelé csal, az befelé is. Néha úgy érzem, hogy igazán azok tudják tisztán megmutatni az élet sötét oldalát, akik élesen látják, élik a fényeset is. Ez ad valamiféle tisztánlátást, nem az éles különbségek miatt, hanem a bátorság miatt.

olvass tovább