Hiányzol, de nem várok tovább rád

  • 2019. november 06.

Már nem tudok tovább várni rád. Millió és egy alkalommal próbáltam mentségeket felhozni arra, hogy miért tartunk itt. Valahányszor ki akartalak zárni az életemből, mindig nyitva hagytam az ajtót neked résnyire, hátra a cipőd orrával mégis megpróbálsz újra belépni. És majd minden más lesz...

olvass tovább

Kedves felnőtt Kisfiúk

Az érettség sok minden, de nem kor függvénye. Pontosabban egy bizonyos kor alatt kár keresni, de egy bizonyos kor fölött pedig vicces, ha nincs is meg. Kerülvén a félreértéseket, nem az egzisztencia határozza meg az érettséget, de még csak nem is a tanultság.

olvass tovább

Hányszor adtam túl sokat?

Rettenetesen fájdalmas magad elé nézni, szinte a könnyektől alig látni, kicsit fuldokolni. Érezni, hogy most zuhanás lesz, nyüglődés, és fájdalom. Tudni, hogy el fogsz veszni - rombolni, szenvedni, és sírni fogsz. Szinte némán, félholtan nyúlsz a kezek után.

olvass tovább

A férfiak tényleg nem sírnak...vagy mégis

A mai modern társadalmakban igen konkrét szereposztást kaphatunk starter kit-nek nemi szerepeink szerint. A gender a társadalmi nemet jelenti, valamint a “genderelmélet” a társadalom által meghatározott nőiességre/ férfiasságra vonatkozik, nem pusztán a női/férfi mivoltra. Alapvető hitvallásom ezen konzervatív nemi sztereotípiák leépítése és megreformálása, egy elfogadóbb társadalmi közeg ideája reményében.

olvass tovább

Elengedtelek

Tudtam, hogy eljön a nap. Sóváran és bizakodva vártam a pillanatot, amikor már nem érdekelsz. Amikor már nem cirkulálsz a gondolataimban, nem ül az emléked a mellkasomra, és nem szorítod össze a szívem. Mindent elvettél tőlem, egészen csontig lecsupaszítottál, miattad kapkodtam levegőért éjjelente, és te raboltad el a díszeimet, a színeimet egy időre, miattad lettem rémült tekintetű, örökké gyanakvó, szürke szorongó, önbecsülést vesztett, sérült túlélő.

olvass tovább

Az a bizonyos diszharmónia

Emlékszem gyerekkoromból arra az alattomos érzésre, ami ott lappangott a mindennapjainkban, amit először nem vettem észre, amit sokáig nem tudtam szavakba önteni vagy megfogalmazni. Csak most, hogy már nem része az életemnek, tudom elmondani, mit is éreztem, mi volt az, ami sokszor megkeserítette a mézédes pillanatainkat. A diszharmónia.

olvass tovább

Miért lép félre a férfi?

A válasz a kérdésre egyszerű. Mert félre akar lépni. El tudná kerülni a hűtlenség sikátoros zsákutcáit, ki tudná védeni, nemet tudna mondani, és simán el tudna sétálni a veszélyeztetett zónából. Nem menne bele egyéjszakás kalandokba, nem értelmezné a lecsapni készülő, csábító, hívogató nő násztáncát, lefejtené magáról a becéző, simító idegen női kezeket, és nemet mondana italmeghívásokra. A férfi, ha nem akar, nem lép félre. Ha akar, vagy ha inkább eljut abba a fázisba, amikor már nem fontos, nem számít, és nem nyom a latban semmi, akkor megteszi.

olvass tovább

Lelket kell csókolni

Alapvető, hogy ott van a kölcsönös vonzalom, a közös értékrend, az előremutató célok, és egy összeegyeztethető élet. A nagy szerelem. De összeér a lelkünk is? Tudok előtted bármiről, szégyenérzet, tabuk, félelem nélkül beszélni? Te vagy az, akit tényleg nekem szánt az élet?

olvass tovább

Szelídülj szerelem!

A legelső szerelmes találkozásban százezer perc várakozás rejlik, hormonok tombolása, egymás tekintetében elmerülés, és színtiszta vegytan. A szerelem kezdetben valóban rózsaszín, mámoros köd, és gyomortájon repkedő pillangók, és ez a kegyetlenül édes drog, függővé tehet, csak ízleljük egymást telhetetlenül, újabb és újabb szerelemmámor adagért esdekelve.

olvass tovább