KERESD A NŐT / Lélekhangok


Felszínes beszélgetéseink – ennyi maradt már csak

A buszra várok éppen. Én már távolról látlak téged, a jól bevált perifériás szögből. Még csak biccentenem sem kell a fejemet, pontosan tudom, ki, milyen sebességgel halad el előttem, vagy mögöttem. Halvány sminket viselsz, és most barna a hajad színe. Jól áll – mondanám -, de nem mondom, mert már így is olyan elcsépelt az egész helyzet.

olvass tovább

Ego harcok

Sokféle érzést különböztetünk meg. Leginkább a szerelmet és a gyűlöletet illik jól elkülöníteni. Bár, akik nagyon értenek az érzésekhez azt vallják, hogy ez a két érzés nincs is olyan távol egymástól.

olvass tovább

A szeretetnek nincsenek határai, de a kapcsolatoknak igen

A szeretetnek nincs határa, de ha egy jól működő kapcsolatban akarsz és tervezel hosszútávon élni, igenis fel kell húzni, KÖZÖSEN a falainkat. Azért nehéz ez, mert ez csak akkor működik, ha igazi intimitás van jelen, őszinte kommunikáció, képesség ahhoz (vagy legalább hajlandóság), hogy beleképzeljük magunkat egymás érzéseibe.

olvass tovább

Krónikás: Nagyszüleim szívbe markoló története

A férjemnek legény kora óta lehetősége lett volna kiutazni német rokonaihoz munka kérdés kapcsán, ám a vízumot legény korában sosem kapta meg. Miután összeházasodtunk és megszületett első gyermekünk, újra lehetősége adódott. Vízumot csak neki adtak, nekem viszont nem. Az volt a terv, hogy elutazik egy hónapra dolgozni és meglátogatni a rokonait, ezután pedig hazatér. Így is történt, elutazott, és mi pedig tettük a dolgunk.

olvass tovább

Tedd el a kardod

„Hát már nem is állhatok ki magamért! Tűrnöm kell a végtelenségig?”- sokszor hallok így nőket kifakadni, amikor azt mondom nekik: ne vitázz, ne harcolj a férfival! Nem kell „küzdened az igazadért”…Vannak más módszerek is, amik sokkal célravezetőbbek és a béke is megmarad köztetek.

olvass tovább

Túl drága szerelmek

Eleinte konokul ellenálltam, önzőn csak önmagamat védtem, a saját lelki egészségemet védelmeztem, mert tudtam, hogy majd drágán megfizetek ezért a szerelemért. Ízekre tép majd kíméletlenül, kicsontoz, elveszi belőlem, ami kell, és tiszta, nemes emberi tulajdonságaimat viszi emlékül. Értőn kibányássza, felszínre hozza a gyenge nőt, én meg hagyom, hogy ő megszelídítsen, hogy megmentsen, hogy férfi legyen.

olvass tovább

A férfi, aki rossz nőt nem szeretett

Amikor ránéztél arra a képre, még a gyomrod is összeszorult. Volt benne valami olyan nyilvánvaló hazugság, amelyet még a nem értő szemek is észrevesznek. A nő elfojtott dühvel állt a férfi mellett, közben mosolygott, de jobb lett volna, ha sír. Abban legalább lett volna valami érzelem. A ruhájáról sütött, hogy, bár ad magára, annyi benne a reménytelenség, hogy a divat ellenére sem divatos. Eleganciának nem nevezhető rajta semmi, mert, aki a lelkét nem tudja viselni, az a ruháját sem tudja.

olvass tovább