KERESD A NŐT / Lélekhangok


Elengedem a kezedet

Úgy pillantok napjában többször a kijelzőre, mintha azt hinném elromlott volna, és csak azért nem jelez. Néha már csak nevetek, hogy kínzom magam, csak mert sokat jelentesz nekem. Meddig lehet várni, úgy, hogy nem csapom be magamat? És mit jelent valakit jól várni önfeladás nélkül? Szükséges-e várni, ha valami most nincs, ahelyett, hogy léteznénk abban, ami van?

olvass tovább

Köszönöm, ég veled!

Hihetetlen számomra, még talán fel sem fogtam teljesen, hogy végleg vége van, elmentél. És veled együtt ment az a rengeteg sok rossz, káosz, könny, a napokig, hetekig, hónapokig tartó sírás, a pokol, az idegösszeroppanás, a lelkileg kimerülés, a fizikai-szellemi leépülés, az éjszakákon át tartó gyomorideg, a rengeteg sok csalódás, a hazug emberek, és az arcomat, szívemet forrón perzselő pokol, amit kaptam tőled, ami miatt oly sokszor a padlóra kerültem, mert egy idő után már elhagyott az erőm, és ami ahhoz vezetett, hogy feladjam.

olvass tovább

Én nem akarom eladni magam

Túl nehéz és elérhetetlen. Ilyennek látjuk a világot sajnos sokszor, ezt nem tagadhatjuk le. „Mikor érem már el a csillagos eget is?” – kérdezzük magunktól. Pár hónap, pár év? Ugyan… Nincs időnk, mintha sose lett volna.

olvass tovább

A depresszió jelei

  • 2021. január 08.

Bár a lélek egészsége egyre nagyobb szerepet kap napjainkban, még mindig hajlamosak vagyunk szemet hunyni, hogy ha magunkon, vagy egy hozzánk közel álló emberen véljük felfedezni a depresszió jeleit, és megmagyarázni különböző indokokkal, tagadva egy valós, létező, és rendkívül veszélyes betegséget. Íme, a depresszió legjellemzőbb tünetei. Fontos, hogy az alábbi tünet együtteseket ismerjük fel, és ha felfedezzük őket, ne legyintsünk vállvonogatva, hogy ugyan, ez csak átmeneti rossz periódus.

olvass tovább

A te életed, a te döntésed

  • 2021. január 06.

Mindig lesznek olyan emberek, akik szerint nem helyes, ahogy döntünk. Akik majd megítélnek és bíráskodni próbálnak felettünk. De az embernek egy élete van, és jogunk van dönteni arról, hogy miképpen éljük azt meg.

olvass tovább

A lángot őrizni kell

Talán már nem izzik úgy a szemünk mikor tekintetünk egymásra talál. Talán már nem röpködnek a gyomrodban pillangók mikor rám gondolsz és nem szédülsz a találkozókon. Nem remeg a hangod a magadról szóló mondatoknál és nem bókolsz olyan félve.

olvass tovább

A hazugságról

A kommunikáció igazi klasszikusa. Hogyan tudjuk úgy keverni a lapjainkat, hogy ne adjuk ki magukat? Egy bizonyos pontnál elkezdünk hazudni magunkról. Természetesen vannak kategóriái, amit jobban elfogadnak az emberek, mint mondjuk a kegyes hazugságokat, ahol a másik lelkivilágát megkímélve kicsit ferdítünk az igazságon. Jaj a nagyi, szegény idegei, meg ne tudja ezt és ezt… óh, hát amiről nem tud az nem fáj neki… de valóban, ez ilyenkor nem számít?

olvass tovább

Kérlek, töröld a számát

A közös emlékeiteket nem tudod kitörölni a fejedből, mint ahogy őt magát sem tudod kiradírozni a szívedből, de van egy pont, ami után már nem lehet többet várni rá. Rá és arra, hogy végre jól szeressen.

olvass tovább