KERESD A NŐT / Lélekhangok


Amit jó lett volna már gimisekként is tudni

  • 2023. január 08.

Olyan jó lett volna, ha a gimis énünk előtt anno, megjelent volna a mostani felnőtt alakunk, és ellátott volna néhány tanáccsal, vagy legalább felhívja pár apróságra a figyelmünket, amit nem ártott volna már olyan fiatalon tudni. Ha lenne mód az időutazásra, az alábbiakra térnék biztosan ki.

olvass tovább

Akik a lelkünkben élnek tovább..

Ők azok, akik veled vannak akkor is, amikor úgy érzed, teljesen egyedül maradtál. Ők azok, akik bár nincsenek velünk fizikai jelenlétben, de egy – egy elágazásnál az életünk útvesztőiben, biztosan feltesszük magunkban a kérdést: Vajon Ő mit mondana? Merre indulna? Hogyan döntene?

olvass tovább

Az alkalmazkodás nem egyenlő azzal, hogy le kell mondanod az önállóságodról

„Jól alkalmazkodó lények vagyunk, nagyon sok mindent elviselünk - de ennek ára van.” Hangzik Dr. Máté Gábor Normális vagy című könyvéből egy mondat, amit egyszerűen kivettem az ott megjelent környezetéből azért, hogy egy másik környezetbe helyezhessem. Egy másik gondolatba, egy talán teljesen hétköznapibb szituációba, amivel minden második ember képes lesz azonosulni.

olvass tovább

Mire vársz?

A minap, főzés közben, beállítottam egy időzítőt, hogy figyelmeztessen, amikor ki kell vennem az ételt a sütőből. Elindítottam az időzítőt, és hirtelen elfogott egy mellbevágó érzés, ahogy a visszaszámlálás elindult. A lelkemig hatott rám, ahogy néztem egy darabig a másodpercek szapora lépteit jelezve, hogyan fogyatkozik a beprogramozott idő.

olvass tovább

Tegnap ismét lezártam egy fejezetet

Tegnap ismét lezártam egy fejezetet az életemben. Elköszöntem 2022-től és izgalommal telve várom, hogy 2023 mit hoz majd számomra. Amiben már most biztos vagyok, hogy nem félek kimondani, erős vagyok, és erős is maradok. Meg fogom valósítani a céljaim, vágyaim mindenáron.

olvass tovább

Nem ünnepelem az évek elmúltát

Azt ünnepelem, hogy minden pillanatot áttáncoltam, lépésről-lépésre, megtisztelve azzal, hogy örök, mert beleégett a szívembe. Ezért nem ünneplem az elmúlást és nem értékelem. Csak élem. Nincs mit lezárnom, mert minden mit hozott az idő, bennem marad, elvehetetlenül. Minden érintés, minden hang, illat, minden rezdülés. Nincs mit átgondolnom, mert átgondolom, megélem minden pillanatom.

olvass tovább