A jószívűek mindig megszívják?
Jószívűnek lenni a mai Világban baromi nagy kihívást jelent. Mindenki törtet, a saját érdekeit helyezi előtérbe, és a céljuk elérése érdekében képesek átgázolni akár egymáson is az emberek.
olvass továbbJószívűnek lenni a mai Világban baromi nagy kihívást jelent. Mindenki törtet, a saját érdekeit helyezi előtérbe, és a céljuk elérése érdekében képesek átgázolni akár egymáson is az emberek.
olvass továbbNéha hiába mondjuk ki, hogy megbocsátunk, egyszerűen nem érezzük a szívünkben ezt az irgalmi állapotot. A megbocsátás egy hosszú folyamat, amelyben a léleknek meg kell küzdenie az őt ért sérelemmel.
olvass továbbNincs ember, akit ne tesztelne le az élet, hogy mennyire hisz magában, mennyire is áll önmaga oldalán. Tudod miről beszélek, ha utasítottak már vissza, aláztak már meg, hagytak már el, éreztették veled, hogy nem vagy elég jó, nem kellesz és nem kell az sem, amit adni tudsz.
olvass továbbMindig azt gondoltam, a szeretet a baj. Mert olyan helyzetekbe vezet, amik nagyobbak nálam, amik sokszor nehezek és fájdalmasak. Mivel nem láttam a megfelelő megoldást, s elképzelni sem mertem az igazán méltó végkimenetelt, a szeretetet hibáztattam. Bűnös érzés, gondoltam mindig titkon, szótlan. Most bátran mondom: elrontottam.
olvass továbbVoltál is, meg nem is. Mindvégig ott voltál velünk, de sokszor mégis eltűntél, időről időre kiléptél a mindennapjainkból. Azt hiszem, hamisíthatatlan az az őszinte, gyermeki reakció, amit ezzel kiváltottál belőlem.
olvass továbbEgy kicsit talán minden nő szeretné tudni, milyen lenne egy napra férfibőrben. Belelátni a fejükbe, megtudni milyen gondolatok cikáznak (vagy inkább lassú tempóban araszolnak) odabent.
olvass továbbA sors a körülményeket alakítja, de a hozzáállásodat te formálod. Ezért a hozzáállásod mindig fontosabb, mint maga a körülmény, ugyanis az adott pillanatban csupán a hozzáállásodon tudsz változtatni, a körülményeken nem. Ettől viszont változni fognak a körülményeid is. A jellemed alakítja az életedet, de a jellemedet csak te vagy képes formálni és te vagy képes megváltoztatni.
olvass továbbHinni kell, hogy lesz még valaki aki úgy gondol, úgy érez mint mi. Lesz olyan, hogy ez a zord, hideg tél majd valaki ölelésében elviselhetővé válik, ahol az ünnep is értelmet nyer. Lesz olyan, amikor nem fogunk így fázni, mert a szeretet lángra lobban bennünk.
olvass továbbÉvtizedekig nem tudtam értelmezni ennek a mondatnak a valódi jelentését. Mentségemre legyen, hogy az én családomban nem volt szokás, hogy elhallgattassák a nőket. Az volt a szokás, hogy egy nő legyen művelt, olvasott, tájékozott, tanult és legyen véleménye.
olvass továbbBaráti társaságban gyakran szóba kerül, hogy mégis mi egy hosszú és jól működő kapcsolat titka. Sokszor nekem szegezik a kérdést; holott több hosszú kapcsolattal a hátam mögött sem vagyok a téma szakértője.
olvass továbbEgy fikciós történetben mi most együtt fekszünk valahol, igazából nem is írnék mert már hajnali 3 óra körül járunk és Te úgy sem engednéd, hogy ilyen sokáig fent maradjak. Vagy csak szimplán veled lennék eltelve. Már a gondolata annak, hogy belegondolok, úgy aludnánk mint ahogy mindig vágytam, ringatnál a karjaidban, abban a finomra hangolt két karodban, olyan lágyan mint mindig.
olvass továbbÜlök az ágy szélén, nézek a tükörbe és elképesztően utálom most magam. Kezdhetném így is, de valószínűleg téged ez most cseppet sem hatna meg. Akkor mégis mivel indítsak? Van egyáltalán bármi is, ami még elérne hozzád? Ki tudja…
olvass továbbA gyermekkor nagyon sok mindent meghatározhat a felnőtt életünkben. Még akkor is, ha aktívan dolgozunk magunkon és azon, hogy meggyógyuljunk, nehéz leküzdeni a múltat, és sokszor sajnos a csomag velünk is marad valamilyen formában. Íme néhány jele annak, hogy valakinek valószínűleg nehéz gyerekkora volt:
olvass továbbGyakran érzed magad kedvetlennek, kimerültnek, tanácstalannak, szétszórtnak és elesettnek? Sokszor úgy tűnik, mintha mások, vagy a körülmények irányítanák az életedet? Előfordul, hogy gondolataid a múltban ragadnak, és képtelen vagy a jelenre koncentrálni, hát még a jövőre? Ha az kérdések bármelyikére igennel felelsz, nagy valószínűséggel te is érzelmi kimerültség valamely válfajától szenvedsz.
olvass továbbÉs sosem azért tart sokáig, mert eleve elrendeltetett, hanem mert két ember úgy dönt, hogy nem adja fel! Addig csiszolja, addig alakítja, amíg valódi szeretetkapcsolattá́ érik.
olvass továbbTe számítasz. Az érzéseid validak. Azok az emberek, akik gúnyt űznek belőled, vagy elbagatelizálják a bizonytalanságodat, és alapvetően rád vetítik ki a saját problémáikat, azoknak az embereknek semmi keresnivalója nincs az életedben. Olyan emberekkel kell körülvenned magad, akik motiválnak, akik felemelnek és nem pedig lehúznak, akik inspirálóan hatnak rád.
olvass továbbHihetetlen számomra, még talán fel sem fogtam teljesen, hogy végleg vége van, elmentél. És veled együtt ment az a rengeteg sok rossz, káosz, könny, a napokig, hetekig, hónapokig tartó sírás, a pokol, az idegösszeroppanás, a lelkileg kimerülés, a fizikai-szellemi leépülés, az éjszakákon át tartó gyomorideg, a rengeteg sok csalódás, a hazug emberek, és az arcomat, szívemet forrón perzselő pokol, amit kaptam tőled, ami miatt oly sokszor a padlóra kerültem, mert egy idő után már elhagyott az erőm, és ami ahhoz vezetett, hogy feladjam.
olvass továbbEgy kapcsolat megszakadása is gyász, veszteség, és ugyanúgy végig kell vánszorognunk a lelki feldolgozás fázisain. A ránk szakadó magány jobban sajog, mint a fizikai érintés hiánya. Önostorozó lélekéheztetésbe kezdünk, ami szomorú, magányos cselekedet, és ha túl sokáig végezzük, életstílussá válhat, zsémbes, irigy, besavanyodott, rosszmájú embert formálva belőlünk. Pedig aki elment, nem vitte magával a napot. Nem kell a tükröket letakarni, és nem kell megállítani az órát az ő kedvéért. Számunkra nem állt meg az idő.
olvass továbbSokan gondolják, hogy a jót értékelni csak a rossz megléte miatt lehet. Hogy a jó meg a rossz kiegészítik egymást, mint a táska vagy a nyakkendő a ruhát. Példaként hozzák a fény és a sötétség kontrasztját is. De ahogy a sötétség nem ellentéte, hanem hiánya a fénynek, ugyanúgy a rossz is hiánya a jónak. A rendezetlenség vagy káosz sem ellentéte a rendnek, hanem a hiánya.
olvass továbbFeltehetnénk úgy is a kérdést, ahogy a tyúknál meg a tojásnál, vagyis mi volt előbb a bántalmazó egyén, vagy a nagy számban bántalmazó eszközöket elfogadó, a bántalmazás felett szemet hunyó társadalom? Majd feszegethetjük azt is, hogy a bántalmazott társadalom, mennyire van azzal tisztában, hogy bántalmazó is? Méghozzá erősen az, és észre sem veszi. Sem azt, hogy bántalmazott, azt meg végkép nem, hogy erősen bántalmazó.
olvass tovább