Teljes valódban sosem láthatod magad

Gondolunk magunkról valamit, él bennünk egy kép magunkról – de hogy ennek mi köze van a valósághoz, az egy teljesen más kérdés. Láthatjuk a külsőnk egy tükörben, és mesélhetnek belsőnkről, akik jól ismerik azt. Mi belülről figyelünk kifelé - bár mostanság, szerencsére egyre többet befelé is.

olvass tovább

Nem menthetsz meg mindenkit

Azt gondoljuk, úgy érezzük, hogy nekünk majd sikerül, és mi leszünk a kivétel. Sokszor tényleg ezen múlik, sokszor tényleg ez az a plusz, ami végül változást generál. Megmentenénk a családunk, a barátunk, a szerelmünk, mert hisszük, hogy ránk másképpen reagálnak majd, hogy mi leszünk a megoldás, illetve a megoldáshoz vezető út. De nem menthetünk meg mindenkit. Főleg olyasvalakiket nem, akik valójában nem is szeretnék, hogy megmentsék őket.

olvass tovább

Minden nap vagy csak néha napján

Minden nap sminkelem magam – bár nem kell valami nagy sminkre gondolni. Nem takarja el az arcom, nem rejti el az igaz részeim, de kiemeli az előnyöseket. Elégedett vagyok magammal kencefice nélkül is, ugyanakkor szeretem kihozni magamból a legtöbbet, akár hétköznapokon, akár különleges alkalomadtán. Ugyanez igaz az öltözködésre, minden külső dologra.

olvass tovább

Csak még egy esélyt

Nem tudom, miért népszerű mostanában az a felfogás, hogy akinek egyszer kellettünk, annak mindig fogunk. Hogy hiába lökjük el magunktól, mintha csak egy tekegolyó lenne, mindig lesz még egy utolsó utáni esélyünk arra, hogy visszakússzunk hozzá.

olvass tovább

Aki szeret, az jelen van

Mit az, hogy jelenlét? Az, hogy jelen vagy az életemben. Nem fizikai jelenlétre gondolok, és nem arra, hogy a lelkünk már régen nem kapcsolódik, de te mégis maradsz, mert gyáva vagy borítani, a testedet elhordani a közös életterünkből. Ez nem jelenlét. Ez csak kényszer, opció, jelenleg nincs jobb nálam. Ezért járkálsz lábujjhegyen a kiüresedett kapcsolatunk csendjében, nem vagy jelen, csak úgy viselkedsz.

olvass tovább

Köszönöm, hogy összetörted a szívem, mert így erősebb lettem, mint valaha voltam

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön majd az a nap, amikor végre kimondom, hogy köszönöm neked. Soha nem gondoltam, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy túléljem azt a káoszt, amit az életemben okoztál. Akkoriban azt gondoltam, hogy annyira mélyen bent ragadtam a soha véget nem érő nyomorúságban, hogy soha többé nem talál rám a boldogság.

olvass tovább

Két kézzel szorítani – mégis elengedni

Úgy útra kelni, hogy szeretet van, kötődés van, kapcsolat van, leírhatatlan. Mert még eszed ágában sincs elengedni, mert még túl kedves a szívednek, számodra: igaz, rég nem válik javadra. Így mintha betonba lenne temetve a lábad, emeled előre, lépésre szánva magad, miközben szorul a szíved, nehéz a lelked.

olvass tovább

Amikor megtalálod a társad

Vajon tényleg létezik az igazi társ? Csak egyetlen igazi társ létezik? Egyszer majd eljön fehér lovon vágtatva és bekopog? Vagy egyszer csak ott áll előttünk és az a cipellő, csakis rá fog illeni? Szüksége van a segítségünkre, hogy megtaláljon vagy ez elrendeltetett? És mennyire igaz az az elmélet, hogy manapság félünk az intimitástól?

olvass tovább

Alárendelve egy kapcsolatban

Egy ideális kapcsolatban megszűnik a „te” meg „én”, és „mi” válik belőlünk. A hosszan tartó, jóban, rosszban egyaránt kiállunk egymásért „mi”. Egymás részeivé, szokásaivá és életévé válunk. Ennek jó dolognak kellene lennie, ahogy két ember kapcsolódik egymáshoz, egymásért élnek és együtt alkotnak újra valamit.

olvass tovább