Kövess minket Facebookon.
Dibáczi Dóra
Az örök kérdés, legalábbis ami az én mindennapjaimat képes rendszerint mérgezni, de azt gondolom, hogy mindenkinek az életében van legalább egy rendkívül közelálló ember, akinek sosem lehet-lehetett elég jó.
olvass tovább
Tőrincsi Tímea
Amikor találkozol valakivel, te magad hívod meg magadhoz. Freud ezt írta: “Nem véletlenül választjuk egymást. Csak azokkal találkozunk, akik már léteznek a tudatalattinkban."
olvass továbbVannak olyan találkozások, amelyek hatnak ránk. Úgy igazán. Amikor izomból csapódsz bele a másikba és érzed, hogy ez most valami egészen más, mint amit korábban megtapasztaltál.
olvass tovább
Barna Berni
Alapvetően azt hiszem, szent mindegyik, még a legrosszabb is. Szent, mert végtelen tanítást hordoz, életről, halálról és rólunk. Ha úgy élsz, hogy mindentől kapsz, megérted ezt a fajta szentséget. A halál szentségét is.
olvass továbbA legszebb kapcsolatok nem formálnak át, csak felszabadítják azt, aki valójában vagy. Mert a szeretet nem akar átrajzolni – csak megmutatni, milyen szép, amikor önmagad vagy.
olvass tovább
Krausz Dominika
Mindenkinek azt kellene csinálnia, amitől boldog. Ha mernénk boldogok lenni akkor vagy így vagy úgy sikerülne. Mert az élet csodás. Minden pillanata amiben hiszünk, hogy szép lehet. Imádni kell az apró semmiségeket, hogy van akire számíthatsz. Minden napot imádni kell, amiben érezzük, hogy önmagunk vagyunk.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Az Idő mindig zavart. Az Idő határozottan szorít egy keretbe. Régen nincsen már szabadság. Az Idő van, és az Idő által körbefogott kötelezettségek. A ma embere folyton azt érzi, elkésett dolgokkal, vagy lekéste a saját életét.
olvass tovább
Várszegi Réka
Amikor gőzerővel szexológusnak készültem ez volt a szakdolgozatom címe. Még TDK versenyen is rész vettem vele, előadást tartottam róla, és amellett, hogy 3. helyezett lettem, még a közönségdíjat is bezsebeltem A szakdolgozatom mind a mai napig itt virít a polcomon, szép vörös bőrbe kötve (a feketét nem találtam megfelelőnek ehhez a témához).
olvass tovább
Várszegi Réka
Amiről most írok nincs bent a köztudatban, pedig tudnunk kéne róla! Nőknek, férfiaknak egyaránt…Férfiaknak azért, hogy tudják: nem működnek rosszul, ha úgy érzik nem tudnak dönteni. Nőknek azért, hogy tudják: a férfi nem azért viselkedik úgy vele, ahogy, mert egy bunkó és szórakozik vele.
olvass tovább
Tóth Éva
Minden hölgynek megvan a voksa. Megvannak az elképzelések a külsőségekről: hajszín, szemszín, magasság, izomzat, pénztárca, sárm… a lista a végtelenbe nyúlik. Mindannyiunknak megvolt a maga választása évei folyamán, és mindenki beleesik nagy szakításokba, kalandokba, hibákba, csalódásokba. Mégis, mire vágyunk?
olvass tovább
Varga Maja
Nem irodalmi kritikának készült ez a cikk, és nem is az lett: távolról sem. Viszont egy-egy bekezdésbe bekérette magát Marie Aubert könyve, az Igazából nem ilyen vagyok. Az írónő a lehető legszebben mutatja be, hogy mi mindannyian küzdünk belül valamivel: hogy mindenkinek vannak démonai.
olvass tovább
Barna Berni
Van egy érzésem. Hullámzik bennem, éjszaka felkelt és nem hagy nyugodni. Bekúszik a bőröm alá, míg a szeretőmet ölelem, vagy az ételbe, amit az asztalra teszek. Együtt ring a tengerrel, a fákkal és a földön kavargó szeméttel. Ha a Napba nézek, nem az vakítja szemem, hanem a mélyből feltörő érzés, hogy mi mindannyian felelősek vagyunk.
olvass tovább
Vörös Eszter
Sokan azt állítják, hogy a lányok születésüktől fogva apásak, míg a fiúk inkább anyásak. Rám ez az elvileg genetikailag kódolt tulajdonság sokáig nem volt igaz. Apát mindig tiszteltem, mert rengeteget dolgozott, hogy mindenünk meglegyen, de ezért nagyon kevés időt tölthetett velünk.
olvass tovább
Király Eszter
Az Ideális Nő nem “Yes Woman”, önálló gondolatai vannak, érvel, vitázik. Mindezt lehetséges, hogy tűzrőlpattant, mediterrán habitussal teszi, ám eközben női vonzereje mégsem szűnik meg csillogni.
olvass tovább
Soós Alíz
Sokan küzdenek azzal, hogy bár van édesanyjuk, ott volt mellettük fizikailag, de érzelmileg mindvégig távol volt. Nem nyújtott igazi megnyugvást, vigaszt, védelmet, biztonságot, melegséget, nem tudott ráhangolódni a gyermeke valódi szükségleteire.
olvass tovább
Tőrincsi Tímea
Na ez a nehéz. Gondolkodva nem tudsz érezni és ha érzéseid felett győzedelmeskedik az ész, nem érted, miért nem jutsz sehova. Mert átadtad az irányítást a félelmeidnek és még csak észre sem vetted. Az egód mindig fél. Folyton azt suttogja, vigyázz, ez kockázatos, megégetheted magad, ha az érzéseidnek élsz kihasználhatóvá, irányíthatóvá válsz, mások veszik át feletted a hatalmat, elveszel és a többi hülyeség. Tudod, ha választani kell az érzés és az félelem suttogása között, az érzést válaszd. Az az igaz. Honnan tudhatod?
olvass továbbNem mindig egy nagy esemény ébreszt rá, hogy mennyi minden elmúlt. Néha csak egy csendes délután, egy régi fotó vagy egy illat, és hirtelen megérzed: az idő ment tovább, te viszont ott maradtál valahol – egy kimondatlan mondatban, egy eltolódott döntésben, egy el nem kezdett életben.
olvass tovább
Várszegi Réka
Boldogtalan szeretnél lenni? Oké, adok neked két szót, használd őket minél sűrűbben és boldogtalanságod garantált! Látszólag ez a két szó teljesen ártalmatlannak látszik, még csak nem is érzelmeket fejeznek ki, nem is túlságosan negatívak. Igazából alapból nincs baj velük, csak, ha nagy jelentőséget teszel rájuk és ha magad is elhiszed a tartalmukat.
olvass továbbVan egy pillanat, amit mindannyian ismerünk, még ha soha nem is mondjuk ki hangosan. Egy pillanat, amikor a barátod szemébe nézel, és valami megváltozik. Nem tudod pontosan, mi az – talán egy mosoly, ami több, mint puszta kedvesség, vagy egy érintés, ami túlmutat az ártatlan kapcsolódáson. Ilyenkor a levegőben lappangó feszültség érezhető, és hirtelen rájössz, hogy a barátságotok már nem olyan egyszerű, mint ahogyan kezdődött.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Emlékszem, amikor a kisfiam óvodás lett, volt egy közös kis mondatunk, amivel mindig reggel elköszöntünk a csoportszoba bejáratánál: "A kedvesség visszajár!”
olvass tovább
