KERESD A NŐT / Szívvonal


Férfiak, akiktől menekülni kell

Mikor kell menekülőre fogni? Melyik az a pont, amikor úgy kell istenhozzádot mondani egy kapcsolatnak, hogy vissza sem nézünk a vállunk felett? Mikor kell mégis szedelőzködnünk, annak ellenére, hogy polipkarok tapadnak ránk, és együttes erővel tartóztatnak, utolsó esélyért esdekelve? Jelek vannak. Jelek, melyekből olvasni és tanulni kell, nem paranoiás aggódalommal, hanem okos, felnőtt női tudatossággal.

olvass tovább

Túl drága szerelmek

Eleinte konokul ellenálltam, önzőn csak önmagamat védtem, a saját lelki egészségemet védelmeztem, mert tudtam, hogy majd drágán megfizetek ezért a szerelemért. Ízekre tép majd kíméletlenül, kicsontoz, elveszi belőlem, ami kell, és tiszta, nemes emberi tulajdonságaimat viszi emlékül. Értőn kibányássza, felszínre hozza a gyenge nőt, én meg hagyom, hogy ő megszelídítsen, hogy megmentsen, hogy férfi legyen.

olvass tovább

Good morning, Beautiful!

Korán keltem, te még alszol. Meztelen hátad ütemesen, nyugalomban emelkedik-süllyed, ahogyan lélegzel. A teraszról érzem a loncvirág párolgó, nehéz illatát, hajamat, vállamat simítja a reggeli napfény. Ma nem sietek sehová, oda akarok érni. Veled akarok odaérni.

olvass tovább

A férfi tettekkel mutatja ki, hogy szeret

Az ifjúkori hév lanyhulása, és az eltűnt idő nyomában való menetelés mintha magával vitte volna a férfiak verbális kommunikációra való könnyed képességét is. Persze, ők is átestek jó pár súlyos szívtöréses baleseten, páncélt is növesztettek, védőruhát is hordanak, sőt álarcot, és legnépszerűbb védekezési technikái a vasálarcos macsó és az érzéketlen rosszfiú jelmezek.

olvass tovább

Ő nem vezetett, és én nem követtem őt

Az élet természetes rendje, hogy a férfi, a teremtő, a logikusan gondolkodó, a védelmező, a biztonságot nyújtó tegye a dolgát, hogy megvívja csatáit, hogy csomókat oldjon, és késeket fenjen, hogy dolgozhasson, hogy sikeres legyen, hogy felfelé haladjon, alkothasson, és nyomot hagyjon, ami bizonyíték arra, hogy teremtett, létrehozott valamit azért, hogy jobb legyen ez a világ.

olvass tovább

Nem kell a gyémánt?

Elfáradt a kapcsolat, szoktuk mondani. Valójában, mi fáradtunk el, akik eddig érzéssel, idővel, energiával töltötték fel. Leülnénk egy kockakőre és mutatnánk, időt kérünk, tagjainkban halálos fáradtság, és gyötrő, betokosodott unalom, már nem viseljük el a másik jelenlétét. Ki eddig a napfényt jelentette, most nyugtalanító, idegesítő módon eltakarja a kilátást, már nem látjuk tőle a szép, közös jövő képkockáit.

olvass tovább

A párkapcsolati szünet csak elodázott búcsú?

Szívem, tartsunk szünetet, mondjuk rezignáltan, fáradtan. Energiánkat alattomosan elszívják a feszült csendek, az egymásba mérgezett tőrként döfött szavak, a parttalan viták, amikor befogott füllel sikít az egonk, és mindkettőnk a magáét hajtja. Dobáljuk a sérelmeket, pattog a szeretetlen-labda oda, vissza, ebben túl tehetségesek vagyunk.

olvass tovább