Néma kapcsolatok

Csak nézek rád, fürkészem a tekinteted, ahogy te az enyémet. A gondolataim dübörgik érzelmeimet az elmémben, de csak az ajkamba harapok és beszűkült szempárral mérlek végig, majd csukódik mögöttem az ajtó és már úton is vagyok. Ki kell szellőztetnem a fejem, el kell terelnem a gondolataim, hogy mikor visszaérek folytathassuk az életünket, mintha mi sem történt volna.

olvass tovább

Amikor nehéz a szíved

  • 2020. január 25.

Nincs baj azzal, ha most csak fekszel némán az ágyadon. Üres tekintettel bámulod a plafont, és sírni kezdesz. Tudom milyen érzés. Tudom milyen az, amikor végtelenül egyedül érzed magad, elveszve, magányosan. Tudom milyen az, amikor minden próbálkozásodkor hinni kezdesz és aztán arccal esel neki a padlónak. Mert valami mindig van. Valami, ami megpörget és visszacsap.

olvass tovább

A lángot őrizni kell

Talán már nem izzik úgy a szemünk mikor tekintetünk egymásra talál. Talán már nem röpködnek a gyomrodban pillangók mikor rám gondolsz és nem szédülsz a találkozókon. Nem remeg a hangod a magadról szóló mondatoknál és nem bókolsz olyan félve.

olvass tovább

Kapaszkodj meg, Norbi!

Kedves Norbi! Először is leszögezném: nem szeretnék képmutató lenni. Meghíztam és le is fogytam 35 kilót szülés után. Lefogytam, mert képtelen voltam magamat elfogadni, ráadásul erősen benne voltak azok az okok, amiket említettél: szerettem volna szép, szexis és kívánatos lenni, szerettem volna átélni azt az élményt, hogy lássam: a férfi, akit szeretek gyönyörködik bennem.

olvass tovább

Lehetünk együtt újra szépek?

Útjaink mióta keresztezik egymást? Hányadik alkalommal állunk már a keresztútnál, azt remélve, most végre arra az útra léphetünk, ahol soha többé nem találkozunk? A sorsunk úgy tűnik, élvezi, hogy csapnivalóan rossz ripacsokat csinál belőlünk. Szántszándékkal játszunk botrányosan tehetségtelenül a való élet színpadán, előre elrendelt sorsú tragikus hősök vagyunk, kiknek az élete eredendően boldogtalan.

olvass tovább

Zárt férfiak és nők világa ez

„Egy darabig úgy tűnt, menni fog, aztán kezdődött minden elölről. Az akarás, hogy működjön, és az akadályok, amikbe beleütköztem. Őket már jól ismertem, mindig ugyanaz a lemez. A nagy találkozás, a hit, hogy ő az igazi, aztán a jelek, hogy tévedtem. Sokszor azon gondolkodom, hogy a figyelmeztetések, amik arra utalnak, hogy tovább kell lépnem, csak saját magam által kreált indokok a menekülésre.”

olvass tovább