KERESD A NŐT / Lélekhangok


Újra és újra ugyanaz a sztori

Seggfejnek lenni elkerülhető. Találkozni velük elkerülhetetlen. Bevonzani őket pedig… miért is történik meg? Miért van az, hogy újra és újra olyan ember ölelésében találod magad, aki profi abban, hogy teljesen kicsináljon érzelmileg?

olvass tovább

Büszke vagyok, balul ítélnek

Feltételezhetőnek tartom, hogyha egy emberen, mondjuk, Noé véleményén múlna, hogy felkerüljek-e a bárkára, jót fürödtem volna az özönvízben. Az, hogy az embereknek történetesen van a fejükben valami, amit igyekszenek folyamatosan a köz érdekében is hasznosítani, nem tűnik a gyakorlatban széles körben elfogadottnak.

olvass tovább

Mert ez most olyan szép

Félig álomban ébredek melletted, de még élvezem a takaró és a bőröd meleg érintését, ezért nem kelek fel. Csak nézlek, és próbálok rájönni, miért is ennyire varázslatos a béke és a biztonság égboltig emelő kettőssége. Nincsenek kételyek, vagy könnyekkel teli szempárok, amik minduntalan kérdőre vonnak, vagy vizslatnak.

olvass tovább

Köszönöm, hogy vagy nekem!

  • 2021. január 13.

Furcsa érzés a feltétel nélküli szeretet. Furcsa, de nagyon jó érzés. Szeretni úgy, hogy legyen a másik akármilyen, mindig ott leszünk mellette. Akarom, hogy tudd, ilyen vagy Te, nekem.

olvass tovább

Amikor már nem a démonok ijesztenek meg

Addig, amíg a sötét mélység húz magába és nem enged, addig minduntalan úgy fogod érezni, hogy nincs esélyed kivánszorogni belőle. Acélkeménységű szemellenzőt erőltet rád, mégis azt kérdezem: Gondoltál arra valaha is, hogy igazából csak a gondolataid tapasztották oda olyan erősen?

olvass tovább

Ha igazán téged akarna

  • 2021. január 10.

Szembe kell néznünk néhány olyan ténnyel, ami fájdalmas lesz. Szeretni valakit, aki sosem fog minket hasonló módon szeretni, nagyon fájdalmas. De ha meglátod az igazságot, akkor adsz magadnak egy esélyt arra, hogy idővel egy olyan ember mellett legyél, akivel kölcsönösen szeretni és tisztelni fogjátok egymást...

olvass tovább

Elengedem a kezedet

Úgy pillantok napjában többször a kijelzőre, mintha azt hinném elromlott volna, és csak azért nem jelez. Néha már csak nevetek, hogy kínzom magam, csak mert sokat jelentesz nekem. Meddig lehet várni, úgy, hogy nem csapom be magamat? És mit jelent valakit jól várni önfeladás nélkül? Szükséges-e várni, ha valami most nincs, ahelyett, hogy léteznénk abban, ami van?

olvass tovább

Köszönöm, ég veled!

Hihetetlen számomra, még talán fel sem fogtam teljesen, hogy végleg vége van, elmentél. És veled együtt ment az a rengeteg sok rossz, káosz, könny, a napokig, hetekig, hónapokig tartó sírás, a pokol, az idegösszeroppanás, a lelkileg kimerülés, a fizikai-szellemi leépülés, az éjszakákon át tartó gyomorideg, a rengeteg sok csalódás, a hazug emberek, és az arcomat, szívemet forrón perzselő pokol, amit kaptam tőled, ami miatt oly sokszor a padlóra kerültem, mert egy idő után már elhagyott az erőm, és ami ahhoz vezetett, hogy feladjam.

olvass tovább

Én nem akarom eladni magam

Túl nehéz és elérhetetlen. Ilyennek látjuk a világot sajnos sokszor, ezt nem tagadhatjuk le. „Mikor érem már el a csillagos eget is?” – kérdezzük magunktól. Pár hónap, pár év? Ugyan… Nincs időnk, mintha sose lett volna.

olvass tovább