KERESD A NŐT / Lélekhangok


A holnap illúziója: Miért csak a veszteségből tanulunk?

  • 2026. július 16.

Ostobák vagyunk, mi emberek. Mindig csak annak tudjuk a valódi értékét, amit elveszítünk, vagy amit nem kapunk meg. Amit épp birtoklunk, azzal könnyelműen bánunk, ahelyett, hogy megbecsülnénk. Nem mondjuk el annak, akit szeretünk, mert hát úgyis tudja ő, és különben is ott van a holnap. Pedig a holnap nem is biztos, hogy létezik.

olvass tovább

A címkék, amelyek elfedik a valódi arcunkat

A bácsi a piacon, az öreg néni a közértben, a vonaton a kalauz, és igazából, bárki, akivel találkozunk egy nap során, teszi a kis dolgát. Hogy éppen, melyikőjük milyen lelki procedúra kellős közepén tanyázik, nem tudhatjuk. De ami még fontosabb, és amiről csak halvány körvonalakat sejthetünk, az a valódi énjük. Nem az, ami már a saját, általános formájában is mesterséges, hanem a tényleges, életszagú emberi mivoltjuk.

olvass tovább

Fogd meg a kezem

Úgy érzem, elég ideje ismerlek és eleget tettünk le az asztalra ahhoz, hogy belül egy benső hang súgja és kéri, nyújtsam feléd a kezem. Persze nem fizikai értelemben.

olvass tovább

A változás elfogadása

Életünk körforgásában semmi sem állandó, csupán a változás. Minden és mindenki változik körülöttünk, és ezzel együtt mi magunk is. Sokszor nehéz lehet elfogadni ezt, nehéz megérteni, hogy semmi sem állandó, és bizony rengeteg tényező vagy akár személy csupán időleges.

olvass tovább

Édes-ismerős Otthon

  • 2026. június 27.

Amikor még tinédzserek vagyunk és szerelembe esünk, talán nem is tudjuk konkrétan megfogalmazni azt, hogy miért éppen azt a valakit szeretjük teljes szívünkkel, akit. Az érzés új és tökéletes. A szerelmünk tárgya azonban nem, amire rá is jövünk előbb-utóbb. És ez így is van rendjén

olvass tovább