KERESD A NŐT / Lélekhangok


Hogyan küzdj meg a szorongással, depresszióval

Előre szólok, kemény sorok következnek, különösen, ha te is érintett vagy. A kemény sorok mögött saját és kedves ügyfeleim által megosztott tapasztalat és tudás húzódik. Nem tudok beállni abba a sorba, ahol túlkedveskedéssel, túlzó megértéssel, támogatják az állapotban maradást. Helyette szeretnék mutatni mást. Ami működik. Ami gyorsan működik. Ha nem hiszed, próbáld ki.

olvass tovább

Gyógyítsd meg magad a múltból!

Sokan cipelünk olyan terheket, melyeket már rég le kellett volna raknunk. Melyek nem is a mi csomagjaink, vagy épp nem is mi pakoltuk bele azokat a nehéz téglákat. Ennek ellenére mégis olyannyira tudja nyomni a vállunkat, hogy akár éveken keresztül befolyásolhatja a döntéseinket. Hatással lehet a jelen, de még a jövővel kapcsolatos élethelyzetünkre is.

olvass tovább

Nő, dolgozó nő, anya, társ, háziasszony, barát, szerető. - Hogyan álljak helyt mindenhol?

Felnőtt életünk mókuskerekében annyi helyen és annyi szerepben kell helyt állnunk, hogy némely színésznő sem játszik el annyi szerepet élete során, mint mi. Néhanap van, hogy este csak be esem az ágyba, és végig pörgetem az agyamban, vajon mindenhol mindent jól csináltam –e? Tuti nem felejtettem el semmit? Átnéztem a gyerek házi feladatát? Elküldtem azt a prezentációt? Felhívtam, akinek két napja ígértem, hogy vissza hívom?

olvass tovább

Mindenki a saját csatáit vívja - Vagy mégsem?

Nem. A legtöbben inkább másokat cseszegetnek helyette. És velük bizony, annak is meggyűlik a baja, aki minden erejével igyekszik a saját útját járni. Úgy tűnik legalábbis, hogy kishazánkban még mindig ez a virtus dívik. Pedig ép ésszel felfogni nem nagyon lehet (legalábbis, eddig nekem még nem sikerült), hogy a fészkes francba tud örömet okozni valakinek az, ha porig alázhat másokat? Miért attól nő az egója, hogy a másikat maga alá gyűrheti? És egyáltalán, miért érzi bárki is felsőbbrendűnek magát a többieknél?

olvass tovább

Amikor betelik a pohár! - Menj Te a francba!

Ugye, nektek is megvan az az érzés, amikor egyszer csak tele lesz a hócipőtök, és képtelenek vagytok tovább tolerálni valakinek a viselkedését? Arra a fajta „ Na most már elég!” pillanatra gondolok, amikor hosszú ideje próbálsz önuralmat parancsolni, és csak mormolod magadban a lelki békéd mantráit, esetleg még mosolyogni is próbálsz, de valahogy a túl oldalon az érzelmi intelligencia és az empátia hiányából fakadóan nem érzik, hogy penge élen táncolnak.

olvass tovább