KERESD A NŐT / Lélekhangok


Hányszor adtam túl sokat?

Rettenetesen fájdalmas magad elé nézni, szinte a könnyektől alig látni, kicsit fuldokolni. Érezni, hogy most zuhanás lesz, nyüglődés, és fájdalom. Tudni, hogy el fogsz veszni - rombolni, szenvedni, és sírni fogsz. Szinte némán, félholtan nyúlsz a kezek után.

olvass tovább

Felesleges játékok

Az érthetetlen és a felfoghatatlan is létezik. Azzal is találkozunk amit nem értünk és el kell fogadnunk a tényt, hogy van amire soha nem fogunk választ kapni Szerettem azt az érzést, amikor vártalak, hogy arra vártam mikor találkozunk. Most is várlak, mert nem alszom. Magamtól kelek, az ébresztő órám teljesen haszontalanná vált.

olvass tovább

Én. Te. Mi.

Nincs olyan organizmus ami környezet nélkül említhető. Már az anyánk méhében is környezetben vagyunk. A nyelv is, amikor beszélünk, olvasunk közös, a miénk, egy eszköz arra, hogy kapcsolódjunk. Ez a közeg se nem lehet elhanyagoló, se nem lehet autoriter, hanem mindenképp biztonságos és határtartó kell, hogy legyen.

olvass tovább

Kövér vagyok?

Persze. Valakinek biztosan. Sokáig én is igennel feleltem erre a kérdésre. Sokáig hallgattam magamról mások véleményét. Sokáig képzeltem magam olyannak, amilyen nem is akarok lenni. Az emberiség történelmében bármi lehetséges. Lehetsz bármilyen. Senki se egyforma.

olvass tovább

Tavasszal újra mosolyra húzódik a szám

Tavasszal újra mosolyra húzódik a szám. Lágy, meleg fénysugarak simogatják az arcom, éppúgy, ahogy egy anya a gyermekét. A nyíló virágok illata és bíbor színű köntöseik egy darabot tükröznek vissza belőlem. Hiszen én is épp ilyen sokszínű vagyok. Sok álommal, vággyal, de már elért céllal is felruházva.

olvass tovább