Durván hangzik, de gondolj csak bele: minimum az életed harmadát munkával töltöd – már akkor, ha épp nem egy gondtalan életet élő milliomos vagy. Ez utóbbi kiváltság elég keveseknek adatik meg, a többség bizony napi legkevesebb nyolc órát bent gályázik a melóhelyen, persze, hozzá kell azt is tenni, hogy egyre többeknek lesz ebből elegük, s választják a sokkal klasszabb életet ígérő szabadúszást (amiről azért ma már tudjuk, hogy az sem szivárványszínű méznyalás). No, de maradjunk a tárgynál!
Az emberek zöme azért ma még mindig inkább az klasszikus munkavállalók csoportjába tartozik, akiket reggel a telefonjuk ébreszt kíméletlenül, majd ugyancsak időre zakatolnak/pöfögnek be szépen a munkahelyükre, ahol ki izgalmak, ki meg az unalom tengerében tölti ki a 8+ óráját, hogy aztán repetázzon egyet a tömegközlekedésből, és hullafáradtan hazaérve a maradék időt a családjával, netán önmagával töltse a másnapi mókuskerékig. Hú, ez így leírva olyannyira sivárnak és monotonnak hangzik, hogy még az élettől is elment a kedvünk :D. Pont ezért is nagyon fontos, hogy ezt a jelentékeny mennyiségű időt hol, mivel és milyen körülmények közt töltjük el! Mert ha jól állnak a csillagok, akkor az órák akár szaladhatnak is, nem muszáj vánszorogniuk. Ehhez nyilván alap, hogy ha nem is kell minden porcikáddal imádnod, amit csinálsz, de legalább élvezd annyira, hogy ne legyen egy kín már csak rágondolni is, hogy másnap sincs még hétvége. Nyilván nem hátrány, ha relatíve közel esik a munkavégzés helye az otthonodhoz, a napi többórás utazás ugyanis szintén nem kedvez a szeretetteljes kapcsolatnak, csóri munkahely nem tehet róla, hogy épp oda telepítették, te gondolatban mégis (akaratlanul is) a számlájára fogod írni ezt a negatívumot.
Mivel több időt töltünk a kollégáinkkal, mint a saját családunkkal és barátainkkal (azért ez is milyen már, nem? :O), így szuper dolog, ha szimpatizálunk velünk. (Sőt, klassz, ha netán többekkel haveri/baráti kapcsolatot is kialakítunk.) De az sem mellékes, hogy egy lepusztult irodában kell-e télen megfagynunk, nyáron megsülnünk, avagy egy pöpecül kipattintott enteriőrbe kell mindennap behuppanunk a hipermodern gépünk elé. Open office vagy szeparált iroda, hosszan lehetne még folytatni a sort, egészen a juttatáscsomagig. Merthogy ne legyünk álszentek, mégsem azért járunk be naponta, mert ne tudnánk mással elütni az időt, a fizetés bizony nyomós oka ennek, de korántsem az egyetlen! Mert bár sokat nyom ugyan a latban, amikor elfogadunk az állásajánlatot, de több kutatás is bebizonyította, hogy önmagukban a nullák nem képesek fenntartani a motivációnkat, hiába is mantrázzuk nap mint nap, hogy ebből tudunk elutazni Balira vagy vehetjük meg azt a szuper táskát, amit a kirakatban láttunk. Alkalmazotti státuszban egy idő után teljesen természetessé, havi rutinná válik, hogy csippan egyet a telefon mindig ugyanazzal az összeggel, csakis a fizetésért dolgozni egyenes út a kiégéshez, ahogy ezt pl. sok felsővezető példáján keresztül is látni. A juttatáscsomagnak a béren, az egészségbiztosításon, az ingyen telón, a céges autón, stb. kívül olyan elemeket is kell tartalmaznia ahhoz, hogy huzamosabb ideig helyben maradjunk, amelyek élményt adnak. Tudják ezt a munkáltatók is, ezért is van lehetőség egyre több helyen képzéseken (akár nyelvórákon) részt venni, valamiféle sportolási támogatást igényelni (akár egy All You Can Move-SportPasst), de nem ritkák az egyre ötletesebb céges csapatépítők, a nem csak a tárgyalások idejére kicentizett külföldi munkautak sem, netán taxikártya, illetve egyéb partneri kedvezmények. De talán mégiscsak a mozgás a legkurrensebb téma az egészséges életmód korában, egyre inkább belátják a cégek is, hogy két legyet ütnek ezzel egy csapásra: mondjuk egy AYCM SportPass-szal bennünket is megtartanak, illetve még a betegen otthon töltött időt is minimalizálják, jelentős költséget takarítva ezzel meg maguknak.
Egy szó mint száz, ha a fentebbi, pozitív példák alapján több piros pontot is be tudtál írni a munkahelyed képzeletbeli ellenőrzőjébe, akkor az azt jelenti, hogy elég jól teljesített a szintfelmérőn, érdemes a dicséret mellett valami komolyabb érdemjeggyel is honorálni az akarást. Hogy mi is legyen ez? Hát az idei beneFit Prize, amelyre még egészen a hónap végéig, azaz október 31-ig nevezheted vagy Te vagy az ilyen dolgokért felelős kollégád a céget. A pályázat weboldalán minden szükséges infót és kritériumot megtalálsz, amellyel végig tudod magadban pörgetni, valóban a legjobb helyen vagy-e, és jól szerepelne-e a munkahelyed egy ilyesmi megmérettetésen. Ha szeretnéd, hogy minél többen értesüljenek róla, milyen klassz is nálatok az élet, úgy nincs más dolgod, mint eljuttatni a hírt ezen a felületen keresztül a szakértői zsűrinek, akik egy szakmai szempontrendszer mentén értékelik ki a vállalatot, valóban megfelel-e mindazon követelményeknek, amelyek manapság igazából már természetesnek számítanak a legképzettebb munkavállalókat bevonzandó.
Tegyetek egy próbát, ugyanis semmi veszítenivalótok nincs, itt csak nyerhettek! ;)
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez