2. Király Eszter írásai
Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.




Amikor egy férfi igazán szeret, jobban képes szeretni a nőnél

A férfiak szeretik boldoggá tenni a nőket. De aki igazán, és ösztönösen érti a dolgát, az mindig meghagyja saját autonómiáját, mindig hagy egy kevéske izgalmas, vibráló bizonytalanságot. Ne szelídítsük meg a macsót, és ne játszunk a tűzzel, mert a férfi, akitől egykor tomboltak hormonjaink végzetesen elveszíti vonzerejét, és ilyenformán már nem lesz érdekes.

olvass tovább

Ha egy se veled, se nélküled kapcsolat nem enged továbblépni

Én nem hiszek a se veled, se nélküled kapcsolatokban. Ezekben a széthulló, majd ideiglenesen újra összekapaszkodó liezonokban nincs érzelmi biztonság, mert nem azt kapom, amit szeretnék és nem úgy tisztelnek, ahogyan az jó lenne. Mégis beszippant, körülfonja a testem, rabolja a hitemet, az időmet, és az önbecsülésemet, és egyre kényelmetlenebbül érzem magam ebben a szeretetlen kötelékben, mert hol fojtogat és a torkomat szorítja, hol pedig édes-mézes, pillanatnyi boldogságot hozó nedűjében fürdet.

olvass tovább

Az egyedülállók mentálisan erősebbek?

Egy párkapcsolat sokak számára burok, védelmet nyújtó komfortzóna. Egy érzelmi biztonságot nyújtó szerelemben van, hogy egészen összeolvadunk, amőbapárok leszünk, összefonódva, harmonikus szimbiózisban éljük mindennapjaikat. Életünket a többes szám bejáratott és kényelmes dualizmusa hatja át: barátaink, hobbink, szabadidőnk, kedvenc filmünk, olvasmányaink, a sport, amit űzünk.

olvass tovább

Ne rekedj meg energiarabló kapcsolatokban!

Vannak emberek, akiket úgy kell hátrahagynunk, hogy vissza sem nézünk a vállunk fölött. Nem akarjuk látni a pillantásukat, egyetlen képet sem akarunk őrizni róluk. A közösen megélt pillanatokat szemétlapátra söpörnénk, alakja a közös fotókon elhalványul, üres, fehér folt marad a helyén.

olvass tovább

Elérhető vagy a szerelem számára?

Készen állsz egy új kapcsolatra? Onnan tudod, hogy már nem olyan kínzó az egyedüllét. Lényed már nem vágyik olyan fájón-sajgón egy társra, teljes egésszé váltál, nem kiabálsz, sírsz a másik feledért, egésszé váltál. Már nem figyeled sóváran az összekapaszkodó párokat, már nem a szerelemtől akarsz boldog lenni.

olvass tovább

Gázláng jelenség - Egy manipulatív párkapcsolat szorításában

Sokszor az időnket pazarlókra vesztegetjük a legtöbb időt, az energiarabló kapcsolatainkra a legtöbb figyelmet, a szárnyaszegett szerelmekre a legtöbb könnyet. Manipulatív, mérgező kapcsolatokban rekedünk, pedig a vészharang ezerszer megszólalt már odabenn, mégsem csomagolunk és menekülünk a helyszínről. Egy manipulátor édes-mézes ígéreteit nagyon könnyű elhinni, szorító ölelésébe sajnos túl egyszerű belegabalyodni.

olvass tovább

Kezdeti intő jelek, melyekből kiderül, hogy a kapcsolat kudarcra van ítélve

Egymásba kapcsolódó tekintetek, pattogó szikrák, szerelmi tűzijáték, és színtiszta vegytan. Játszanak velünk a hormonok, a fellángolás aligha tudatos, és szakértők szerint a szerelemhormon két év után elillan, mintha csak feromon parfümöt fújt volna testünkre a szenvedély. A szerelem tudattalan, gyönyörű zuhanás, habkönnyű, rózsaszín pillecukor-álom, szép remények, együtt álmodás, közös jövő szövögetés.

olvass tovább

El kell engedned, időnk lejárt

Magadhoz ölelsz, mintha egy boksz zsákot ölelnék. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugvásom, az arcomat már nem érintem hozzád, feszítem a testemet, a lelkem is távol marad. Nincs bosszúvágy bennem, fehér zászlóval jöttem. Vajon hányszor emeltem már fel azt a zászlót, kifulladva, lihegve, belefáradva a hadakozásba? Nem akartad észrevenni, láthatatlan voltam, egy csöndes, lábujjhegyen járó, magányos, átkelni képtelen lélek a házadban.

olvass tovább