2. Király Eszter írásai
Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.




Egy kontrollmániás nem tudja mit jelent igazán szeretni

Aki irányításmániában szenved, az leginkább az élettől fél. Attól, hogy megszeretik, és hogy ő majd viszontszeret. Attól a pillanattól elveszíti a kontrollt, a valódi, egymásban feloldódó szeretetben ugyanis nem létezik kontroll. Az irányításmániás jól tudja ezt, mert ha végre megadja magát, akkor függeni fog, a másik szeretetétől, figyelmétől, elfogadásától.

olvass tovább

Hol vagytok gondoskodó férfiak?

A gondoskodást képességét többnyire női tulajdonságként értékeljük, általában a nő az, aki elsimítja a homlokráncokat, aki felelős a hangulatért, az egyensúlyért. Ő az érzelemtankok csordultig töltője, adakozó és befogadó egyszerre, és lételeme ez a gondoskodó magatartás, ami azonban nem szereptévesztett anyáskodás, mert abban a pillanatban, ahogyan szerepében megbillen, a férfit nem tiszteli többé, és nem is képes rá férfiként tekinteni.

olvass tovább

Megcsalás után mi lesz a kapcsolattal?

A megcsalással a legfontosabb sérül: a kapcsolat ártatlansága. Hiába próbáljuk minden eszközzel, szívvel és lélekkel helyrehozni a kicsorbult szerelmet, a vékony, alig-alig látható repedések ott maradnak, kényelmetlen, zaklatott, folytonos hiányérzetet okozva. Úgy érezzük, a kezdeti ártatlanságot, érintetlenséget semmi nem hozza vissza már.

olvass tovább

Az a kapcsolat a jó, amiben szeretni tudod önmagad

Minden emberi kapcsolat, így a párkapcsolat is reláció, együtt létezés, együtt rezgés, ahol hatással vagyunk egymásra. Együtt vagy belezuhanunk a pogány életérzésbe, amit mi szerelemként értelmezünk, és össze-vissza zúzzuk magunkat, vagy együtt, emelkedünk fejlődünk, szerelembe emelkedünk. Finom csápjainkkal vagy lehúzzuk, vagy emeljük egymást.

olvass tovább

Ha a bizalom eltörik

Olyan ez az élet, mintha a fontos dolgokat valaki szándékosan törékeny dolgokból fűzte volna fel csodaszép lánccá. Mindig eltörik valami. Törik a tányér, egy kristálypohár, egy féltve őrzött váza. És megtörik a lelkesedés, szerteszét törik a remény, valaki megtöri a csendet, és egy öleléssel, érintéssel megtörik a jég közöttünk.

olvass tovább

Ha úriemberre vágysz, legyél úrinő!

Az úrinőség fogalma manapság ködös, zavaros terminus a fejekben, és a nőiesség gyakran egybemosódik a férfifantáziát erősen megmozgató, csábos külső jegyekkel, a 90-60-90 mágikus, csalogató számrendszerével. Ahogyan az úriember vonásai a hagyományos férfiszerephez kapcsolódnak, úgy az úrinőség egyes jellemzői is magukban foglalják a nő szerepét. Egy úrinő értékeli az úriember gesztusait, és beleborzong egy kézcsókba, ami mint tudjuk, ma már csak jelképes jelzés, a férfi soha nem érinti ajkaival a nő kézfejét.

olvass tovább

Jobb egy rossz párkapcsolatban, mint egyedül?

Szorongó, neurotikus, kapcsolatfüggő nemzedék vagyunk. Mérgező emberi kapcsolatok szorításában fulladozunk, ki nem mondott szavak, elfojtott feszültség, és tisztázatlan, szőnyeg alá söpört sérelmek szorítják, kaparják torkunkat. A vészcsengőt ezerszer meghúzták már odafent, mégsem csomagolunk, vagy menekülünk fejvesztve a helyszínről. Pedig óriás, ordító, égre írt jelek vannak, hogy semmi dolgunk bizonyos emberekkel, mégsem olvasunk belőlük.

olvass tovább