Hol vagytok gondoskodó férfiak?

A gondoskodást képességét többnyire női tulajdonságként értékeljük, általában a nő az, aki elsimítja a homlokráncokat, aki felelős a hangulatért, az egyensúlyért. Ő az érzelemtankok csordultig töltője, adakozó és befogadó egyszerre, és lételeme ez a gondoskodó magatartás, ami azonban nem szereptévesztett anyáskodás, mert abban a pillanatban, ahogyan szerepében megbillen, a férfit nem tiszteli többé, és nem is képes rá férfiként tekinteni.

A férfiak képesek gondoskodni? Kifejlesztették önmagukban a gondoskodás képességét, megtanulták más férfiaktól? Látták, és magukévá tették a példát, elsajátították a törődő, felelősségteljes férfimintát, a gondoskodó jelenlét természetességét?

A gondoskodás a szeretetkapcsolatokat működteti, körbeölel, biztonságot ad, és soha nem lehet kényszeredett. Ahogyan az érzelmek kimutatása nehezebb lett, mint valaha, mert a közhiedelem szerint ez a gyengeség jele lehet, ugyanúgy a gondoskodás, a szeretet, az érzelmi biztonság, intimitás, a bizalom iránti vágy sem jutnak kifejezésre manapság a férfiak részéről, mert úgy gondolják, ez szintén a gyengeség, a sebezhetőség ismertetőjele lehet, és a férfiasságuk forog veszélyben. Pedig ezek az igények alapfeltételei egy egészséges kötődésen nyugvó kapcsolatnak, nem vagyunk képesek igazi társként tekinteni arra a férfira, aki figyelmen kívül hagyja, mennyire fontos a nő számára a szeretett férfi figyelmes, körül ölelő gondoskodása. A gyengédség, az érzelmek kimutatása, a maszkok, álarcok levétele, sebezhetőségünk megmutatása jó dolog, ezt jelenti egy bizalmi kapcsolat, csak így találhatunk otthonra, menedékre egymásban. A férfiak egymás között ritkán beszélnek érzelmekről, félelmeikről, mintha ez túl intim lenne, főleg nem arról, hogyan váljanak gondoskodóbb, figyelmesebb társsá, törődő, odaforduló apává, csak nagyon ritkán és nehezen mondják ki nyíltan: ma például ezeket tettem a szerelmemért, vagy a családomért, hogy a kapcsolatunk jobbá váljon.

A férfiaknak meg kell értenie, hogy a gondoskodás is férfierő, és igenis képesek rá, pontosan a maguk férfias módján. Szerencsés az a férfi, akinek olyan apakép jutott, aki szerepviselkedésével meg tudta mutatni, hogyan is működik egy szeretetteljes párkapcsolat. A gyerek érzékeny szenzoraival figyel. Viselkedésmintákat raktároz, és azokat a későbbiekben előhívja majd, így lesz felnőttként sérült, férfi, vagy női szerepének betöltésére alkalmatlan felnőtt, vagy éppen egészséges önbecsülésű, saját értékeivel tisztában lévő ember, aki képes egészséges lélekkel kötődni, tudja, mire van szüksége a párkapcsolatban, és főleg, hogy mire nincs.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.