Amire már nemet tudok mondani és sokkal jobban érzem magam tőle

Már nem mondok igent, amikor valójában nemet akarok mondani. Nem élek megfelelési kényszerrel, aki eltökélten hiszi, kapcsolatait csak úgy tudja fenntartani, megőrizni, ha soha nem mond nemet. Mert az embert ma a nem-jei minősítik. A nem kockázatos válasz, mégis hatalom, tartás, a határaim meghúzása. Ahol a nem, ott a hatalom, aki nemet mond, az diktálja az iramot. Aki nem tudja meghúzni a határait, a lelke legmélyén folyton tipródik, saját igényeinek megtagadása, az egészséges önszeretet, a nyílt önérvényesítés hiánya miatt. Mert a határok meghúzása minden kapcsolatban valójában az önbecsülésem, és a méltóságom barikádja, hogy eddig és nem tovább. Jogom, lehetőségem van a nemre, mert lehetetlen, hiábavaló, meddő próbálkozás mindenkinek megfelelni.

Már nem haragszom és nem neheztelek a múltra, hanem megtanultam, hogyan ássak a lelkem legmélyéig, és gyógyítsam sérüléseimet. Megértettem, hogy egy boldog kapcsolat elsősorban saját magam fejlesztésében rejlik. A társam, aki örökre velem halad majd az úton, megérdemli hogy egy rendben lévő embert adjak neki ajándékba.

Már nem pazarolok időt az időrablókra, figyelmet az energiarabló kapcsolatokra, könnyet a szárnyaszegett szerelmekre. Megértettem, hogy mennyire fontossá vált a mai időkben az önmagamért és elveimért való bátor, elszánt kiállás. Vitathatatlan tény, ha őszintén kimondom, amit gondolok, azzal hatalmas kockázatot vállalok, ám semmi sem fájdalmasabb, mint örökre benne ragadni egy olyan életben, ahová nem tartozom, és soha nem is teljesedhetem ki benne. Magához az élethez is bátorság kell. Vannak, akik egy életen át képtelenek kimondani: sajnálom, bocsánat, szeretlek. Őszinteség, és tiszta, világos szavak nélkül csak szeparált, magányos lakatlan szigetekre sodródunk egymástól. Kár a fájdalomért, és az elvesztegetett időért. Kár a hosszantartó csend periódusokért.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.