2. KERESD A NŐT
  3. Szívvonal

KERESD A NŐT / Szívvonal


Amire már nem vagyok hajlandó, és sokkal boldogabb vagyok tőle

Már nem vagyok hajlandó megérteni az emberek viselkedését. Már nem analizálom ki mit mondott, mit gondolhatott közben, és miért. Már nem keresek indokot a köddé válásra, erre a ma időkben divattá vált, némán beszédes kommunikációs formára, a kikapcsolt telefonra, a lebeszélt és soha sorra nem kerülő találkozásokra, a látszólag nagy súlyú kimondott szavakra, melyek azonban gyorsabban pukkannak el és vesznek semmibe, mint egy szappanbuborék.

olvass tovább

Nekünk dolgunk van egymással

Útjaink mióta keresztezik már egymást? Hányadik alkalommal állok már a keresztútnál, azt remélve, most végre arra az útra lépek, ahol soha többé nem találkozom veled? A sorsunk úgy tűnik, élvezi, hogy csapnivalóan rossz ripacsokat csinál belőlünk. Szántszándékkal játszunk botrányosan tehetségtelenül a való élet színpadán, előre elrendelt sorsú tragikus hősök vagyunk, kiknek az élete eredendően boldogtalan.

olvass tovább

Mit ér a szex érzelmek nélkül?

Szenvedéllyel, „hegyes fogakkal” marjuk egymás ajkát, és a kezdeti vonzalom módosult tudatállapotában képtelenek vagyunk szavakba önteni, amit érzünk. Intenzív testi vágy, vagy mindent elsöprő szerelem? Az szexuális vágy könnyen elhomályosít minden intuíciót, az ösztön és a hormonok játszanak velünk kegyetlenül édes játékot, egy ideált látunk, aki megrészegít, nem vagyunk beszámíthatók, ne is várja el senki, mert józan ítélőképességünket kint hagytuk a küszöbön kívül.

olvass tovább

Hogyan szeretsz?

Félve, bátortalanul, vigyázva, fóbiáktól szenvedve, gyanakodva? Őrülten, mohón, birtokolva? Szabadon, magabiztosan, pozitív gondolatokkal, bizalommal telve? Hogyan szeretsz?

olvass tovább

Egy kapcsolat megéréséhez idő kell

A szeretetnek, szerelemnek nincsenek szakaszai, de a párkapcsolatnak végig kell lépdelnie a fejlődés fokain. A szerelem kezdeti bódult, euforikus, fantázia által vezérelt lebegésében sem időt, sem teret nem érzékelünk, a másik ember valódi énje rejtve marad, egy pozitív tulajdonságokkal felruházott ideált látunk. Ebben az összeolvadó, szimbiózis szerelem szakaszban legyünk óvatosak, sok torzítás színezi a másikról alkotott képet, a reális kép kialakulásához is idő kell.

olvass tovább

Annyit adok, amennyit még képes vagy visszadni

Egy jó kapcsolat olyan, mint a tánc. Ha nem kapaszkodunk össze, ha nem préselődünk össze túlságosan, akkor elegendő terünk, és levegőnk marad, akkor tudunk igazán felszabadultan együtt mozogni. Ha túl erősen szorítasz, akkor az életterembe hatolsz, a privát zónámba csörtetsz, akkor felszabadult, örömteli lépéseimben akadályozol, egymás lábára taposunk majd, és suta, erőltetett, görcsös megfelelésbe csap át az egykori gyönyörű, egymást szabadon engedő, mégis egy ütemre mozduló, gyönyörű táncunk.

olvass tovább