2. KERESD A NŐT
  3. Szívvonal

Miért felejtünk el csókolózni?

A csóknak hatalma van. A csók egy induló szerelem karmestere, mert egyetlen szenvedélyes csókváltás alatt kiderül, hogy akarjuk-e egymást. Mint a kokain, úgy tesz függővé a csók, szívjuk, ízleljük, harapjuk egymás ajkát telhetetlenül, újabb és újabb adagért könyörögve. Kevesen gondolunk a csók kémiájára, amikor ajkaink összecsapnak.

olvass tovább

Annyit adok, amennyit még képes vagy visszadni

Egy jó kapcsolat olyan, mint a tánc. Ha nem kapaszkodunk össze, ha nem préselődünk össze túlságosan, akkor elegendő terünk, és levegőnk marad, akkor tudunk igazán felszabadultan együtt mozogni. Ha túl erősen szorítasz, akkor az életterembe hatolsz, a privát zónámba csörtetsz, akkor felszabadult, örömteli lépéseimben akadályozol, egymás lábára taposunk majd, és suta, erőltetett, görcsös megfelelésbe csap át az egykori gyönyörű, egymást szabadon engedő, mégis egy ütemre mozduló, gyönyörű táncunk.

olvass tovább

Aki engem szeret

Aki engem szeret, nem hagy el, és nem enged elmenni. Nem csomagol, nem menekül, és nem kényszeres költözködő, aki ha nem érzi kényelmesen magát emberi kapcsolataiban, akkor magába fordul, és vihar előtti csendet provokál. Én nem bírom a vihar előtti csendeket, gyűlölöm a bizonytalanság szorongásos állapotát, utálom hallgatni a szélcsengők vészjósló csilingelését, fák törzsének nyikorgó hangjait, a becsapódó ablaktáblák zaját, viszolygok látni a felverődő, fullasztó port.

olvass tovább

A férfiak a rossz lányokat szeretik?

Milyen a jókislány? Unalmas. Kiszámítható, folyton készenlétben álló, kalaptartón bólogató cicamica, aki ritkán rendelkezik saját véleménnyel, és elvrendszerrel. Hagyja, hogy a társadalmi elvárások, és a külvilág véleménye határozza meg mindennapjait. A jókislányról lerí a bizonytalanság, és alacsony polcra helyezi magát, ezért kiszemelt lovagjának nem kell sokáig kaparnia érte.

olvass tovább

Rád ki vigyáz?

Nincs megnyugtatóbb hang az álomba szenderült gyermek szuszogásánál. Azon pillanatok egyike, amikor minden a helyére került, és magától értetődő, szépséges harmóniában van egymással, nincs zaklató gondolat, nincs mellkast szorító, bizonytalan holnap, messze a pirkadat.

olvass tovább

Elengedtelek

Tudtam, hogy eljön a nap. Sóváran és bizakodva vártam a pillanatot, amikor már nem érdekelsz. Amikor már nem cirkulálsz a gondolataimban, nem ül az emléked a mellkasomra, és nem szorítod össze a szívem. Mindent elvettél tőlem, egészen csontig lecsupaszítottál, miattad kapkodtam levegőért éjjelente, és te raboltad el a díszeimet, a színeimet egy időre, miattad lettem rémült tekintetű, örökké gyanakvó, szürke szorongó, önbecsülést vesztett, sérült túlélő.

olvass tovább

Szeretlek, csak nem úgy

Ha már elég ideje randizgatsz és több kapcsolatod is volt, akkor szinte egészen biztos, hogy hallottad, vagy mondtad már ki azt a gyomorszorítóan reális mondatot, hogy „szeretlek, csak nem vagyok beléd szerelmes.” De vajon mi lehet az az összetevő, aminek hiányában az egyik fél úgy érzi, hogy muszáj felégetni a hidakat és sutba dobni az amúgy „korrekt módon” szuperáló kapcsolatot?

olvass tovább

Mitől vagy szexi egy férfi szemében?

Nem a póthaj, a műszempilla, és nem a csípőrisza. Nem a kacsaszáj nem a légbepuszi, és nem csuklóra akasztott dizájner imitáció. Nem a provokatív tekintet, az arroganciába hajló túlerotizált magabiztosság, és nem a 90-60-90 mágikus számrendszere.

olvass tovább