Nem születünk nőnek, hanem azzá válunk

Egy kislány számára a nőiesség első közvetítője az édesanyja. Ha az anya szereti, elfogadja önmagát, és kiteljesedik női szerepeiben, akkor ezt az önszeretetet képes átadni a lányának, és bátran, egészséges önbizalommal telve együtt néznek farkasszemet a nőiességgel. A lány tiszteli a női szerepét megélő, önelfogadó anyát, és az ő tiszteletével, képes majd tisztelni az önmagában élő nőt is.

Egy női önbizalmat érősítő anya átnyújtja a lányának a női lét teljességének receptjét. Így tud Nővé válni, így tudja előhívni, felszínre csalogatni holtig tartó női ragyogást, mert a nő nem csak akkor ragyog, ha egy férfi ragyogtatja. Akkor van esélyünk egy egyenrangú párkapcsolat kialakítására, ha férfiként és nőként szinkronban vagyunk az azonos nemű szülőnktől kapott identitással.

Mit adhat egy apa a lányának egy teljes családban? Mi az, amit egyedül ő taníthat meg a leghitelesebben? Az, hogy milyen nő válik egy kislányból, az nagyban függ attól is, milyen volt a férfi, aki felnevelte. Egy lány életében az apának köszönhető a nő-férfi kapcsolatának kibogozása és megértése. Az apa kezdetben az egyetlen férfi az életében, aki a legokosabb, legerősebb az egész földkerekségen, és igen, az apának mindent meg is kellene tennie azért, hogy ez így is maradjon. Ne egy képzelt, pozitív tulajdonságokkal felruházott, távoli hős legyen, aki hol feltűnik, hol eltűnik a lánya életében, hanem legyen valóban jelen, legyen érzelmileg elérhető, méltó példakép. Ahogyan egy férfi a feleségével bánik, a gyerek úgy kap folyamatos visszajelzést arról, hogyan is működnek a párkapcsolatok. Érzékeny kis szenzoraival akaratlanul is figyel. Viselkedésmintákat raktároz, és azokat a későbbiekben előhívja majd. Egy kislány így lesz felnőttként sérült, női szerepénk betöltésére alkalmatlan felnőtt, vagy éppen egészséges önbecsülésű, saját értékeivel tisztában lévő nő, aki tudja, mit várjon el a férfiaktól, és legyen ez elsősorban a tisztelet.

„Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”, fogalmaz a francia regényíró, filozófus, Simone de Beauvoir, A második nem című, 1949-ben megjelent könyvében. Az, hogy miként élünk a nőiségünkkel, mennyire érezzük jól magunkat benne, rajtunk ugyanúgy múlik.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.