2. KERESD A NŐT
  3. Szívvonal

KERESD A NŐT / Szívvonal


Az újrakezdést nehezíti, ha valaki folyton visszanéz

Az exeket elfelejtik, ugye? Vagy húzzuk, vonszoljuk szuszogva, fújtatva a szellemét az új kapcsolat szép, frissen festett falai közé? Bezárult egy ajtó, kinyílt egy másik. Odabent napfényes, madárcsicsergős, reggeli frissesség van, egy új nap, új fejezet kezdete, mégsem kezdünk új életet a lerombolt, majd újépített ragyogó tisztaságban.

olvass tovább

Amire már nem vagyok hajlandó, és sokkal boldogabb vagyok tőle

Már nem vagyok hajlandó megérteni az emberek viselkedését. Már nem analizálom ki mit mondott, mit gondolhatott közben, és miért. Már nem keresek indokot a köddé válásra, erre a ma időkben divattá vált, némán beszédes kommunikációs formára, a kikapcsolt telefonra, a lebeszélt és soha sorra nem kerülő találkozásokra, a látszólag nagy súlyú kimondott szavakra, melyek azonban gyorsabban pukkannak el és vesznek semmibe, mint egy szappanbuborék.

olvass tovább

Honnan tudhatom, hogy ő az igazi?

Mennyire lehetek biztos abban, hogy Ő az, akit keresek? Két összeillő ember nem egyszerűen passzol egymáshoz, hanem egymás közelében nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, biztonságot élnek meg, otthon vannak. Ez az otthonosság érzése, ami talán a legfontosabb.

olvass tovább

Így lesz a kezdeti nagy szerelemből bántalmazó kapcsolat

Megjelenik egy tehetséges szívrabló, és mintha simogató selyemkendővel fedné le szemünket, úgy veszítjük el józan világlátásunkat és ítélőképességünket. Bizserget az érzés, és magával ragad a pogány szerelemösztön. Egyetlen pillanat alatt történik meg, karunknál fogva ránt a mélyre, belezuhanunk, belecsapódunk a toxikus vonzalomba.

olvass tovább

Köszönöm neked a nőt, aki melletted, általad lettem

Mélyen a szemedbe nézve próbálom közölni szavak nélkül, hogy legyél üdvözölve, örülök, hogy megérkeztél hozzám. Nem siettetsz, nem loholsz a sarkamban, nem kényszerítesz elhamarkodott döntésekre, időnként csak jelet adsz, nevető szemeiddel kacsintasz, itt vagy velem, és ha úgy akarom, lehetsz pihenőhely.

olvass tovább

Nekünk dolgunk van egymással

Útjaink mióta keresztezik már egymást? Hányadik alkalommal állok már a keresztútnál, azt remélve, most végre arra az útra lépek, ahol soha többé nem találkozom veled? A sorsunk úgy tűnik, élvezi, hogy csapnivalóan rossz ripacsokat csinál belőlünk. Szántszándékkal játszunk botrányosan tehetségtelenül a való élet színpadán, előre elrendelt sorsú tragikus hősök vagyunk, kiknek az élete eredendően boldogtalan.

olvass tovább