Milyen igazit, egyetlent keresgélnek az emberek? Miféle buta fantazmagória miatt hagyják, hogy elteljen az élet? Az igazi megtalálása is egy izgalmas, misztikus, szerelmi révületbe ejtő egyes számú női feladat manapság. Hajszoljuk az igazit, mintha csak különleges lepkepéldány lenne, és kiválasztott és irigylésre méltó nőtársunk lesz az, aki úgy tűnik, megtalálta, piedesztálra emelkedik, és fel is lélegezhet, mert kipipálhatja a number one feminin feladatot a női lét teljesítménytáblázatán.

Az igazság azonban sokkal prózaiabb, mint gondolnánk. Életünk során valójában tényleg több potenciális igazival találkozunk. Bennünk van a lehetőség, ott lakozik bennük az igazi génje, mégsem vesszük észre, figyelmen kívül hagyjuk. A fejünkben felállított kritériumrendszer szigorú, szorongatjuk a kezünkben a listát, árgus szemekkel pásztázzuk a pro és a kontrát. Valójában semmitmondó szempontok alapján döntünk, és néha fogalmunk sincs a tényről, hogy életünk nagy lehetőségét hagyjuk veszendőbe.

A csalódott, igazi-is-lehetne férfipéldány egy ideig még szomorú kutyaszemekkel néz ránk, majd nála is aktiválódik a felejtés folyamata, végül továbbáll. Igen, a megfelelő emberről igazi listánk van, szerelem fantomképet is rajzoltunk róla. Ha ilyen világosak az elvárásaink, akkor miért keressük még mindig a számunkra megfelelőt? Lehet, hogy csak egy makulátlan álomképet kergetünk, amelyben saját tökéletességünket is megláthatjuk. Szükségünk van egy pozitív tükörre önmagunkról. Rendelkezem-e elegendő önismerettel, hogy felépíthessem valakivel ezt a lerombolhatatlan várat? Ismerem a gyengeségeimet? Ő a másik felem, tudod. Gyakran halljuk ezt a mondatot. Ne a másik feled keresd, mert az annyit jelent, nem vagy teljes, önálló egyéniség, inkább csonka vagy, kiegészítést keresel, támaszkodó kapcsolatra vágysz. A megfelelő ember sokszor nem szolgáltat tanúbizonyságot önmagáról, első ránézésre nem is felismerhető.

A tökéletes Prince Charming, a szőke herceg imidzsének jelképes elengedése valóban iszonyú nehéz, talán a legnehezebb eljutni a tudatosság azon szintjéhez, amikor már nem érdekel, mit mondanak mások, amikor szélnek eresztjük a társadalom, vagy a család által fejünkbe plántált elvárás halmot, és amikor kiverekedjük magunkat a követelmények csapdájából. Nem igazi kell, hanem a megfelelő, nem fiktív movie star, a nagy Ő, Mr. Big, Prince Charming, vagy az ideális férfi, hanem valódi hús-vér Ember. Olyan, akinek jelenlétében nem csak a feromonjaink csapnak össze vadul és írnak le bonyolult szerelemkémiai egyenleteket, mert ha kizárólag ez történne, hamar kifogyna a testi vonzalom tankja, a szenvedély alábbhagyásával, már nem tudnánk mivel újratölteni. Ott sorakozna elhagyatottan az őszinteség, a tisztelet és a bizalom, de nem lenne hová feliratkozniuk. Inkább szép lassan elillannak, ilyenkor a kapcsolatnak is vége szakad. Újrakezdhetjük a menetelést, valakinek az ölelésében jó volna révbe érni már. Eljön az idő, amikor már nem akarunk állatszelídítők lenni, már nem vágyunk a rosszfiúkra, elég volt a sok lelki szado-mazo pillanatból, már nem ugráltatunk oroszlánt tüzes karikán, és elég volt a lecsorgó, fekete szemfestékes, közösségi portálra tapadó, szeparációs szorongásos hétvégéből.

• összecsiszolódás párkapcsolat társkeresés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!