Aranyfüstben, hamis pénzért játszunk, - írja Márai Sándor- mert talán fogalmunk sincs, hogy tele van a zsebünk színarannyal. Miért nem vagyunk tisztában az értékeinkkel? Miért herdáljuk el azokat aprópénzért, és tesszük magunkat hiába-emberekké, akik mindig csalódnak, mert hiába intelligensek, hiába szépek, hiába odaadók?

Van-e még a nő méltóságnak tiszteletet parancsoló üzenete? Megőrzött –e valamennyit szépségéből, különleges mivoltából? Vagy olyanná lett, mint emlékkönyvből kihulló, préselt, elszáradt virág? Beleszippantva, halványan, homályosan érzékeljük az illatot, de a lényeg, amitől szép lehetne, mára széthullott, és értelmét veszítette.

Gerincet, tartást növeszteni néhol fájdalmas és hosszadalmas folyamat. Kegyetlen szívleckék, csalódások, arculcsapások, megaláztatások, mocsokkal leöntések, bukások, és végső felemelkedések sorozata. Miért nem működik a kapcsolat? Miért van a folytonos csalódás? Tudod, van fájdalom, szívtörés, romboló életesemény, ami az önszeretet elvesztéséhez vezet. De minden önbecsülését elvesztett nőnek vissza kellene mennie az időben, hogy megtalálja régi önmagát. Hogy megtalálja az okot, a pillanatot, amikor álomnőből lábtörlő lett.

Most hangzatosan ismételgeted, mások biztosan kitartóbbak, bátrabbak, szerethetőbbek, szebbek, jobbak, okosabbak, izgalmasabbak, tudatosabbak, és pozitívabb a kisugárzásuk. A melléknévragozás összehasonlító, és önmagadat lekicsinylő középfokának viharos tengerében próbálsz partra vergődni. Minden nap megszólítod az egykori énedet, de valahogy nem találod már vele a hangot. Igen, annak a nőnek még volt önbecsülése, mert nem hagyta magát lábtörlővé tenni. Látod, ahogyan felemelkedik, leporolja a ruháját, koronát igazít, ahogyan azt kell, kezeli a saját sebeit, és óriás lélekjelenléttel felépít egy új életet, felépíti a saját, autonóm életét, képes nemet mondani,  pozitív, és értékes emberekkel veszi magát körül, és örömét leli az életben, mert a legrosszabból a legjobbat volt képes kihozni.

Fájdalmas szembenézni a történeteddel, hogy miért vesztetted el az önbecsülésedet, mégis, ha nem akarsz többé lábtörlő lenni, akkor keresd meg az okokat, hogy miért nem szereted önmagad. Megérdemled, hogy szeretetben élj. Melyek az alacsony önértékelés és önbizalomhiány jelei a párkapcsolatokban és a társkeresés során?

1. Szeretői státusz

Nem gondolod, hogy megérdemelnél egy olyan férfit, akinek te vagy az első, és egyetlen? Miért elégedsz meg a második nő szerepével? Néhányan úgy vélik, szeretőnek lenni bár nem paradicsomi állapot, mégis valami, esetenként kellemesebb a magánynál, hiszen akadnak izgalmas napok, akár egy titkos hétvége is belefér, a kisebb-nagyobb ajándékokról nem is beszélve. A legtöbb esetben azonban a titkos viszonyokban több a szenvedés, és az önostorozás, mint amennyi boldogságot hoz. A szeretőnek lenni habzó és könnyű, és bár okoz mámoros pillanatokat, a hétvégék, ünnepek, a „legális” napszakok, amikor családok töltik együtt idejüket, mind magányosan telnek. Nincs állandó, stabil jelenlét. Nincs elköteleződés, összekapaszkodás, nincs kötelék, és nincs szövetség. Egy szerető mindig csak szerető marad, ha csak büszke, gerinces amazonként fel nem tápászkodik a passzív, méltatlan, megalázó pozícióból. Minél tovább marad benne, annál kisebb a valószínűsége, hogy a másik fél kilépjen a megbonthatatlan gazdasági szövetségből, és az érzelmi komfortzónából.

• lábtörlő önbecsülés önszeretet párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!