Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.





Ezért éri meg második esélyt adni

Miért kell második esélyt adnunk? Mert attól mi maguk is megnyugszunk. Eljutottunk már a kapcsolatunkban egy bizonyos szintre, ami rengeteg befektetett érzelmi energiába került. Egy mélyebb, valami sokkal magasztosabb és intimebb zónában utazunk ketten, ahol felbecsülhetetlennek tartjuk az elköteleződés biztonságát.

olvass tovább

Mit ér a szex érzelmek nélkül?

Szenvedéllyel, „hegyes fogakkal” marjuk egymás ajkát, és a kezdeti vonzalom módosult tudatállapotában képtelenek vagyunk szavakba önteni, amit érzünk. Intenzív testi vágy, vagy mindent elsöprő szerelem? Az szexuális vágy könnyen elhomályosít minden intuíciót, az ösztön és a hormonok játszanak velünk kegyetlenül édes játékot, egy ideált látunk, aki megrészegít, nem vagyunk beszámíthatók, ne is várja el senki, mert józan ítélőképességünket kint hagytuk a küszöbön kívül.

olvass tovább

Apróságok, melyek kulcsai a boldogságnak

Szeretni azt is jelenti, hogy figyelsz. Az értő figyelem nem csak abból áll, hogy meghallgatom a másikat, a szemébe nézek, vagy kiegészítem valamivel a mondandóját. Bizonyos értelemben magamat kell félretennem arra az időre, az ő szemével látni, az empátia eszközével belépni a világába.

olvass tovább

Hogyan szeretsz?

Félve, bátortalanul, vigyázva, fóbiáktól szenvedve, gyanakodva? Őrülten, mohón, birtokolva? Szabadon, magabiztosan, pozitív gondolatokkal, bizalommal telve? Hogyan szeretsz?

olvass tovább

Egy kapcsolat megéréséhez idő kell

A szeretetnek, szerelemnek nincsenek szakaszai, de a párkapcsolatnak végig kell lépdelnie a fejlődés fokain. A szerelem kezdeti bódult, euforikus, fantázia által vezérelt lebegésében sem időt, sem teret nem érzékelünk, a másik ember valódi énje rejtve marad, egy pozitív tulajdonságokkal felruházott ideált látunk. Ebben az összeolvadó, szimbiózis szerelem szakaszban legyünk óvatosak, sok torzítás színezi a másikról alkotott képet, a reális kép kialakulásához is idő kell.

olvass tovább

Annyit adok, amennyit még képes vagy visszadni

Egy jó kapcsolat olyan, mint a tánc. Ha nem kapaszkodunk össze, ha nem préselődünk össze túlságosan, akkor elegendő terünk, és levegőnk marad, akkor tudunk igazán felszabadultan együtt mozogni. Ha túl erősen szorítasz, akkor az életterembe hatolsz, a privát zónámba csörtetsz, akkor felszabadult, örömteli lépéseimben akadályozol, egymás lábára taposunk majd, és suta, erőltetett, görcsös megfelelésbe csap át az egykori gyönyörű, egymást szabadon engedő, mégis egy ütemre mozduló, gyönyörű táncunk.

olvass tovább

Légy hálás azoknak, akik nem akartak maradni

Eljött az ideje az őszinte szavaknak, ne bújjon meg a kétség minden egyes találkozásban. Ne legyenek félbehagyott, bújtatott utalások, amikor a másik ember már éppen kötődni, bízni kezd, hogy „nem vagyok még túl az exen”, és „nem állok még készen egy új kapcsolatra”, mert ez egyáltalán nem fair.

olvass tovább

Egy időrablót szerettem

Egy időrablóval az élet csupa nyugtalanságot hozó kérdőjel. Egy időrabló, ha nem figyelek, szorosan körém tekeri ragaszkodása súlyosan nehéz, láthatatlan selyemszálait, de kiderül, csak fojtó, rusnya gumikötél az, amivel magához láncol. Minél távolabbra menekülnék, annál nagyobb erővel, és fájdalommal ránt vissza magához.

olvass tovább