Egy érzelmileg gátolt társsal nem lehet érzelmileg kapcsolódni. Belső élményeiről, saját érzéseiről nem beszél. A „mondj már valamit” ismétlésébe lassan belefáradunk, fogalmunk sincs mi zajlik benne. Érzelmi szükségleteit, alapvető vágyait kapcsolataiban nem képes kifejezésre juttatni.

A torzított minták gyermekként mély nyomokat hagynak lelkünkben. Vannak, akik hamar megtanulják, hogy érzéseikről jobb elterelni a figyelmét, minél mélyebbre rejtik azokat, annál kevésbé fájnak. Azt is, hogy konfliktus esetén a legjobb megoldás az elkerülés, érzelmeik kifejezésével feleslegesen „terhelik” környezetünket. A valódi érzések kimutatásával csak még nagyobb „galibát”, konfliktust okoznak. Az a személy, aki gyermekként megtanulta, hogy érzelmeiről nem szabad beszélnie, későbbi kapcsolataiban is bizalmatlanság, gyanakvás és zártság jellemezheti. Az érzelmi kommunikáció hiányosságai félreértéseket okozhatnak, melyek megrekesztik a kapcsolatokat, és az elszigetelődés, elutasítottág, meg nem értettség érzéséhez vezetnek. Egy idő után a gyerek rájön, hogy nem érdemes kifejezni érzelmeit, mert úgysem figyel érzelmi igényeire senki, nem kapja meg azt a gondoskodást, amire vágyik, tehát, jobban jár, ha érzelmeit elrejti.

Főleg a párok női tagjai panaszkodnak arról, hogy partnerükből egyszerűen nem tudnak semmilyen érzelmi választ kicsikarni. Jöhet sértődés, faggatózás, sírás, kiabálás, de akár kedveskedés is, zéró érzelmi reakciót tapasztalunk, tényleg olyan, mintha ezek az emberek semmit nem éreznének. Az alexitímia görög eredetű kifejezés, szó szerinti jelentése: szavak hiánya az érzelmek leírására. Vagyis az alexitímiásnak nincsen megfelelő szókészlete az érzelmei kifejezésére.

Nem képes az érzelmeit, lelki folyamatait tudatos szinten megélni, és ezeket szavakkal kifejezésre juttatni.

Fiziológiai tüneteiket képesek csak meghatározni, például azt, hogy izzad a tenyerük, vagy hevesen ver a szívük, de azt már nem tudják beazonosítani, és megfogalmazni, hogy éppen boldogok, szomorúak, dühösek, csalódottak, a legtöbb érzelmileg nehéz és telített helyzetben az "idegesség" kifejezést alkalmazzák. Emellett nehézséget okoz meghatározni azt, milyen okok állnak az aktuális érzelmeik hátterében.

Az érzelmek bagatellizálása, negligálása, tudomásul nem vétele különböző pszichoszomatikus betegségekhez vezetnek nála, migrén, pánikbetegség, gyomor-és bélrendszeri problémák, mivel az alexitímiás nem észleli a lelki fájdalmat, szomorúságot, haragot, bánatot, félelmet, azokat nem azonosítja be, nem nevezi nevén, nem hangosítja ki, és nem tud róla senkinek sem beszámolni. Például, ha elutasítást, kitaszítottságot él meg, a lelki fájdalmat nem éli át, csupán az ezzel járó fizikai tüneteket, pl. a fejfájást.

Mások érzéseit sem képesek átérezni, híján vannak az empátiának, felszínes témákról a végtelenségig képesek beszélni, de ahogyan mélyebb tartalmak kerülnek terítékre, elzárja magát, kivonódik.

Társként nagyon nehéz az áthatolhatatlan falon túl látni, melyet önmaga köré épített, mégis szakember külső segítségével próbáljuk meg, mert a falon túl egy magára hagyott, szeretetlen gyermek ül, aki csak suttogni mer, vagy egészen elnémult, mert szülei úgysem figyelnek az érzéseire, és nem hallják meg a szavát.

Ezekből a gyermekekből lesz majd az a felnőtt, aki nem enged közel magához egyáltalán senkit, vagy csak addig marad egy kapcsolatban, amíg az felszínes és konfliktusmentes. A konfliktus ugyanis már negatív érzelemmel jár, és az érzelmek veszélyesek. Kialakul egy rossz séma: ha kifejezi, hogy valaki fontos számára, ha átengedi magát annak a kapcsolatnak,  az a valaki majd nem fog figyelni rá. A biztos és hatásos egyetlen védelem tehát a bezárkózás, vagy a kivonódás, akkor nem érheti őt csalódás.

• alexitimia érzelmi analfabéta párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!