A hamis, álszent emberek már nem lepnek meg – az őszinte, lojális személyek viszont igen

A lojalitás ugyanis ritkaság. Pont azokat az egyéneket a legnehezebb megtalálni ezen a világon, akik többre értékelik a valódi igazságot, a saját egojuknál. Ez a szomorú igazság, amivel meg kell tanulnunk együtt élni. Mert, ha nem tesszük, könnyen válhatunk az előbb említett ’fake’ típusú emberek áldozataivá, akik elhitetik velünk, hogy nyílt, őszinte szándékaik vannak felénk irányulóan.

olvass tovább

Minden múlandó

Való igaz. Nem minden nap ér bennünket ugyanaz az intenzív érzés, ami átjárja még a bennünk lévő megfoghatatlant is. Előtted van a kép? Ahogy a nap süt, de épp annyira, hogy élvezd minden egyes kellemes szikráját. Hogy még a levegő is simogat, és a horizont egybeolvad egy végtelen mindenséggel.

olvass tovább

Nem gyengének látlak ilyenkor, csak igazinak

Hajlamos vagyok elveszni a részletekben. Különösképp azokban, amelyek Hozzád köthetőek. Nem értem, hogy lehetnek valakinek olyan kedves, világító szemei, mint Neked? Hogyan lehetséges az, hogy minden alkalommal, amikor magadhoz vonsz és elveszek az erős, izmos tested ölelésében, én magam is felolvadok? Miért gondolok arra, ennyi idő elteltével is, miközben éppen felöltözöl, vagy alszol, hogy ugye nem veszíthetlek el?

olvass tovább

Az időnk az ami véges, nem a szeretet

Túl stresszes most ez az időszak, túl sok a munka, és kevés az energia, a türelem. Ezeket hozzuk fel általában kifogásokként, miért is nem tudunk türelmesen, elfogadóan, empatikusan, és nem utolsó sorban szeretetteljes módon kommunikálni a másikkal. Erre mindent rá lehet húzni. Szinte kivétel nélkül így teszünk. Egy generációkon átívelő, emberek által generált tragédiáról van itt szó.

olvass tovább

Pillanatokban ott ragadni

Egy pillanat, egy impulzus sosem ér ugyanúgy, ugyanabban a formában minket. Azt hiszem ennek tudatában ébredünk rá igazán, hogy nem bizonyos személyek, helyek, esetleg országok hiányoznak, hanem egyszeri, megmagyarázhatatlanul euforikus, és emelkedett, felejthetetlen pillanatok.

olvass tovább

Lehetnék egy másik ember

Van, hogy amikor a tavasszal virágzó cseresznyefák árnyéka alatt lépdelek, még mindig hatalmába kerít az a keserédes érzés, hogy milyen is lenne egy másik ember személyében/képében élni, létezni?

olvass tovább

Előfordul, hogy #nemmindenfenékigtejfel – avagy a trauma miért számít #tabunak a social media világában?

#Mallorca, #szerelem, #olyanboldogvagyok, #egyszerűenmindentökéletes. Az esetek 99 százalékában ilyen és hasonló szösszeneteket látunk felbukkanni a social media platformokon, kiváltképp az Instagramon. Az ember általában szereti megosztani a boldogságát másokkal, például egy fontos eseményt, ami mérföldkő lehet az életében. Örülni valakinek, vagy együtt örülni a másikkal, egy áldás, egy igazán felemelő érzés, de hol húzódik az a bizonyos határ és miért csak a szép, jó dolgokról eshet szó manapság?

olvass tovább

Este, amikor hozzám bújsz

Vannak pillanatok az életben, amelyek a mindennapos, sokszor idegőrlő folyamatok során nem tűnnek fel, csak akkor abban a minutumban ébredünk rá, milyen fontosak ezek az életmorzsák, amikor végre átéljük őket.

olvass tovább