Kövess minket Facebookon.
A társadalmi nyomásnak köszönhetően, elvárják tőlünk, hogy mindig jó passzban legyünk, mindig vidámak legyünk és azt, hogy kikényszerítsük magunkból a "hurrá-optimizmust". Miközben olykor egyáltalán nem tudjuk kezelni azt, hogy összecsapnak a fejünk felett a hullámok. De miért is lenne kötelező úgy tennünk, mintha robotok lennénk? Egyáltalán min múlik az, hogy hogyan reagálunk a bizonyos helyzetekre?
olvass tovább
Virág Klaudia
Vajon a kiegyensúlyozott, boldog élet, tényleg csak választás kérdése? Mégis hogyan lehet fenntarthatóvá tenni a harmóniát az életünkben? Mit lehet kezdeni azzal a sok belső ellentmondással, küzdelemmel a lelkünkben? Hogyan tanulhatjuk meg uralni az életünket, de legfőképpen a félelmeinket, hogy azok ne telepedjenek rá mázsás súlyként a hétköznapjainkra? Talán tényleg minden csak belső nézőpont és hozzáállás kérdése, elfogadásé. Na és persze sok gyakorlásé.
olvass továbbSteve Maraboli azt mondja, ha valaki áldozatszerepbe helyezi saját magát azzal felhígítja azt az emberi potenciált, ami benne rejlik. Azzal, hogy nem vállalunk személyes felelősséget a körülményeinkért, nagymértékben csökkentjük a változtatás lehetőségét saját életünkben.
olvass továbbA pozitív gondolkodásnak hála sokkal egyszerűbben megoldhatod a problémáidat, úgy általában jobban érezheted magad a bőrödben, és sok esetben jobban teljesíthetsz, mint egyébként. Azonban ez nem mindig ilyen egyszerű, a negatív gondolatok és érzések könnyedén behálózhatják az életünket és egyszer csak a gödör mélyén találjuk magunkat. De hogyan lehet a változás útjára lépni?
olvass továbbÉrdekes ellentét ez. Vannak olyan dolgok, amiket csak akkor ért meg az ember, ha valamiben hiányt szenved, így van ez a kapcsolatokkal is. Szóval ne bánkódj, ha egyelőre egyedül vagy, hiszen így olyan dolgokat tudsz majd hasznosítani a későbbiekben, amikkel nem biztos, hogy egyébként tisztában lennél.
olvass tovább
Barna Berni
Szeretem az életet. Nevetni, sétálni, enni, ölelkezni. Már szeretem. Annak ellenére is, hogy a munkám miatt el kell merülnöm a mélységbe, és ott aztán minden ok meglenne arra, hogy ne szeressem.
olvass tovább
Dobos Amira
Hajlamosak vagyunk minden rosszul elsült dolog miatt magunkat ostorozni, ami az életünkben volt. Magunkban keresni a hibát és mindenért önmagunkat okolni. Eddig én is ezt tettem, amíg be nem láttam …
olvass továbbEgyszer meg kell tanulni azt az igazságot, hogy néha jobb elengedni személyeket és élethelyzeteket, még akkor is, ha sokszor foggal-körömmel ragaszkodnál hozzájuk. Nehéz lesz kezdetben, ez biztos. De olykor jobb rátalálni a saját utunkra, mint eltévedni olyan dolgok miatt, amelyek nem minket szolgálnak.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Egy pillanat, egy impulzus sosem ér ugyanúgy, ugyanabban a formában minket. Azt hiszem ennek tudatában ébredünk rá igazán, hogy nem bizonyos személyek, helyek, esetleg országok hiányoznak, hanem egyszeri, megmagyarázhatatlanul euforikus, és emelkedett, felejthetetlen pillanatok.
olvass tovább
Tóth Adél
A pozitív gondolkodás rendkívül fontos és valóban teremtő ereje van annak, hogy miként látjuk a világot. Fontos, hogy igyekezzünk mindenben meglátni a jót, értékelni tudjuk az élet apró örömeit és tudjunk hálásak lenni. De egészséges ezt magunkra erőltetni? Vagy csupán egy látszatot kreálunk vele? Ha valamivel nem tudunk azonosulni még belül, érdemes elhitetni?
olvass tovább
Áhli Mariann
Te milyen ellenparancsokat követsz? Légy tökéletes! Légy erős!/Bírd ki! Tégy erőfeszítéseket! Szerezz örömet! Siess! Nem, nem a fogyasztói társadalom és a reklámok „titkos”, a pszichénkre ható üzenetei ezek. Olyan, a viselkedésünket alapvetően meghatározó úgynevezett ellenparancsokról-tudattalan viselkedési mintázatokról - írok most, amelyeket jó vagy rossz, de sokan követünk a mindennapokban és amelyek a boldogulásunkat szolgálnák. Vagy mégsem? Ennek járunk utána és keressük meg a ránk jellemző ellenparancsot.
olvass tovább
Varga Maja
„Nem kötelező mérgező kapcsolatban élni” – ezt a mondatot nagyon sokan használják, akár tudat alatt, akár tudatosan, akár véletlenül, akár készakarva, de használják. Egy olyan címke lett napjainkban a „mérgező” kifejezés, aminek a valódi jelentése ki lett fordítva, és felváltotta a helyét valami olyan, ami megengedi, hogy felmentsük saját magunkat a hibázásból, a magunkkal való szembesítéstől azzal, hogy a másikra helyezzük az összes felelősséget. Nem, nem a te hibád, ha egy olyan kapcsolatban vagy benne, ami nem enged kiteljesedni. Nem, nem a te hibád, ha te vagy olyan, aki nem engedi meg a másiknak, hogy kiteljesedjen. Viszont minden ember tehet arról, ha önmagával nincs jól, és pontosan ebből indul ki minden. Érted már?
olvass továbbNéha elfeledkezünk azokról a legfontosabb dolgokról, amelyek igazán számítanak. Az életben sokszor kemény pofonokat kapunk és azt se felejtsük el, hogy a belső munkát senki sem ússza meg. Előbb-utóbb szembe kell néznünk azokkal a kemény életigazságokkal, melyeket minél hamarabb megtanulunk és elfogadunk, annál gyorsabban tudunk boldog életet élni.
olvass továbbKöszönöm a nehéz napokat, a fájdalmat a mellkasomban. A fejemben és lelkemben zajló káoszt, a hullámokat, a hegyeket és völgyeket. Köszönöm az éjszakákat, amikor nem tudtam aludni, mert a a szívem gyorsabban vert. Köszönöm az elárasztó könnyeket. És köszönöm, hogy akkor még nem értettem miről is szól ez az egész.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Úgy hajtjuk előre a szekeret, mint ahogy a versenylovak szántják a pályát, akiket egész életükben erre képeztek ki. Olyan gyorsan haladunk előre időben és térben, hogy a nagy loholásban legtöbbször saját magunkban botlunk el. Biztos, hogy be kell vállalni a péntek esti műszakot is? Kell még nekünk az a projekt? Van szabad kapacitásunk a huszonhatodik ismerősünknek is segíteni? Szükség van a sokadik tanfolyamra? Hova vezet ez? Mi lesz velünk, ha nem tudunk megállni néha egy-egy pillanat erejéig, és időt szánni arra, hogy emésztgessük az életet és a történéseket?
olvass tovább
Szabó Rebeka
Magam sem értem teljes mértékben, hogy hogyan, de végül én is eljutottam arra az igen zaklatott állapotot előidéző szintre, amikor azt tudom csak mondani: „Csessze meg, ennél többre már nem vagyok képes, lesz, ami lesz!”
olvass tovább
Szabó Rebeka
Nekünk egy kicsikével mindig nehezebb volt. És lesz is. Nekünk, akik hajlamosak mindent túlgondolni (bár én magam szerintem klinikai eset lehetek ilyen téren, és bár ez mókásnak tűnhet így elsőre, nem, sajnos nem az), a jövőbe tekinteni és a legvészjóslóbbat latolgatni, jó 5 évre előre.
olvass tovább
Krausz Dominika
Fel volt készülve a világ. 2012. december 21-én történt volna… amikor a nagy tudósok a világvégét jósoltak. Én tisztán emlékszem, anyukám azt mondta aznap ne menjek iskolába. Jól kinevettem, mert én nem hittem benne. Mert féltett engem, aztán egy jót kacagtunk az egészen, persze csak utólag. Anya mindig azt mondta csak akkor fogom megérteni, hogy ő mit érez, ha majd lesz nekem is gyerekem. Én most őt féltem, meg a családomat. Talán hasonló ez az érzés. Nos, most ugyanez történik,mint 2012-ben. Csak az emberek tényleg meghalnak és mi ezen nem nevetünk. Nincs világvége, de könnyen lehet.
olvass tovább
Pacher Gábor
A legtöbb ember retteg az egyedülléttől. Nyomasztó és fájdalmas, mondják sokan. Egész életemben tartoztam valahova, tartoztam Valakihez, függtem Mástól, másoktól, és természetesen számíthattam másokra, vagy éppen A Másikra.
olvass tovább
Hári Katalin
Néha értem magam, máskor meg nem. Most boldog vagyok, de öt perccel később lehet, hogy visítok.
olvass tovább
