A pozitív gondolkodás rendkívül fontos és valóban teremtő ereje van annak, hogy miként látjuk a világot. Fontos, hogy igyekezzünk mindenben meglátni a jót, értékelni tudjuk az élet apró örömeit és tudjunk hálásak lenni. De egészséges ezt magunkra erőltetni? Vagy csupán egy látszatot kreálunk vele? Ha valamivel nem tudunk azonosulni még belül, érdemes elhitetni?
Hiszek a pozitív energiák erejében és abban is, hogy visszakapjuk, amit sugárzunk környezetünk felé. Ha valaki jókedvű vagy boldog, az biztosan meglátszik rajta, még ha nem is hinné, de messziről sugárzik és az őszinte boldogságot, az igazi pozitív szemléletet nem lehet megjátszani. Mindenki szívesen tartózkodik ilyen személy társaságában, hiszen az őket körüllengő légkör motiváló, energetikus és vidám. És ki ne remélné, hogy ebből rá is ragad valami?
Hiszen tudjuk, amelyik energiákat beengedjük, azoknak adunk hatalmat formálni a hangulatunkat. De mi van, ha éppen rossz napunk van? Ha esetleg valami történt, és szépen lassan a rossz napokból rossz hetek válnak? Valóban csak rajtunk áll mennyire engedjük ezt eluralkodni? Érezzük magunkat hibásnak, amiért egyes élethelyzetben nem tudunk pozitívak maradni? Hiszen mindenki elmondta, mi is jól tudjuk, hogy a gondolataink hatása mennyire jelentős. Mindenhonnan ömlik ránk, hogy változtassunk a gondolatainkon és minden megváltozik körülöttünk is. Azonban ez ritkán ilyen egyszerű… Mutassuk, hogy minden rendben, hitessük el magunkkal is, remélve, hogy előbb-utóbb ez a magunknak is megjátszott pozitív szemlélet valósággá válik? Úgy vélem, ez hatalmas hiba…
Igen, nagyon fontos a hozzáállásunk mindenhez, a gondolkodásmódunk és világszemléletünk, de véleményem szerint minden érzelmet meg kell élnünk, minden érzelemnek helye van az életünkben, nem hazudhatunk egy rózsaszín ködöt magunk elé, remélve, hogy az elfedi bánatunkat, majd ha mégsem, felháborodva észleljük köddé foszlása során, hogy amit annyira igyekeztünk elnyomni érzelem, kettős hatással tör elő. Nem véletlen… Hiszen ha elnyomtuk, nem éltük meg, nem tanultunk belőle, nem engedtük el, csupán tagadásba vonulva igyekeztünk magunkkal elhitetni, hogy minden rendben van, hogy amit mi rossznak élünk meg az is jó, ne legyünk hálátlanok. Pedig nem kellene bűntudatot éreznünk az érzéseink miatt, hiszen azokat nem mi kértük, nem irányíthatjuk. Ha valamit a zsigereinkbe érzünk, hogy nem jó, hogy fáj, hogy nem kell és elég, az bizony úgy van. Felesleges kiszíneznünk, és a pozitivitás szemléletében elhitetnünk magunkkal, hogy ne legyünk hálátlanok, mert másnak ennyi sem jutott, nekünk sem járhat több, ezt kell szeretnünk, vagy éppen, hogy biztosan velünk van a baj és mi látunk valamit rossznak csupán. Ez pusztán önámítás.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez