Életünk körforgásában semmi sem állandó, csupán a változás. Minden és mindenki változik körülöttünk, és ezzel együtt mi magunk is. Sokszor nehéz lehet elfogadni ezt, nehéz megérteni, hogy semmi sem állandó, és bizony rengeteg tényező vagy akár személy csupán időleges.
Ez a túlzott ragaszkodás pedig megnehezíti a változás elfogadását, ezzel együtt a régi elengedését és az új beengedését. A változás elfogadásával pedig egy szabad áramlást indíthatunk el, amely mint a tenger áramlik, majd apad, hoz és vesz is el, de végtelen izgalmával mindig meglep minket. A változás elfogadásában tehát hatalmas segítség, ha nem ágálunk ellene.
Lássuk be, ha valami így is, úgy is megtörténik, akkor felesleges makacsul ellenkeznünk, sőt magunk számára könnyítjük meg, ha próbálunk a pozitívumokra koncentrálni, ami az újjal jár, és alkalmazkodni az így kialakult helyzethez. A mérlegelés szintén segítségünkre lehet. Igen, lehet, hogy fordulópontnál vagyunk, lehet, hogy valami most éppen elmúlik vagy átalakul, de ahelyett, hogy sajnálkozunk azon, ami nincs, célszerűbb átgondolni mit adott, hálásnak lenni érte, mérlegelni mit tanultunk általa, majd a levont következtetésekkel és a megszerzett tapasztalatokkal tovább indulni az újdonság irányába. Az új lehetőségek értékelése szintén nagyon fontos, tudjuk, hogy akármilyen közhelynek tűnik, de ha egy ajtó becsukódik, egy másik valóban kinyílik! Hiszen amíg nem engedtük el a régit, hogy lenne helye az újnak?
A változás akár helyet is csinálhat valami olyannak az életünkbe, amire régóta vártunk, de nem mertük meglépni, mert a helyzet mégsem alakult úgy, mert nem voltunk elég bátrak, vagy nem volt elég rossz a helyzetünk ahhoz, hogy lássuk, nekünk már másra, valami többre, valami új lendületre van szükségünk. Ezt az élet sokszor kiegyensúlyozza és olyan irányba sodor, amikor egy kijózanító pofon után már nem kérdés számunkra, hogy szükségünk van az újdonság varázsára, hogy újra boldog motiváltság költözzön a lelkünkbe. Szintén nagyon fontos és hatalmas segítség lehet abban, hogy könnyebben elfogadjuk a körülöttünk lévő emberek változását, ha őszintén magunkba nézünk, és feltesszük önmagunknak a kérdést, vajon mi nem változtunk az idő során?
Persze, hogy változtunk… És ez így van rendjén! Hiszen változás nélkül hogyan fejlődnénk? Hogyan lennénk bölcsebbek, életrevalóbbak, tapasztaltabbak? Hogyan építetnénk be saját tapasztalatainkat, saját élményeinket szemléletmódunkba? Ha nem változnánk semmit, bizony nem is fejlődnénk semmiben. Egy-egy változás olyan új irányba sodorhat bennünket, amely által többet tapasztalunk, többet látunk, többet érzünk. Látóterünk kitágulhat, befogadóbbakká és toleránsabbakká válhatunk. Ehhez persze szükséges, hogy feloldjuk a bennünk lévő gátakat és szorongásokat, és igenis, akármilyen kényelmetlen lehet, lépjünk ki a komfortzónánkból, hiszen az igazi csoda mindig ott vár ránk! Lássuk be, hogy a változás értünk van! Bennünk van és bennünket szolgál, ha elég bátrak vagyunk hozzá, hogy igazán megéljük
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez