A maszkolós korszak elgondolkodtatott, hogy milyenek is vagyunk néha, hogy milyen „betegségeket” hordozunk és adunk át másoknak. Tényleg hasznos lenne néha befogni a szánkat, mert a szavainkkal több ember életét tettük már tönkre. Szülők a gyerekek szárnyait, szavakkal törték le.

A duci lányt az iskolába, depresszióba kergették szavakkal a többiek, és szavakkal döntötték meg rengeteg ember önbizalmát. Szavakkal hazudnak nekünk, és szavakkal tudunk mi is hazudni. Szavakkal gyilkolunk. Tehát szavakkal fertőzünk. IGEN! Félni kéne egymástól egy világjárvány idején? Csak most kéne félni? Vajon tényleg elég egy maszk arra, hogy megvédjük magunkat egymástól? Az ember saját magát és másokat is megbetegít.

Nagyon fejlett a technika, a logika. Az emberi érzések, a kapcsolódások, a béke, a nyugalom, az őszinte kommunikáció, meg alulfejlett. Érzelmileg mindenki ki****ott írástudatlan. Ezt is szavakkal érték el. Hiszen hányszor mondták azt, ne beszélj magadról, mert akkor sebezhető leszel.  Mindig is sebezhető vagy! Attól, hogy azt hazudod, hogy te erős vagy, még nem vagy robot, emberi érzésekkel rendelkezel jó esetben, amiket meg tudnak érinteni mások. Mindig mondják, menj tovább, csak előre! De ha te nem tanulsz a múltból, és nem vonod le a tanulságokat, folyton csak körbe-körbe forogsz az életedben, és a jelenbe hozod ugyanazt a konfliktust. Azt tudom, hogy mindenki nagy szemekkel néz, hogy mennyi mindent ki merek mondani magamról. De mi van, ha az érzéseink a Voldemort, a tudjuk ki, csak nem mondjuk ki? Szerinted hogyan érthetnék meg mások a gondolataid, ha te sem merülsz el bennük? Hogyan hallhatnák meg az érzéseid, mikor te sem hallod őket?  A Föld már nem bír el ennyi embert, ennyi ilyen embert, aki nem hogy hozzá rakott volna valamit a világhoz, csak elvett. Csak hogy eközben, mi is elfogyunk, apró darabokra hullunk.

Megélni az érzéseinket, nem menekülni, kimondani, hogy mennyi benne a felelősségünk, erre senki se tanít meg.

Igazából nincsenek is példaképek a mai fiataloknak, mert mindenki a neten rázza a popsiját, meg jártatja a kacsa száját. Amikor azt hiszik, hogy ismernek, és te is azt hiszed ismersz másokat. Aztán  jön egy vadabb buli, te meg zuhansz, és mindenki jajveszékel, hogy de hát ő nem ilyen. DE, csak nem merte megmutatni eddig, hogy valójában milyen. Azért borul ki, mert azt akarja, hogy legyen már vége ennek a képmutatásnak. Kicseszettül elrontják ezt a szülők is már. Hiszen nem beszélgetnek a gyerekkel, nem érnek rá. Olyan világban élünk, ahol az alapvető szükségletekről is kínos beszélgetni, például az egészséges férfi és női kapcsolatokról, a szexualitásról. Olyan világban élünk, ahol mindenki tagadja a szart, és mindenki úgy tesz, mintha a szar nem létezne.

A rendes viselkedés címszó alatt tanítanak meg minket arra, hogy mindent csomagoljunk be, mintha az nem lenne evidens, mintha valami bűnös dologgal állnánk szembe. Nem csoda, hogy arra jutunk végül, hogy ítélkezzünk és bántsunk másokat a szavainkkal, hiszen nem tanultuk meg, hogyan kell egyszerűen csak elmondani érzéseinket. Fertőzünk, mert hazug illúziókról beszélünk, és nem arról, ami tényleg van: Hogy a szar létezik! A maszk nem ér semmit, még a szájkosár se lenne elég. Nem kell ide világjárvány, az emberek már régóta fertőzik egymást.

• életszemlélet elnyomni az érzéseket érzések felszín alatt önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!