Aki irányításmániában szenved, az leginkább az élettől fél. Attól, hogy megszeretik, és hogy ő majd viszontszeret. Attól a pillanattól elveszíti a kontrollt, a valódi, egymásban feloldódó szeretetben ugyanis nem létezik kontroll. Az irányításmániás jól tudja ezt, mert ha végre megadja magát, akkor függeni fog, a másik szeretetétől, figyelmétől, elfogadásától.

Egy kontrollmániás ezért nem is igazán tud szeretni. Érzelmileg elérhetetlen, mintha egy távoli csillagon pöffeszkedne egymagában, aztán nagylelkűen néha megajándékoz a társaságával, tessék, érjük be ennyivel. Rengeteg mindent tennénk érte, de úgy tűnik, nem kell neki. Az érzelmek kimutatása teljesen egyoldalú, befogadja, és élvezi a gyengédséget, gondoskodást, de soha semmit nem ad vissza. Nem lehetsz igazán önmagad, egyéniséged, erősségeid nem csilloghatnak, és gyengeségeid nem mutatkozhatnak meg igazán. Egy idő után már nincs felszabadult nevetés, csak örökös megfelelni akarás, egy nem létező, látszólag tökéletes párkapcsolati sztenderdnek.

Fogalma sincs, mit akarsz az élettől, és hogyan gondolkodsz az emberi kapcsolatokról. Nem érdekli, ha az nincs száz százalékos szinkronban az ő gondolatmenetével. Rossz hallgatóság, hallgat, és nem figyel, illetve akkor figyel, amikor ő akarja. Súlyos hangulatingadozásokkal küzd, és gyakran agresszív viselkedést mutat, leginkább akkor, ha valami mégsem úgy történik, ahogy ő azt eltervezte. Vele nincsenek valódi beszélgetések, inkább csak egyoldalú szónoklatok, és mindhalálig betartandó, általa felállított életszabályok. Nem kapcsolódhatsz hozzá sem mentális, sem lelki szinten, mélyebb témákat elviccel, elbagatellizál. Egy control freak retteg, jajong a tökéletlenségtől, és bármiről is legyen szó, azt csak ő képes tökéletesen megoldani. Az irányításmániás gyakran a saját képére formálja társát, gyerekeit, alkalmazottait, ami hatalmas pszichés nyomás alá helyezi környezetét.

Egy kontrolmániás kezdetben bűbájos, lovagias, udvarias, gondoskodó. Óvó, féltő magatartása, határozottsága, markáns önbizalma visszahozza hitünket a kiveszőben lévő férfias értékekben, és boldogan bújunk védelmező, erős karjai közé. Talán mégsem halt ki egészen a „karom erős, szívem bátor” ideája, és nem múlt el a világ dicsősége. Elalélunk tőle, mert megtestesíti mindazt a férfierőt, amit elképzeltünk magunknak. Aztán ezek a csodás jellemvonások mégsem borulnak virágba, ahogyan a kapcsolatunk sem. Nehéz résen lenni, mert a kezdeti pozitív, közös élmények a szívünkbe égnek, és amikor a kontrollmániás elkezdi előszeretettel kontrollálni az életünket, alig hiszünk a szemünknek, mintha nem is ugyanaz az ember volna. Akaratod ellenére saját képére formál, megváltoztatja az öltözködési stílusod, hajviseleted, idegenül szemléled az új embert, nem tetszik, aki mellette lettél. Magas igényszintjét, felsőbbrendűségét hangsúlyozza, ahová neked túl nagy munka felkapaszkodni, de azért próbáld meg. A kontrollmániás lehet érzelmileg távoli, elérhetetlen, és lehet túlságosan, és állandóan túl közel, annyira, hogy megfojt. Belemászik a gondolataidba, folyamatosan fürkészi a tekinteted, mikor vagy hűtlen megcsaló, vagy éppen milyen tőle szeparált bűnös gondolaton töröd a fejed.

• irányításmánia kontrollmánia párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!