Szabó Alexandra

Felnőttként megőrizni a gyermekkorunk kíváncsiságát és merészségét egy életre szóló, kemény feladat. A világ sokszínű, és éppen emiatt küzdelmes az embernek megtalálni és megtartani saját útját. Nincsen jó vagy rossz: hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek és jónak születik. Hiszek a szeretet elsöprő erejében, és kötelességemnek tartom, hogy mindig hozzájáruljak az előrehaladáshoz és az értékteremtéshez. Van valami varázslatos abban, amikor az emberek a papírra vetett gondolatok, felfogások, élmények megismerésével jönnek rá, hogy mennyi közös is van bennük. Az írás egy hang nélküli kapocs, amely közelebb hoz minket egymáshoz.





A szenvedély ereje

Stimulál, cirógat, csavargat, megérint, ledönt a földre. Minden fájdalom elszáll, minden értelmes gondolat megszűnik létezni, amikor felbukkan. Sűrű füstlepellel takarja be elménket, és amíg tart, addig burkolatként véd a külvilág ingereitől. Vörös mámorban úszik testünk tőle, szemünkkel csak csodát látunk, orrunkkal csak a kéj illatát érezzük ilyenkor. A szenvedély azonnal hatástalanítja a racionalitást. Ha találkozunk vele, fel is adhatjuk.

olvass tovább

Kapcsolódás, összhang, szabadság - az élet lóháton

El tudod képzelni, hogy milyen lehet az érzés, amikor 1,5-2 méterrel a föld felett vagy, és egy módfelett erős és gyors élőlény hátán száguldasz a végtelennek tűnő réteken a naplementében? Az élet minden szabadságát ez jelenti, és bárki megtapasztalhatja, aki leküzdi félelmét, és elég nyitott rá, hogy hajlandó legyen ezen közösen dolgozni sörényes barátainkkal.

olvass tovább

Ha már nem én leszek neked az első

Tényleges fájdalommal jár elképzelni, hogy milyen lesz, ha már nem én leszek számodra az első. Amikor más fog a fejedben járni ébredésnél, lefekvésnél. Amikor más lesz az első, akivel majd meg szeretnéd osztani a gondolatod. Amikor másra vágysz majd mind a nehéz, mind a könnyed napjaidon. Nem akarom elfogadni a tényt, hogy hamarosan másnak adod ki majd a szíved egyetlen albérletét.

olvass tovább

Morális zsákutcák, avagy a helyes és a vágyott cselekedetek dilemmái

Az életben az ember sokszor csöppen bele olyan helyzetekbe, amikor az életét mozgató és megalapozó elvek szerint kellene meghoznia egy döntést, amennyiben azok az elvek tisztán definiáltak, és személyiségéhez illeszthetők. Mit tegyünk azonban, ha vágyaink más kimenetelt hordoznak magukban, mint a jól bevált és magunknak szilárdan felépített erkölcsi szabályaink?

olvass tovább

Anyu, nem hittem, hogy ilyen érzés lesz felnőni

Egyedül élek. Fél éve lett vége egy hosszú, viharos kapcsolatomnak, a szüleim pedig külföldön élnek. Alapvetően már egészen hozzászoktam az egyedülléthez, de mégis van, amikor az ember lánya elanyátlanodik, és szeretné érezni azt a bizonyos ősi, szülői, feltétel nélküli szeretetet. Csak egy ölelés, egy fejsimogatás és egy "minden rendben lesz" kellene. Csak egyszer főzné valaki neked meg a kávét, vagy vinne ebédet neked a munkahelyedre. Igen, ilyenkor jössz rá, hogy felnőttél, és eljöttek az idők, amikor bizony csak magadra számíthatsz. Ezek azok a bizonyos kemény idők.

olvass tovább

Hová rohanunk? Hol vesztünk el?

Úgy hajtjuk előre a szekeret, mint ahogy a versenylovak szántják a pályát, akiket egész életükben erre képeztek ki. Olyan gyorsan haladunk előre időben és térben, hogy a nagy loholásban legtöbbször saját magunkban botlunk el. Biztos, hogy be kell vállalni a péntek esti műszakot is? Kell még nekünk az a projekt? Van szabad kapacitásunk a huszonhatodik ismerősünknek is segíteni? Szükség van a sokadik tanfolyamra? Hova vezet ez? Mi lesz velünk, ha nem tudunk megállni néha egy-egy pillanat erejéig, és időt szánni arra, hogy emésztgessük az életet és a történéseket?

olvass tovább

Hogyan döntesz? Fogod majd a kezem, ha öreg leszek?

Ma reggel sétáltam be a munkahelyemre, és láttam egy idős, bőven 80 év feletti párt, akik egymás kezét fogva indultak útnak a szomszéd háztömbből. Elgondolkodtam, hogy mindegy, hogy egészségügyi sétára vagy a napi bevásárlást elintézni indultak-e el, valamiért megmaradt bennük a vágy és az igény arra, hogy a mai napig egy testi érintéssel jelezzék önmaguk és a világ számára: mi egyek vagyunk, összetartozunk.

olvass tovább

Helló ősz – avagy éld meg pozitívan és aktívan a csendes évszakot

Beköszöntött az ősz, és nem csak a falevelek hullnak, hanem a motivációnk is. A hidegebb, esősebb idő érkezésével egyre beljebb húzódunk, nagyobb és melegebb ruhákat hordunk, többször fázunk. Ilyenkor természetesen jobb bekuckózni az ágyba, mint elmenni egy fárasztó edzésre vagy igent mondani egy programra, amihez ki kell lépni a hidegbe. Hogyan motiváljuk magunkat arra, hogy ne állandósuljon a téli álom állapota? Milyen praktikákkal lehet ilyenkor fizikailag és mentálisan is üdének és aktívnak maradni?

olvass tovább

Minden szál hozzád vezet

Reggel felébredtem, és nem voltam jól. Kimentem megmosni az arcomat, aztán nekiláttam a reggeli készülődésnek. Elővettem a tőled kapott sminktükröt, amit leejtettem, és megrepedt, pont akkor, amikor beköltöztem az új lakásba. Nélküled. Próbálom magam jobb kedvre deríteni, de nem megy. Miattad nem megy, mert mindenhol ott vagy.

olvass tovább

Az anyai lét egy gyermektelen, szingli nő szemével

Abba a korba léptem, amikor a barátnőim és az ismerőseim megházasodnak, gyermeket vállalnak. Habár én még keresem életem párját – pontosabban fogalmazva passzívan várom, hogy ő találjon rám –, a féktelen bulik és átaludt hétvégék helyett egyre gyakrabban találom magam ezekben a bizonyos friss családi rendszerekben.

olvass tovább