Csak ismerkedünk, csak barátok vagyunk, akik néha lefekszenek, meg a semmi komoly viszonyok. Mindenki egyre kreatívabb fogalmakba bújtatja be a csúf igazságot: nem vállalunk felelősséget, nem merünk egyértelmű döntést hozni.

A legutóbbi komoly kapcsolatomnál tapasztaltam először a jelenséget. Úgy ismertük meg egymást, hogy gyakorlatilag előtte 1-2 hónappal búcsúztunk el a szintén hosszabb párkapcsolatainktól. Ennek okán, felbuzdulva szemtelen fiatalságunkon úgy döntöttünk - először közösen -, hogy csak jól érezzük egymással magunkat.

Nem kellett sok időnek eltelni, hamar megtörténtek “az elsők”. A sok együtt töltött idő miatt hamar megismertük a szülőket, barátokat, életteret, szokásokat, mígnem már minden napot és éjszakát együtt éltünk meg. Az én fogalomtáram szerint ez már kapcsolat. Teljesen mindegy, hogy milyen megnevezésekkel ruházzuk fel, ez két ember közötti szoros kapcsolatot eredményez. Kötődést.

A kötődés pedig érzelmeket vonz magával. Vidámságot, szeretetet, hiányt, megbántódást, elvárásokat, féltékenységet, örömöt, szomorúságot. Ez pedig minden, csak nem laza kapcsolódás. 

Miért aggatjuk akkor hát tele ezeket a hangsúlyos szálakat komolytalan jellemzőkkel? Magunknak vagy a külvilágnak akarjuk bizonygatni, hogy nincs tétje? Mit akarunk megvédeni ezzel?

Egyre többet hallom, látom, tapasztalom az ismeretségi körömben és a társkeresésben is, hogy már-már esélytelen olyan emberrel felvenni a kapcsolatot, aki mély elköteleződésre hajt. Nemhogy a párkapcsolatban, de az élet más területein sem látok céltudatosságot, önismeretet. Játszadozunk a kártyákkal, dobálózunk a szavakkal, elhitetjük a másikkal, hogy fontos, azért, hogy meglegyen, ha esetleg a B vagy C verzió nem jön össze.

A majdnem kapcsolatok a szerelmi lét jelenlegi totális zsákutcái.

Belemegyünk valamibe, amiből kiszedjük a jót, az élményt, az élvezetet. Extázissá pedig pont azért fog válni a szemünkben, mert nem kell érte semmit tennünk. Így van: semmit. Hiába csinálunk a másiknak reggelit, hiába énekelünk el neki valami szép dalt, hiába készítünk neki extravagáns vacsorát, vagy merülünk bele együtt akár a szexuális lét tüzijátékos fellegeibe.

Hiába teszünk bele olyan dolgokat, amik nem mi vagyunk. Nem adunk túl sokat az időnkből, a családunkból, a múltunkból. Nem mutatjuk meg, hogy kik vagyunk, nem vagyunk ott a nehéz helyzetekben, nem segítjük egymás tényleges életének előremenetelét.

• barátság extrákkal ismerkedés majdnem kapcsolatok párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!