A szenvedély ereje

Stimulál, cirógat, csavargat, megérint, ledönt a földre. Minden fájdalom elszáll, minden értelmes gondolat megszűnik létezni, amikor felbukkan. Sűrű füstlepellel takarja be elménket, és amíg tart, addig burkolatként véd a külvilág ingereitől. Vörös mámorban úszik testünk tőle, szemünkkel csak csodát látunk, orrunkkal csak a kéj illatát érezzük ilyenkor. A szenvedély azonnal hatástalanítja a racionalitást. Ha találkozunk vele, fel is adhatjuk.

Már a látványa, az illata is lebilincselő. Egyszerre rázza ki a testemet a hideg tőle, ugyanezen pillanatban pedig átható melegség fut át a bőröm összes centiméterén. Az érintés finom üveggolyóként gurul végig a bőrömön, és minden apró kis szőrszálat megfeszít, majd ellazít. Pazar állapot: a test és lélek ugyanabban a pillanatban izgul és engedi el magát. A szívverés gyorsul, de a lélek megnyugszik. Az elme elenged, a megfeszített idegszálak pedig meglazulnak.

A hektikusból fesztelen lesz, a semlegesből szédítő. A kontrollból elengedés, a bezártságból kitárulkozás. A pillanat időtlenné válik.

Ha már belekerültél, nincs megállás. Elkábít, elájulsz, és onnantól elveszted az irányítást magad felett. Csak sodródsz, átadod magad, és egyik pillanatról a másikra átlépsz valami másik világba. A hangok tompulnak, nem lesz semmi sem elég hangos vagy csendes. Érzed, ahogy a kámfor bódít, ahogy a pára selymesen bebalzsamozza a szemed, amitől fátyolosan érzékeled a környezeted. Lelassulsz, megadod magad. Eldobsz minden szabályt, minden görcsös gondolatot, csak egy valami marad: a puhaság.

A szenvedély ereje - KERESD A NŐT - Fesztelen mindennapok - érzések, szenvedély,

Mi van, ha mindezt nem szabadna érezned? Mi van, ha a tudatod tisztában van vele, hogy ezt nem kellene engedni? Kényelmetlen állapot ez, mert így valószínűleg csak még jobban fog édesgetni. Tudod, hogy ez egy csapda, és van valami szédületes varázsa annak, amikor még magadnál vagy, és érzed, hogy bele fogsz sétálni. Pont ez a kettősség teszi annyira kívánatossá a szenvedély jelenségét. Uralkodhat feletted. Elveszítheted az eszedet és a lelkedet egy időre, átadhatod magadat valaminek, ami erősebb nálad, és ez egy csodálatos érzés.

Búcsút mondhatsz egy kis időre magadnak. Levetkőzheted a megszokott szerepeidet, az elvárásokat, a mintákat, és belebújhatsz egy másik bőrbe. Éppen ez adja a bódító jellegét, ettől lesz hívogató, magával ragadó.

A legkiábrándítóbb, amikor ép ésszel belegondolsz, hogy mi történik veled ilyenkor az az, hogy mindig pontosan tisztában vagy azzal, hogy vége lesz. Elmúlik, és visszatérsz a megszokottba, a semlegesbe. Aztán néha-néha bevillannak képek. Hirtelen bemászik a fejedbe az érzés, imitálja magát neked, feleleveníti, amit benned okoz. Elkezd hiányozni, és hirtelen akarni kezded megint. Újra és újra átélnéd, mert tudod, hogy mit okoz. Szinte már a falat kaparod, mert azonnal szeretnéd, de nem lehet a tiéd.

És akkor rájössz, hogy függővé váltál. Elfogadod, hogy vannak dolgok, amiket te sem tudsz legyőzni. Talán nem is akarsz.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szabó Alexandra

Felnőttként megőrizni a gyermekkorunk kíváncsiságát és merészségét egy életre szóló, kemény feladat. A világ sokszínű, és éppen emiatt küzdelmes az embernek megtalálni és megtartani saját útját. Nincsen jó vagy rossz: hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek és jónak születik. Hiszek a szeretet elsöprő erejében, és kötelességemnek tartom, hogy mindig hozzájáruljak az előrehaladáshoz és az értékteremtéshez. Van valami varázslatos abban, amikor az emberek a papírra vetett gondolatok, felfogások, élmények megismerésével jönnek rá, hogy mennyi közös is van bennük. Az írás egy hang nélküli kapocs, amely közelebb hoz minket egymáshoz.