A smink idegenné tesz a többi ember előtt, és van, hogy önmagad előtt is

Hányszor vagyunk olyan állapotban, hogy csak magunkra kapunk egy egyszerű farmert meg egy pólót és/vagy pulóvert egy tornacipővel, és uzsgyi, már el is indulunk. Amikor talán a legjobb barátunk egy nagy adag kávé. Amikor nem azzal törődünk, hogy mennyire vagyunk kiöltözve a világnak, és mennyire felelünk meg a környezetünknek. Amikor valójában senki másnak nem akarunk megfelelni, vagyis a legjobban csak saját magunknak.

olvass tovább

Egy életet le lehet úgy élni, hogy lefekszünk valakivel, de a kapcsolat felszínes marad?

Javier Marías: Berta Isla című könyvéjében volt ez a kérdés, nekem pedig egyből rengeteg gondolat jutott eszembe a mai társadalomról és az emberi kapcsolatokról egyaránt. Vajon mit jelent az a szó, hogy „felszínes?” Nincs eleje, se közepe, se vége, csak valami ürügy a levegővételre. A felszín az az előszobája az ürességnek: annak az érzésnek, amikor senkik vagyunk még saját magunk szemében is, de még az sem érdekel minket.

olvass tovább

'Én most stagnálok'– Tévhitek erről a kijelentésről

Azt figyeltem meg, az emberi visszajelzések kapcsán, hogy a stagnálás szó egy teljesen negatív értelmezést kapott napjainkban. Pedig a stagnálás se nem pozitív, és se nem negatív, valahogy a kettő között helyezkedik el félúton. Az az időszak, az az állapot, amikor már átestél a mélyponton, amikor már elfogadtad, hogy mi történt, hogy hol vagy éppen, de még tart a feldolgozás és a sokkos állapot, hogy hova is helyezd el újra önmagadat. A feldolgozás időszaka.

olvass tovább

Volt már olyan, hogy az exed a szakítás után rögtön megtalálta az Igazit?

Volt már olyan, hogy nem értetted, vagy hangos nevetéssel nyugtáztad, hogy az exednek az a személy lett a Nagy Ő minden tekintetben, aki utánad lett a párja? Akivel közös jövőt tervez, akiért képes és meg is akar változni, akivel szó nélkül összeházasodik, akivel látszólag olyan, mintha az ég is áment mondott volna a kapcsolatukra? S gondolkodtál azon legalább kétszer, hogy ez a valaki miért nem te voltál neki? Felhoztad érveidnek azt, hogy de hát mindent megtettél, és mégsem volt elég?

olvass tovább

Olyan családot szerettél volna mindig is, ami neked is volt?

Valamelyik nap a héten, az egyik barátommal folytatott beszélgetés során szóba került az, hogy vajon mikortól számít a függőség negatívnak egy párkapcsolatban, és elhangzott ebben a beszélgetésben egy kijelentő mondat, ami most eszembe jutott és nem hagy nyugodni: „mindenkinek mást jelent a mérgező kapcsolat.” Belegondoltam most abba, hogy nekem honnantól nem egészséges egy kapcsolat, hogy a körülöttem élő emberek mit szoktak erről a kapcsolati típusról mondani, és igen, látszólag különbözik a látásmódunk, de azt nem lehet 100%-san kijelenti, hogy teljesen mást jelentene nekünk az, hogy mi számít mérgezésnek és mi nem.

olvass tovább

'Remek, most az én kedvemet is elvetted. Mégis, mi bajod van?'

Ismerős neked is az a helyzet, amikor rosszkedved van, legalábbis nem pörögsz úgy, mint a búgócsiga, és a világ dobhártyája sem süketül meg a boldog nevetésedtől, és akkor a másik fél vagy az adott társaság, aki ebben a pillanatban ott van veled, a hogy vagy őszinte megkérdezése nélkül inkább úgy állít be, mintha a te rosszkedved lenne a hibás azért, hogy pocsék lett a társaság hangulata?

olvass tovább

Az online térben is többnyire azt kapod a másik embertől, ahogyan tudat alatt magaddal bánsz

Közvéleménykutatást tartottam a randi applikációkról, és magáról az online térről, hogy mégis az emberek többsége hogyan is látja az egészet. Két kérdésnek a válaszai voltak számomra a legmegdöbbentőek. Az elsőnél azt kérdeztem meg, hogy vajon melyik nem hajlamosabb jobban arra, hogy a különféle randi applikáción megjátssza magát, és az utolsó pillanatig szoros volt az állás a nők és férfiak között, majd a végén 1 szavazattal győzött a női nem. A második kérdésre a válaszok már-már sokkal egybehangzóbbak voltak: itt azt kérdeztem meg, hogy melyik nem hajlamosabb arra, hogy a feldolgozatlan traumái miatt csak szexre válasszon partnert a komoly párkapcsolat helyett. Itt a férfiak kerültek ki győztesen.

olvass tovább

Egy kapcsolat két emberen múlik. A nárcisztikus kapcsolatnál a hibáztatás miért redukálódik le mégis az egyik félre?

Szakít, de visszatér. S vajon mennyire önző dolog egy ilyen személynek hangosan kimondani azt, ami éppen benned megy végbe? Vajon mennyire önző dolog hangosan kimondani azt, ami belül összetört téged? És valójában ki kell mondani, vagy elég, ha csak saját magadnak bevallod? Mennyire szabad önzőnek lenni egy kapcsolatban?

olvass tovább

Semmiféle önzőség nem lehet jó hatással egy emberi kapcsolatra sem

Akkor is kiállok amellett, hogy a nárcizmus, mint személyiség, mindenkiben megtalálható. Ezt már Freud is megállapította: azt, hogy bizonyos színtű nárcizmus mindannyiunkban születésünktől fogva jelen van. Ez a kijelentés nem védi meg a nárcizmusos személyiségzavarral rendelkező személyt. Nem áll ki mellette, és nem áldozathibáztatásra próbál rávilágítani. Nem, hanem azt igyekszik megmutatni, hogy az életben nem minden fekete vagy fehér, hogy nem lehet mindent becímkézve a polcra tenni, hogy te ez vagy és punktum.

olvass tovább

Megfelelni valaminek, ami bezárja a szíved

Valamilyen szinten, gyerekkorunkban mindenkinek meg szeretnénk felelni. Hogy jók vagyunk, hogy nem is vagyunk olyan rosszak, mint amilyennek néhanap a szüleink és az idegenek látnak minket, hogy eléggé okosak vagyunk és csinosak és kisebb korban pedig még aranyosak is, de egyben vagányok is annyira, hogy szeressenek velünk lenni az emberek.

olvass tovább