„Szerintem kétféle ember létezik: az építő/alkotó, és az üzemeltető. Én egyértelműen az első típus vagyok” – Interjú Sabján Adriennel

Ha a valósághű kajatorták kerülnek szóba egy társaságban, akkor egészen biztosan Sabján Adrienn neve is felbukkan. Közgazdászként végzett, a vérében is van, és azért a kitűnő matekérettségiéért irigylem, oké, azért is, mert szereti is. 2011 óta hobbicukrász, azóta jelent is meg egy könyve, amiről szintén beszélgettünk, sok minden más mellett. Önmagáról, a karrierről, a gyereknevelésről, és a kultúra fontosságáról is. Avagy mi szükséges ahhoz, hogy az ember karriert váltson a hobbijáért?

olvass tovább

A szerelemnek nem kell fájnia

Sosem lesz könnyű egy párkapcsolat. Sosem lesz könnyű egy valódi, érzelemdús szerelem, amiben teljesen átadjuk önmagunkat a másiknak. Sosem lesz egyszerű az a kapcsolat, amiben úgy érzed magad, mintha hazaérkeztél volna. De vajon a biztonság érzete is lehet mérgező egy párkapcsolatban?

olvass tovább

„Nem hiszek abban, hogyha valami trendi, azt lekövetem és sikerem lesz” – Interjú Szécsi Böbével

Szécsi Böbe a „Voice” -ban tűnt fel 2013-ban. Rengeteg dalban közreműködött azóta, tanult, figyelt, és építgette mind a karrierjét, és mind önmagát is. Az akkori visszafogott és zárkózott lányból, egy igazi Nő lett a színpadon is. Tudatosra nevelte saját magát, ha lehet ezt mondani. Hét éven keresztül aktívan részt vett a zeneiparban, de még idén megjelenik a saját EP-é is, ebből kettőt már hallgatni is lehet. Nem divat zenét csinál, hanem sokkal többet annál. Vele beszélgettem a múltról, a jelenről, sőt, a mérgező kapcsolatokról is. Egy 23 éves lány, akinek nagyon is értékes személyisége van.

olvass tovább

A testedet folyamatosan szeretned kell?

Mintha attól függne egy jó párkapcsolat, hogy a felek olyanok, mintha éppen most léptek volna ki egy divat magazinból. Hogy is vagyunk mi Nők? Akármennyire is tisztában vagyunk magunkkal, akkor is vannak olyan napok és időszakok, amikor nem vagyunk elégedettek a testünkkel. Akkor is vannak olyan időszakok az életünkben, amikor nem jó érzéssel tölt el minket a tükörbe nézés, vagy a ruhapróbálás a boltokban, a melltartóról nem is beszélve. Amikor azt is nehezünkre esik elhinni a párunknak, amikor azt mondja, hogy mennyire szép vagy.

olvass tovább

A smink idegenné tesz a többi ember előtt, és van, hogy önmagad előtt is

Hányszor vagyunk olyan állapotban, hogy csak magunkra kapunk egy egyszerű farmert meg egy pólót és/vagy pulóvert egy tornacipővel, és uzsgyi, már el is indulunk. Amikor talán a legjobb barátunk egy nagy adag kávé. Amikor nem azzal törődünk, hogy mennyire vagyunk kiöltözve a világnak, és mennyire felelünk meg a környezetünknek. Amikor valójában senki másnak nem akarunk megfelelni, vagyis a legjobban csak saját magunknak.

olvass tovább

Te már vettél valaha Fedél nélkülit?

Pár nappal ezelőtt, a négyes-hatos villamossal kellett utaznom. Ott álltam, mint egy élőhalott zombi a fáradtságtól, amikor egy idősebb, nagyon édes bácsi hangját hallottam meg, miközben végig sétálta a villamost. Egy kis apró van? Nincs? Akkor megyek tovább.

olvass tovább

Egy köszönömmel és egy kérek szépennel bármit elértek

Minden ember más és más, ebben mindenki egyetért. A vendéglátóipar és a kereskedelem az, ahol ezek az eltérések egy egységbe fordulnak át: jó, és rossz értelemben egyaránt. Mintha az itt dolgozók fejére rá lenne írva, hogy velük bármit meg lehet tenni, mert mindent elviselnek. Lehet bunkózni, lehet nem köszönni, lehet okoskodni, lehet kiélni a belső frusztráltságot, lehet hülye kérdéseket feltenni, hiszen az eladó/pultos azért van, hogy mindent elviseljen. Vagy el lehet mesélni egy egész élettörténetet, igen, ilyen is van, de ez még a jobb variáció.

olvass tovább

Mióta furcsa az, ha az utcán valaki egyedül van, de mosolyog? Szégyen a boldogság?

Vajon mióta tart a sztereotípia, hogy a magyar emberek búskomorak, és hogy a metrón is csupa fáradt, meggyötört, mosolytalan személyiségeket látunk? Vajon mikor kezdtük el gyanútlanul méregetni egymást? Mitől is tartunk valójában? Hogy a másik fél belénk lát, és rájön, hogy mindaz, amit kialakítottunk magunkról, az csupán álca a túléléshez? A mindennapok túléléséhez. De valójában mióta is van az a felfogásunk, hogy csak túl kell élni a napokat?

olvass tovább

Akarva-akaratlanul is el leszel könyvelve valakinek

Jobban belegondolva, a tömegközlekedés olyan, mint egy játszótér. Minden megtörténhet ott. A tömegközlekedés egy látlelet, egy képi lenyomat arról, hogy hogyan érzik magukat jelenleg az emberek, vagy maga a társadalom. Egyszer régen viccesen megjegyeztem, hogy a kettesmetrón mindenki telefonozik, a kékmetrón meg olvasnak.

olvass tovább