2. Varga Maja írásai



'Én most stagnálok'– Tévhitek erről a kijelentésről

Azt figyeltem meg, az emberi visszajelzések kapcsán, hogy a stagnálás szó egy teljesen negatív értelmezést kapott napjainkban. Pedig a stagnálás se nem pozitív, és se nem negatív, valahogy a kettő között helyezkedik el félúton. Az az időszak, az az állapot, amikor már átestél a mélyponton, amikor már elfogadtad, hogy mi történt, hogy hol vagy éppen, de még tart a feldolgozás és a sokkos állapot, hogy hova is helyezd el újra önmagadat. A feldolgozás időszaka.

olvass tovább

Megfelelni valaminek, ami bezárja a szíved

Valamilyen szinten, gyerekkorunkban mindenkinek meg szeretnénk felelni. Hogy jók vagyunk, hogy nem is vagyunk olyan rosszak, mint amilyennek néhanap a szüleink és az idegenek látnak minket, hogy eléggé okosak vagyunk és csinosak és kisebb korban pedig még aranyosak is, de egyben vagányok is annyira, hogy szeressenek velünk lenni az emberek.

olvass tovább

Ha megszokod, hogy te vagy a világközepe, akkor nehéz feldolgozni, amikor már nem vagy az: Hajdu Szabolcs Kálmán-napja

Színházból a mozivászonra. Egy trilógia második darabja a Kálmán-nap: többéves házassági kapcsolatokról szól, amiken keresztül bepillantást nyerhetünk talán a saját életünkbe is. Nem kell, hogy házasok legyünk ahhoz, hogy egy-egy szereplőben felismerjük magunkat. A film öt különböző személyiséget és életutat mutat be, mégis arra kell rádöbbenünk a végén, hogy azért több bennük a közös, mint a nem.

olvass tovább

Semmiféle önzőség nem lehet jó hatással egy emberi kapcsolatra sem

Akkor is kiállok amellett, hogy a nárcizmus, mint személyiség, mindenkiben megtalálható. Ezt már Freud is megállapította: azt, hogy bizonyos színtű nárcizmus mindannyiunkban születésünktől fogva jelen van. Ez a kijelentés nem védi meg a nárcizmusos személyiségzavarral rendelkező személyt. Nem áll ki mellette, és nem áldozathibáztatásra próbál rávilágítani. Nem, hanem azt igyekszik megmutatni, hogy az életben nem minden fekete vagy fehér, hogy nem lehet mindent becímkézve a polcra tenni, hogy te ez vagy és punktum.

olvass tovább

Minden szakítás végén van egy rádöbbenés. A tiéd mi volt legutóbb?

Szerda hajnalban, videochatelés közben jött el a szakítás pillanata. Mármint azért hívtak fel videochaten, hogy szakítsanak velem. Utána kiderült, hogy még jobb helyzetben vagyok, hiszen két lánnyal újfent szakítottak, csak szimpla üzenetben. Három nap azzal telt el, hogy rádöbbentem, hogy az üveg bor és a folyamatos bőgés a teljes józansággal egyenlő. Bár mókás, de nem akartam lerészegedni; ez valahogy meg se fordult a fejemben. Talán ez is annak jele, hogy túlságosan mazochista vagyok, és élvezem a fájdalmat. Stagnáltam. Stagnálok. És, ha gyűlölők valamit a világon, az ez: a stagnálás.

olvass tovább

Minél jobban szeretnék megfelelni, annál nagyobb hibákat követek el

Üressé válni a bizalmatlanságtól. Megvan az, amikor próbálsz mindenkinek megfelelni, és a nagy megfelelési kényszerben a végére te magad hasadsz meg? Minél jobban szeretnél megfelelni, annál nagyobb hibákat fogsz elkövetni. Viszont ezek a hibák a másik szemében, a másik értékrendje szerint lesznek valósak, de ezek éppen elegek ahhoz, hogy önmagadat is megkérdőjelezd. Ki mást kérdőjeleznél meg? Ki mást hibáztathatnál, ha a többiek pont hogy téged hibáztatnak? Könnyű azt mondani, hogy a megfelelési kényszer ostobaság, és merő hülyeség.

olvass tovább

Empatikus tudsz ott maradni, ahol már nem érzed jól magad?

Minden ember máskor ér be, máskor ért meg bizonyos dolgokat. Ugyanazon az úton megyünk keresztül mindannyian, csak más lelkiállapottal és másmilyen időszakaszban. Van, hogy egy kapcsolatnak ezért is szakad vége, mert nem ott tartanak a benne lévő felek, ahol tartani kéne ahhoz, hogy egy jól működő kapcsolatot kapjanak meg az egyenlet végén. Az élet, a sors útvonala ugyanazon a térképen ugyanúgy megtalálható mindenki előtt, csak az elágazások, a megállások, a néhánykori visszafordulások vannak máshová felrajzolva. Az útvonal ugyanaz, a belső utazások és traumákkal való törődés és feldolgozás lesz más és más.

olvass tovább

Impozáns és családias hely – Egy jó kávé mellett meginterjúvoltuk a Flat White Art tulajdonosait

A beszélgetésből, amit a Flat White Art tulajdonosaival folytattunk le kiderült hogy, egyáltalán nem versenytársakat látnak a többi kávézóban, hanem sokkal inkább egy egységet, egy közösséget, ami nélkül a Vár környéke egy fokkal kevesebb lenne. Fél éve nyitott a kávézó-galéria az I. Kerület szívében, de már most egy erős törzshellyé kezdi kinőni magát. Mi a titok? Judittal, az egyik tulajdonossal ültünk le beszélgetni ezzel kapcsolatosan.

olvass tovább