Minél jobban szeretnék megfelelni, annál nagyobb hibákat követek el

Üressé válni a bizalmatlanságtól. Megvan az, amikor próbálsz mindenkinek megfelelni, és a nagy megfelelési kényszerben a végére te magad hasadsz meg? Minél jobban szeretnél megfelelni, annál nagyobb hibákat fogsz elkövetni. Viszont ezek a hibák a másik szemében, a másik értékrendje szerint lesznek valósak, de ezek éppen elegek ahhoz, hogy önmagadat is megkérdőjelezd. Ki mást kérdőjeleznél meg? Ki mást hibáztathatnál, ha a többiek pont hogy téged hibáztatnak? Könnyű azt mondani, hogy a megfelelési kényszer ostobaság, és merő hülyeség.

olvass tovább

Én is féltem mások előtt beszélni

Velünk született tulajdonság a félelem. Abba születünk bele, és úgy is nővünk fel, hogy a félelem automatikus és normális érzés; nem kell vele törődni, nem kell átgondolni, meggondolni, megkérdőjelezni, egyáltalán teljesen felesleges vele foglalkozni, hiszen nem rajtunk áll vagy bukik a mi-, és kiléte.

olvass tovább

Egy életet le lehet úgy élni, hogy lefekszünk valakivel, de a kapcsolat felszínes marad?

Javier Marías: Berta Isla című könyvéjében volt ez a kérdés, nekem pedig egyből rengeteg gondolat jutott eszembe a mai társadalomról és az emberi kapcsolatokról egyaránt. Vajon mit jelent az a szó, hogy „felszínes?” Nincs eleje, se közepe, se vége, csak valami ürügy a levegővételre. A felszín az az előszobája az ürességnek: annak az érzésnek, amikor senkik vagyunk még saját magunk szemében is, de még az sem érdekel minket.

olvass tovább

'A nosztalgia ad kétezer tonnás súlyt az életnek' - avagy Kemény Zsófival elolvastuk Tompa Andrea: Haza című könyvét

A könyv 52. oldalán van egy mondat: „De a hős és az író sosem azonos.” Mégis Kemény Zsófi, (író, költő, slam poetry-s, Színművészetin végző, sok diplomás felnőtt Nő), és én is úgy éreztük az egész regény olvasása közben, mintha egy túl személyes naplót olvasnánk, amihez valójában semmi jogunk sincsen. Elolvastuk az idén megjelent „Haza” című könyvet, amit Tompa Andrea írt, és kibeszéltük. Mindketten feltettünk egymásnak kérdéseket, amiket aztán meg is válaszoltunk. Vajon mit jelent a Haza? Hol van a valódi otthon? Mi az a hazaszeretet, és elmennénk-e? Visszajönnénk? Mi a nyelv? De beszéljünk inkább a könyvről!

olvass tovább

Elég egy valakinek megfelelned ahhoz, hogy mindenkinek meg tudj felelni: Saját magadnak

Reggel van, a kávémat iszogatom, miközben kint állok a teraszomon, egy-két madárcsicsergés, a közeli játszótérről boldog gyerekhangok zaja szűrődik fel, a fák elsárgult levelei nyár helyett őszre inspirálnak, s mindezek mellett azon töprengek, hogy vajon mi van akkor, ha egy párkapcsolatban a férfi jobban kötődik a nőnél. Nem is töprengés volt ez igazából, hanem csak egy gyorsan beslisszanó gondolat a gondolataim közé; megjelent a kérdés a fejemben, én pedig két korty között megfogtam.

olvass tovább

'Talán egy női hang jobban át tudja adni az üzenetünket’ – interjú a Belauval

Egy Fonogram-díjas budapesti downtempo, electronica, trip-hop, chillwave duóról van szó, melynek két tagja Kedves Péter és Buzás Krisztián. Nem csak nálunk itthon, de külföldön is már elég szép nevet szereztek maguknak. Van bennük valami jól eső elvontság, tisztaság, s egy koktéllal a kezemben a tengerparton hallgatnám őket a legszívesebben. A dalaiktól úgy érzed, hogy nincsen semmi baj, hogy nem történhet semmi baj, és ez az érzés a most megjelenő júniusi albumuknál sincs másképp. Meginterjúvoltuk a Belau-s fiúkat.

olvass tovább

Az öngyilkosság nem betegség

„Nem hiszek abban, hogy jogom van sorba állni a segélyért, de nincs jogom sorba állni a munkáért.” 2020. július 14-én, 46 éves korában Cserdi polgármestere, Bogdán László elhunyt. Felakasztotta magát, vagyis saját kezűleg vetett végett az életének.

olvass tovább

'Én most stagnálok'– Tévhitek erről a kijelentésről

Azt figyeltem meg, az emberi visszajelzések kapcsán, hogy a stagnálás szó egy teljesen negatív értelmezést kapott napjainkban. Pedig a stagnálás se nem pozitív, és se nem negatív, valahogy a kettő között helyezkedik el félúton. Az az időszak, az az állapot, amikor már átestél a mélyponton, amikor már elfogadtad, hogy mi történt, hogy hol vagy éppen, de még tart a feldolgozás és a sokkos állapot, hogy hova is helyezd el újra önmagadat. A feldolgozás időszaka.

olvass tovább

'Még mindig egy traumával küzdő személy vagyok.' - interjú Carolina Setterwall-lal

1978-ban született Svédországban; kommunikációs szakember és írónő. A „Reméljük a legjobbakat” című könyvével debütált 2018-ban, a magyar fordítás Hollander Juditnak köszönhető, és 2019-ben jelent meg a Park könyvkiadó jóvoltából. Őszintén szembenéz a könyv a gyásszal; azzal a gyásszal, amikor egy feleség ottmarad a pici gyerekével egyedül, mert egyik napról a másikra a férje elhuny.

olvass tovább