A világ most azt kéri, hogy vedd észre magad

Rosszak voltunk. Rossz irányba mentünk. Hazudtunk, gyilkoltunk, szembe köptük nem csak a másikat, hanem saját magunkat is. Isteneket és Istennőket játszottunk. Azt hittük, hogy következmények nélkül bármit megtehetünk. Romboltunk, éltünk, de EGO-val lélegeztünk. Felvettünk egy maszkot, ami mögé igazán senkit sem engedtünk be, néha még saját magunkat sem.

olvass tovább

Igenis szét kell csúszni ahhoz, hogy a végén jól legyél

„Minden sikeres Férfi mögött egy Nő áll.” De arról miért nem beszélünk ennyire nyíltan, hogy mi van akkor, ha a Nő összeroppan a ránehezedő súly alatt? Miért nem beszélünk nyíltan az idegösszeomlásról? Miért szégyelljük még mindig ezt? Az idegösszeomlás egy létező állapot, és nem csak idegen szóként van jelen az Értelmező Kéziszótárban.

olvass tovább

Olyan családot szerettél volna mindig is, ami neked is volt?

Valamelyik nap a héten, az egyik barátommal folytatott beszélgetés során szóba került az, hogy vajon mikortól számít a függőség negatívnak egy párkapcsolatban, és elhangzott ebben a beszélgetésben egy kijelentő mondat, ami most eszembe jutott és nem hagy nyugodni: „mindenkinek mást jelent a mérgező kapcsolat.” Belegondoltam most abba, hogy nekem honnantól nem egészséges egy kapcsolat, hogy a körülöttem élő emberek mit szoktak erről a kapcsolati típusról mondani, és igen, látszólag különbözik a látásmódunk, de azt nem lehet 100%-san kijelenti, hogy teljesen mást jelentene nekünk az, hogy mi számít mérgezésnek és mi nem.

olvass tovább

Volt már olyan, hogy az exed a szakítás után rögtön megtalálta az Igazit?

Volt már olyan, hogy nem értetted, vagy hangos nevetéssel nyugtáztad, hogy az exednek az a személy lett a Nagy Ő minden tekintetben, aki utánad lett a párja? Akivel közös jövőt tervez, akiért képes és meg is akar változni, akivel szó nélkül összeházasodik, akivel látszólag olyan, mintha az ég is áment mondott volna a kapcsolatukra? S gondolkodtál azon legalább kétszer, hogy ez a valaki miért nem te voltál neki? Felhoztad érveidnek azt, hogy de hát mindent megtettél, és mégsem volt elég?

olvass tovább

Akarva-akaratlanul is el leszel könyvelve valakinek

Jobban belegondolva, a tömegközlekedés olyan, mint egy játszótér. Minden megtörténhet ott. A tömegközlekedés egy látlelet, egy képi lenyomat arról, hogy hogyan érzik magukat jelenleg az emberek, vagy maga a társadalom. Egyszer régen viccesen megjegyeztem, hogy a kettesmetrón mindenki telefonozik, a kékmetrón meg olvasnak.

olvass tovább

Tényleg szükségünk van kapaszkodókra ahhoz, hogy önmagunk lehessünk?

Vannak, akik szerint nincs véletlen, de nem tudják megfogalmazni, hogy mit jelent az ok-okozat a való életben, vagy épp a saját életükre levetítve. Vannak, akik szerint nem történhet minden okkal, de véletlenül sem. Vannak, akik elvakultan hisznek abban, hogy minden okkal történik, és a legapróbb történést is meg tudják magyarázni úgy, hogy kizárt, hogy véletlen legyen. Ahány ház, annyi szokás. Mint egy örökös háború a két nézőpont között. Mintha kötelező lenne választani az egyik és másik között úgy, hogy igazából valójában egyikben sem hiszünk, vagy egyiket sem ismerjük, mert igenis létező dolog, hogy valaki azt mondja, hogy minden okkal történik, de közben nem hisz ebben százszázalékban.

olvass tovább

A sok csalódás miatt olykor a saját ellenségünkké válunk?

Miért van az, hogyha egy párkapcsolatban minél közelebb engeditek magatokat egymáshoz, akkor egy-egy szóváltás után is megsérülhet valamelyik fél? Minél közelebb van a másik, annál kevésbé van valódi indoka egy-egy veszekedésnek. Hirtelen minden bolhából lehet elefánt, és elefántból is bolhaszőr. Mintha egy-egy veszekedés már csak arra irányulna, hogy a másik kiadja magából a feszültséget, és teszi ezt azzal az emberrel, akiről tudja, hogy mindig ott lesz, bármit is fog mondani.

olvass tovább

'Én most stagnálok'– Tévhitek erről a kijelentésről

Azt figyeltem meg, az emberi visszajelzések kapcsán, hogy a stagnálás szó egy teljesen negatív értelmezést kapott napjainkban. Pedig a stagnálás se nem pozitív, és se nem negatív, valahogy a kettő között helyezkedik el félúton. Az az időszak, az az állapot, amikor már átestél a mélyponton, amikor már elfogadtad, hogy mi történt, hogy hol vagy éppen, de még tart a feldolgozás és a sokkos állapot, hogy hova is helyezd el újra önmagadat. A feldolgozás időszaka.

olvass tovább

'Remek, most az én kedvemet is elvetted. Mégis, mi bajod van?'

Ismerős neked is az a helyzet, amikor rosszkedved van, legalábbis nem pörögsz úgy, mint a búgócsiga, és a világ dobhártyája sem süketül meg a boldog nevetésedtől, és akkor a másik fél vagy az adott társaság, aki ebben a pillanatban ott van veled, a hogy vagy őszinte megkérdezése nélkül inkább úgy állít be, mintha a te rosszkedved lenne a hibás azért, hogy pocsék lett a társaság hangulata?

olvass tovább

Egy kapcsolat két emberen múlik. A nárcisztikus kapcsolatnál a hibáztatás miért redukálódik le mégis az egyik félre?

Szakít, de visszatér. S vajon mennyire önző dolog egy ilyen személynek hangosan kimondani azt, ami éppen benned megy végbe? Vajon mennyire önző dolog hangosan kimondani azt, ami belül összetört téged? És valójában ki kell mondani, vagy elég, ha csak saját magadnak bevallod? Mennyire szabad önzőnek lenni egy kapcsolatban?

olvass tovább