'Egy feltétellel: ha nem te keresed őket, hanem ők jönnek hozzád' – Avagy kritika ’A láthatatlanok’ című filmről

Április 20-án, hétfő reggel 10kor kezdődött a sajtóvetítés „A láthatatlanok” című filmnek. Igen ám, de nem a megszokott forgatókönyv szerint zajlott ez sem, hiszen kijárási korlátozások vannak és #maradjotthon hashtagek, a művészmozik pedig az elsők között zárták be a kapuikat március közepén. Akkor hát hogyan is történt a vetítés? Távmoziban.

olvass tovább

Semmiféle önzőség nem lehet jó hatással egy emberi kapcsolatra sem

Akkor is kiállok amellett, hogy a nárcizmus, mint személyiség, mindenkiben megtalálható. Ezt már Freud is megállapította: azt, hogy bizonyos színtű nárcizmus mindannyiunkban születésünktől fogva jelen van. Ez a kijelentés nem védi meg a nárcizmusos személyiségzavarral rendelkező személyt. Nem áll ki mellette, és nem áldozathibáztatásra próbál rávilágítani. Nem, hanem azt igyekszik megmutatni, hogy az életben nem minden fekete vagy fehér, hogy nem lehet mindent becímkézve a polcra tenni, hogy te ez vagy és punktum.

olvass tovább

Egy kapcsolat két emberen múlik. A nárcisztikus kapcsolatnál a hibáztatás miért redukálódik le mégis az egyik félre?

Szakít, de visszatér. S vajon mennyire önző dolog egy ilyen személynek hangosan kimondani azt, ami éppen benned megy végbe? Vajon mennyire önző dolog hangosan kimondani azt, ami belül összetört téged? És valójában ki kell mondani, vagy elég, ha csak saját magadnak bevallod? Mennyire szabad önzőnek lenni egy kapcsolatban?

olvass tovább

Megfelelni valaminek, ami bezárja a szíved

Valamilyen szinten, gyerekkorunkban mindenkinek meg szeretnénk felelni. Hogy jók vagyunk, hogy nem is vagyunk olyan rosszak, mint amilyennek néhanap a szüleink és az idegenek látnak minket, hogy eléggé okosak vagyunk és csinosak és kisebb korban pedig még aranyosak is, de egyben vagányok is annyira, hogy szeressenek velünk lenni az emberek.

olvass tovább

„Mindenki megkapja a saját pofonjait az élettől, de ezeket erénnyé lehet kovácsolni” – Interjú a Bagossy Brothers Companyvel

2013-ban alakultak, méghozzá Gyergyószentmiklóson. 2015-ben jelent meg az „Elviszlek” című stúdióalbumuk, amivel egyből belopták magukat a rajongók szívébe, és ez azóta is töretlen. Van bennük valami remény(ség) és hit. Ártatlanságnak is lehetne írni, mégis van valami megmagyarázhatatlan titokzatosság, ami körbelengi őket. De beszéljen helyettem a Bagossy-testvérpár, vagy épp Kozma Zsombor (hegedű, harmonika, billentyűk).

olvass tovább

Egy férfi csak akkor beszél önmagáról, amikor ő akar

Amikor egy nő bevallja, hogy gyenge, ott valami elindul. Ott hirtelen megjelenik az a sok csalódás és fájdalom, és erő is, amik az évek folyamán felgyülemlettek benne. Mert mindenkiben létrejönnek rossz periódusok, ezt senki nem tudja kikerülni: amikor legszívesebben mindenhol zokognál, és talán meg is teszed.

olvass tovább

A sok csalódás miatt olykor a saját ellenségünkké válunk?

Miért van az, hogyha egy párkapcsolatban minél közelebb engeditek magatokat egymáshoz, akkor egy-egy szóváltás után is megsérülhet valamelyik fél? Minél közelebb van a másik, annál kevésbé van valódi indoka egy-egy veszekedésnek. Hirtelen minden bolhából lehet elefánt, és elefántból is bolhaszőr. Mintha egy-egy veszekedés már csak arra irányulna, hogy a másik kiadja magából a feszültséget, és teszi ezt azzal az emberrel, akiről tudja, hogy mindig ott lesz, bármit is fog mondani.

olvass tovább

Minden szakítás végén van egy rádöbbenés. A tiéd mi volt legutóbb?

Szerda hajnalban, videochatelés közben jött el a szakítás pillanata. Mármint azért hívtak fel videochaten, hogy szakítsanak velem. Utána kiderült, hogy még jobb helyzetben vagyok, hiszen két lánnyal újfent szakítottak, csak szimpla üzenetben. Három nap azzal telt el, hogy rádöbbentem, hogy az üveg bor és a folyamatos bőgés a teljes józansággal egyenlő. Bár mókás, de nem akartam lerészegedni; ez valahogy meg se fordult a fejemben. Talán ez is annak jele, hogy túlságosan mazochista vagyok, és élvezem a fájdalmat. Stagnáltam. Stagnálok. És, ha gyűlölők valamit a világon, az ez: a stagnálás.

olvass tovább

„Az egyik legnagyobb dolog,ha az egyik ember segít a másiknak eligazodni a saját történetében” – interjú Jakobovits Kittivel

Kittit már egy ideje követem Instagramon, s valahogy megfogott a közelsége, a szavakban meghúzódó lágysága és bája, és az a bizonyos tenni akarása az emberekért. Tisztaság, ez jellemző rá. Olyan személyiség, aki talán tudatosan tisztában sincs azzal, hogy az ember legszívesebben az első találkozás vagy privát üzenet után az egész életét elmesélné neki. Jakobovits Kittivel folytatott interjúnk következik.

olvass tovább