A smink idegenné tesz a többi ember előtt, és van, hogy önmagad előtt is

Hányszor vagyunk olyan állapotban, hogy csak magunkra kapunk egy egyszerű farmert meg egy pólót és/vagy pulóvert egy tornacipővel, és uzsgyi, már el is indulunk. Amikor talán a legjobb barátunk egy nagy adag kávé. Amikor nem azzal törődünk, hogy mennyire vagyunk kiöltözve a világnak, és mennyire felelünk meg a környezetünknek. Amikor valójában senki másnak nem akarunk megfelelni, vagyis a legjobban csak saját magunknak.

olvass tovább

Te már vettél valaha Fedél nélkülit?

Pár nappal ezelőtt, a négyes-hatos villamossal kellett utaznom. Ott álltam, mint egy élőhalott zombi a fáradtságtól, amikor egy idősebb, nagyon édes bácsi hangját hallottam meg, miközben végig sétálta a villamost. Egy kis apró van? Nincs? Akkor megyek tovább.

olvass tovább

Egy köszönömmel és egy kérek szépennel bármit elértek

Minden ember más és más, ebben mindenki egyetért. A vendéglátóipar és a kereskedelem az, ahol ezek az eltérések egy egységbe fordulnak át: jó, és rossz értelemben egyaránt. Mintha az itt dolgozók fejére rá lenne írva, hogy velük bármit meg lehet tenni, mert mindent elviselnek. Lehet bunkózni, lehet nem köszönni, lehet okoskodni, lehet kiélni a belső frusztráltságot, lehet hülye kérdéseket feltenni, hiszen az eladó/pultos azért van, hogy mindent elviseljen. Vagy el lehet mesélni egy egész élettörténetet, igen, ilyen is van, de ez még a jobb variáció.

olvass tovább

Mióta furcsa az, ha az utcán valaki egyedül van, de mosolyog? Szégyen a boldogság?

Vajon mióta tart a sztereotípia, hogy a magyar emberek búskomorak, és hogy a metrón is csupa fáradt, meggyötört, mosolytalan személyiségeket látunk? Vajon mikor kezdtük el gyanútlanul méregetni egymást? Mitől is tartunk valójában? Hogy a másik fél belénk lát, és rájön, hogy mindaz, amit kialakítottunk magunkról, az csupán álca a túléléshez? A mindennapok túléléséhez. De valójában mióta is van az a felfogásunk, hogy csak túl kell élni a napokat?

olvass tovább

Akarva-akaratlanul is el leszel könyvelve valakinek

Jobban belegondolva, a tömegközlekedés olyan, mint egy játszótér. Minden megtörténhet ott. A tömegközlekedés egy látlelet, egy képi lenyomat arról, hogy hogyan érzik magukat jelenleg az emberek, vagy maga a társadalom. Egyszer régen viccesen megjegyeztem, hogy a kettesmetrón mindenki telefonozik, a kékmetrón meg olvasnak.

olvass tovább

„Minden reggel eldönthetem, hogy hogyan élem aznap az életem” – Interjú Mucha Dorkával

Mucha Dorka az a személy, akinek határozott véleménye van mindenről. Aki elsőkönyves író, a 21. század kiadónál jelent meg „Puncs” címmel a regénye. Akinek a könyve pont olyan, amilyen őmaga: tömör és őszinte. Nincsenek nagy barokkos körmondatai, nincsenek nagy klisés megfogalmazásai, egyszerűen letisztult és önazonos. Nem olvastad még a könyvet? No akkor először olvasd el az interjúnkat vele, aztán irány a könyvesbolt!

olvass tovább