2. KERESD A NŐT
  3. Lélekhangok

KERESD A NŐT / Lélekhangok


Aki nem tudja, az nem is taníthatja?

Néha már-már szürreálisan sokat számít, ha valaki ténylegesen letesz valamit az asztalra, ha szemmel látható, esetleg még kézzel is fogható a sikere, elért eredménye. Érthető, hogy alapvetően ehhez kötjük az elismerést, az alázatot, és a hajlandóságot a tőlük való tanulásra. Mert bizonyította az a valaki, hogy nem csak vizet prédikál, hogy valójában van mögöttes tartalma, meg van a miértje, és ténylegesen bízhatunk benne. Hogy lehet tőle tanulni, sőt érdemes, hiszen minden szava értékes és értelmes.

olvass tovább

Egy érzelmileg elérhetetlen férfival kár terveket szövögetni

A fizikailag elérhetetlen férfinek nincs különösebb ismertetőjegye. Lehet, hogy álomférfi, lehet, hogy lehozná a csillagokat, lehet, hogy a tenyerén hordozna, lehet, hogy gyertyafényes vacsorára hívna, és lehet, hogy előtted lépne be az étterembe, mert lehet, hogy tudja, ezt így kell. Lehet, lehet… A lehetőség, a tétova remény szavai. A fizikailag elérhetetlen férfi azonban nem hús-vér, nem tapintható, csak egy arc a kijelzőn, egy pixelpasi, akit soha nem érintettél, nem érezted a testének melegét, soha nem láttad, és nem tervezett veled randit.

olvass tovább

Amit valóban neked szántak, az a tiéd is lesz

  • 2025. december 12.

Amikor a szívünk vágyódik valaki után, akkor nehéz megemészteni azt a tényt, hogy sajnos benne van a pakliban, hogy nem lesztek egymáséi. De hiába klisé, mégis igaz, hogy a Sors útjai kifürkészhetetlenek, ellenben az, akit neked szántak, maradni fog.

olvass tovább

Amikor mindenki jobban tudja nálad, hogy neked mi a jó

Egy olyan században élünk, ahol mindenki jobban tudja, mint te hogy neked mi a jó. Ahol a kényszeres véleménynyilvánítás fenyegető „jó tanácsként” van eladva, és ahol ha boldog vagy a társadalmi normákat magad mögött hagyva is, rögvest lesz olyan, aki majd ellát kéretlen „jó tanáccsal”, hogy ezt nem így kellene csinálnod. Ez neked így nem lesz jó!

olvass tovább

Az emlékeink rabjai vagyunk

Az emlékeinket gondosan elhelyezve egy zsákban a hátunkon cipeljük. Ragaszkodunk hozzájuk, mert ez az egyetlen dolog ami örökre megmarad a múltunkból és az állandóan változó, múlandó énünkből. Őrizgetjük őket, mert ezekhez tudunk visszasétálni egy önmarcangoló találkozásra amikor csendben elkezd távozni mellőlünk minden. Közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy ezeknek a nehezékeknek a súlyai csak megtörnek bennünket.

olvass tovább

Egyedül is végig tudod táncolni

Az élet is egy tánc. Tőlünk függ, hogy merre lépünk benne. Minden lépés más irányba visz. Minden lépés, más érzelmeket válthat ki. A választás, a döntés, maga az irány, mindig a mi kezünkben van, és mindig is a mi kezünkben lesz, bármiről is legyen szó. Mert az életünk alakulását, csakis mi magunk irányíthatjuk, senki más.

olvass tovább

Nem jó egyedül

Dühödten vágom a poharat az asztal pereméhez. Nem sikerül minden úgy, ahogy vágyom. Most nem jó itt felejteni, ülni az asztal fölött, hallani a felesleges fecsegést, miközben szépen lassan kiürül az elmém.

olvass tovább

Vajon visszafutsz-e még

Rám villan a szemed a pohár felett. Szinte éket vág a retinádba az üveg csillanása, tekinteted szétterül rajtam, mint megannyi kérdőjel. Látom, azt kérdezed, vajon írok-e még rólad.

olvass tovább