KERESD A NŐT


Minden mulandó

Való igaz. Nem minden nap ér bennünket ugyanaz az intenzív érzés, ami átjárja még a bennünk lévő megfoghatatlant is. Előtted van a kép? Ahogy a nap süt, de épp annyira, hogy élvezd minden egyes kellemes szikráját. Hogy még a levegő is simogat, és a horizont egybeolvad egy végtelen mindenséggel.

olvass tovább

Tedd el a kardod

„Hát már nem is állhatok ki magamért! Tűrnöm kell a végtelenségig?”- sokszor hallok így nőket kifakadni, amikor azt mondom nekik: ne vitázz, ne harcolj a férfival! Nem kell „küzdened az igazadért”…Vannak más módszerek is, amik sokkal célravezetőbbek és a béke is megmarad köztetek.

olvass tovább

Tényleg a kémián múlik, hogy kivel lesz tartós a szerelem?

  • 2026. június 24.

Gyakorlatilag mindenkivel, akivel valaha is beszélgettem erről a témáról, ellentétes nézeteket vall, hogyan lehet felismerni életünk szerelmét. Néhány ember szerint a kémián múlik, mások azt vallják a barátság alapú szerelem válik az igazi nagy szerelemmé. Véleményem szerint kicsit mindegyiküknek igaza van...

olvass tovább

A fájdalom tanít! Ha értenél, megmenthetnél…

Az életben a legnagyobb dolog, ha tudjuk, hogy önmagunkért szeretnek. Pontosabban annak ellenére, hogy önmagunk vagyunk. Mert ha van egy gyáva, félős, semmire sem jó, de szép kutyád, akit házőrzőnek szántál, de őt kell védened, akkor is szereted. Sőt, annak ellenére. Szóval szeresd, vagy engedd el. Mi az, hogy jól szeretni? A szeretet az szeretet, nem?

olvass tovább

A láthatatlan horgony: Miért a tudatos légzés a legfontosabb napi rituálénk?

  • 2026. június 22.

Rohanó hétköznapok, végtelen teendőlisták és a digitális zaj állandó alapmoraja. Ismerős a helyzet? Modern életünk ritmusa gyakran annyira magával ragad minket, hogy a legalapvetőbb létszükségletünkről is megfeledkezünk. Napközben számtalanszor előfordul, hogy feszült helyzetekben, a számítógép előtt ülve, vagy épp a volán mögött önkéntelenül is visszatartjuk a levegőt.

olvass tovább

Veszteségeinkből épülő jövő

  • 2026. június 22.

A hömpölygő hétköznapok zajában ritkán adatik meg a pillanat, amikor valóban szembenézünk az idő kérlelhetetlen természetével. Pedig az élet legmélyebb igazsága éppen ebben a szüntelen, kozmikus körforgásban rejlik: valami minden áldott nap véget ér, hogy helyet adjon valami teljesen újnak. A veszteség és a megújulás kettőse nem csupán az évszakok váltakozásában vagy a természet rendjében érhető tetten, hanem mindennapi létezésünk legapróbb szöveteiben is.

olvass tovább