Mindig is az életem része volt a mozgás, de nem találtam meg az igazán nekem valót, amit kitartóan űzhetnék. 4 évvel ezelőtt azonban elkezdtem kocogni az erdőben, majd futócsoportokba járni, ezt követően pedig jöttek a versenyek. Beszippantott ez a világ, ugyanis semmihez sem fogható az a hangulat, ami a versenyeken uralkodik. Olyan ez, mint egy nagy család, amely minden hétvégén összegyűlik és jól érzi magát együtt. Én azért szeretem a versenyeket, mert leginkább itt tudom kihozni magamból a maximumot, ami köszönhető a versenyhelyzetnek, valamint a sok szurkolónak és barátnak.

Tavasszal és ősszel is rendszeresen nevezek versenyekre, hiszen ilyenkor van a legjobb futóidő. Mivel a versenyeken szeretnék jól teljesíteni, ezért a hétköznapokon is rendszeres részévé vált az életemnek a futás. Már hosszú ideje figyeltem az Ultrabalaton-lázt, de indulni csak most először volt lehetőségem, amikor is beszállhattam egy 9 fős csapatba.

Hogy mi is az az Ultrabalaton?

Az a verseny ahol egyéniben vagy csapatokban körbefutjuk a Balaton mind a 221 km-jét egy hétvége alatt, megállás nélkül. Három napos rendezvény, amit a pénteki pasta party nyit meg, ahol mindenki utoljára feltölti szénhidrát raktárait és pacsizik sorstársaival.
A versenyt több találkozó és folyamatos megbeszélések előzték meg, ez mégis csak komoly dolog, nem lehet félvállról venni. Előre be kell osztani ki mikor fut, hány szakaszt, ki kit vált.

Szombat reggel vágtunk neki a Balatonnak két kocsival és egy bringával. A csapatok létszámától és becsült teljesítési idejétől függően osztották be a rajtot, minket a 13:40-es rajtidőbe. Izgultam, hiszen ez volt az első ilyen komoly megmérettetésem, részemről 25 km teljesítése volt kitűzve, valamint körülbelül 23 órás teljesítési idő.  Az elején még picit melegünk volt, de futásunk nagy része az éjszakai időszakra esett. Komoly odafigyelést igényelt, hogy melyik kocsiban ki ül, és az is, hogy biztosan odaérjen a váltópontra. Ez sajnos nem mindig sikerült, így történt olyan is, hogy a váltótag lecsúszott a váltásról és rohannunk kellett a következő váltópontra. Ez okozott némi feszültséget a csapaton belül, de nincs olyan Ultrabalaton és csapat, ahol ne csúszna be egy-két baki.

A nehézségek

Ahogy besötétedett, a futót mindig kísérte valaki biciklin, hiszen első a biztonság, viszont így tovább nehezedett a logisztika is és pihenésre se nagyon maradt idő. Az éjszakai futás azért jó, mert nincs meleg és nem tűz a nap, viszont azért lássuk be, nem sűrűn fut ilyenkor az ember. Nekem éjjel 2 és 3 között kellett futnom. Nehéz volt rávenni magam és kellett is küzdeni, hogy előtte ne aludjak el, mert annál nehezebb nekiindulni.

Sötét és kietlen bringaút fogadott Keszthely környékén. Itt már a futók is kevesebben vannak, mert szakadozik a tömeg. Ez volt az a pont, ahol elkapott az az érzés, hogy ennek sosem lesz vége. A mélypontnál az sem segít, hogy tudom és látom a Facebookon, hogy sok ismerős már boldogan beért.  Aztán mégis elérkezett a hajnal, kelt fel a nap, mi is kicsit magunkhoz tértünk és már átjutottunk a Balaton túlsó oldalára. Itt valahogy már sokkal könnyebben ment, pedig jócskán fáradtak voltunk. Sikerült megszerveznünk, hogy mindkét autónak legyen 2-3 óra pihenő ideje, így tudtunk egy kicsit aludni, felfrissülni. Vicces dolog ez, mert ilyenkor akár az út szélén vagy a szabad strandon alvó futókba botlik az ember.

Véghajrá és célba érés

A délelőtt hamar eltelt és már közel jártunk a célhoz, ettől mindenki felpörgött. A végén gyorsan leraktuk a kocsikat, hogy az utolsó száz métert együtt tegyük meg és fussunk be a célba. Euforikus érzés, hogy megcsináltuk, és 22 óra 41 perccel beértünk a célba. Ilyenkor öröm és boldogság keveredik mérhetetlen fáradtsággal. A Balaton nem adja könnyen magát, meg kell küzdeni érte, de ezt már senki sem veheti el tőlünk. Ez egy nagyon komoly csapatmunka, egymás nélkül nem sikerülhetett volna. Hatalmas fizikai és mentális igénybevétel, ami azt gondolom, erős személyiségformáló hatással bír. Nagyszerű élmény volt részt venni ezen a versenyen, teljesíteni több mint 10.000 ember között, rengeteg szurkoló előtt. Az élmény még friss, vegyes érzések kavarognak a fejemben de ahogy mondani szoktuk, az idő megszépíti az emlékeket, és már másnap azon gondolkozunk, hogy szívesen indulnánk újra.

• balaton futóverseny sport ultrabalaton ultrabalaton 2018

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!