Kulcsszó keresés /


A férfi, aki önző és egoista

Szeretném leszögezni, természetesen tudom, hogy vannak kivételek, és tisztelet a kivételnek, illetve azzal is tisztában vagyok, hogy mi nők sem vagyunk tökéletesek, és igen mi is rendelkezünk némi önző, és egoista hajlammal, de, ha tetszik, ha nem, a férfiak, sajnos, ők még mindig ezerszer önzőbbek, és egoistábbak, és sajnos vannak, akik ezt tudják magukról, de nem hajlandóak tenni ellene... épp ezért ne is csodálkozzanak, hogy miért hagyják el őket a nők…

olvass tovább

A párkapcsolatok csendes gyilkosa

Nem a kommunikáció hiánya. Nem a pénz, és nem a szex. A csendes, lábujjhegyen lopakodó kapcsolatgyilkost úgy hívják: elvárások. Folytonos boldogtalanságot, kényelmetlen hiányérzetet, és tartós frusztrációt hív életre. A boldogtalan, örök, hisztiző, toporzékoló gyerekkorra ítélt szerelmek soha nem képesek felnőni, szárba szökkenni, nem képesek életerős, daliás, büszke érzéssé válni, mert mohón és kétségbeesetten, mindig hiányolni fogjuk benne az elvárt dolgokat.

olvass tovább

Könnyű velem

Könnyű, ha odafigyelsz, ha nem csak a felszínt látod, hanem a mélyben húzódó parányi részleteket, amikhez talán csak akkor jutsz hozzá, ha csákánnyal indulsz neki a lelkem kibogozásának.

olvass tovább

Ugyanabba a folyóba nem lépek kétszer

Összefutottam egy régi ismerősömmel. Úgy tíz évvel is idősebb nálam, még kislány voltam, mikor megismertem. Olyan nagy volt a szememben és mindig céltudatos, okos nő. Tökéletesen mutatott minden nap, művelt volt már akkor is és én felnéztem rá.

olvass tovább

A felesleges dolgok

Az életünk nagy részét felesleges és lényegében önmagunk és mások számára is ártalmas dolgokkal töltjük. Sok éve már, hogy ezt megláttam és szembeszállva a társadalmi renddel, másikfajta életet választottam. Olyat, amely igyekszik a felesleges dolgoknak nem energiát adni, mert nem éri meg olyan dolgokon kattogni és erőt veszíteni, amelyeknek az igazi élet szempontjából semmi jelentősége.

olvass tovább

A feltétel nélküli szeretetről

A szeretetet pici korunktól szívjuk magunkba a külvilágból. Kicsiként még tisztán és romlatlanul fordulunk a világ felé. Aztán ahogy öregszünk, és fejlődünk szociálisan, úgy változik a szeretet fogalma számunkra.

olvass tovább