2. Kulcsszó keresés

Kulcsszó keresés /


Nem érti a férfi a nőt, nő a férfit. Talán nem is érteni, érezni kellene.

Ismeretlen út, amin járunk, navigáció nélküli. Tanuljuk egymást. Jónak hitt minták helyett marad a tapasztalat. Férfiak és nők, akikkel egyezséget kötöttél, hogy egy-egy leckét elsajátítasz, míg készen nem állsz megélni az igazit. Ha egyáltalán sikerül. Mert kevesek tánca ér valódi célt. Nincs támasz, és mondhatnak bármit, egyedül kell végigcsinálnod. A jó mester sem ígér, nem fogadkozik, nem cselekszik helyetted, csak megvilágítja előtted az utat, amit neked kell bejárnod. Csalódásaink mérföldkövek, és lehet, most még nem tudod, mit akarsz, de azt már biztosan, mit nem.

olvass tovább

Emberek? Vagy inkább csak tárgyak?

Próbálunk elevickélni ebben az életnek nevezett sűrűben. Előfordul, hogy olykor teljesen értelmetlennek látjuk a sajátunkat, de azért mindig igyekszünk egy fényszerű csóvába kapaszkodni, ami erőt ad a következő naphoz. És persze próbáljuk a másikat tiszteletben tartani, szeretni, támogatni, amennyire csak lehet.

olvass tovább

Rajtam múlik

Felelősségteljes vagyok. Régen mindig azt gondoltam, hogy ez az a tulajdonság, mely a személyiségem egyik legkézzelfoghatóbb alapja. Ellenben az életem alakulása, a döntéseim és a cselekedeteim, szembesítettek azzal, hogy bármennyire is meghatározó jellemvonás bennem a felelősség, nekem is bőven van még mit tanulnom ebből a leckéből.

olvass tovább

Ha a bizalom elvész

A szerelem egy törékeny csoda, amelynek alapja a bizalom. Egy kapcsolaton folyton dolgozni kell, szorgos kis hangyaként kell tenni minden egyes nap azért, hogy működjön. Nem elég életben tartani, jól kell működtetni. De minden erőfeszítés hiába, ha a bizalom elveszett, ha elnyelte a kételyek örvénye.

olvass tovább

Este, amikor hozzám bújsz

Vannak pillanatok az életben, amelyek a mindennapos, sokszor idegőrlő folyamatok során nem tűnnek fel, csak akkor abban a minutumban ébredünk rá, milyen fontosak ezek az életmorzsák, amikor végre átéljük őket.

olvass tovább

A tükör előtt állva

Mintha mindig várnánk valamire. Belekerültünk egy állandó jelleggel váltakozó maszlagba. Egyszerre túl gyors és túl lassú. A peremen járkálok folyton ügyetlenül, hiszen nem mindig sikerül pontosan kicentizni a lépéseket.

olvass tovább

Az újrakezdésről

Életünk válságai már egész fiatalon elérnek minket. Kamaszként minden probléma pont ugyanolyan jelentőségű, mint egy atomtámadás drámája, és ahogy öregszünk, úgy emelkednek a tétek.

olvass tovább

Az emberi méltóságról

Hibáktól mentesen, szeplőtelenül tekintünk a világba. Meggyőződéssel élünk abban a hitben, hogy nem ártunk senkinek és jóságunk felkent tudatosságával tekintünk másokra. Azokra is, akik lecsúsztak, függőségbe ereszkedtek, a fekete bárányokra, azokra, akik mellett elmegyünk minden pillantás nélkül az utcán. Legyen szó az idős emberről, vagy egy hajléktalanról, egyszerűen tőlünk idegen, jelentéktelenné szürkült elemek a mi pörgős, 21. századi „csak élj a mának” attitűdnek.

olvass tovább

Ha nem érzek rád a szívemmel és te rám, esélyünk sincs egymást szeretni...

Sok minden tetszhet a másikban. A szeme, hangszíne, a magabiztossága, fellépése, a stílusa, a humora és még sorolhatnám. Ha csak kívülről látod őt és beéred azzal, ami másoknak is tetszik, olyan leszel, mint a tehetős férfi, aki ha társaságba lép nőjével, először a vetélytársak szemét vizslatja végig, hányan néznek áhítozva választottjára. Bár elsőre csábítónak tűnik a büszke férfi tekintet, szeretnélek felvilágosítani, hogy elismerése korántsem neked szól, csupán nagyszerűségének, s mint ékszer vonultat fel a tömegen, amit csakis ő birtokol.

olvass tovább

Mitől nő a nő?

Sosem értettem, amikor a nők rejtélyességéről, megfoghatatlan szépségéről beszéltek a férfiak. Jómagam reggelente, amikor tükörbe néztem semmiféle rejtélyt nem láttam, csak a jól ismert arcomat.

olvass tovább