A bizalomról
A bizalom egy sérülékeny hártya az emberek kezében. Állandóan rejtegetjük mindenki elől a belső énünket, mindenki csak a felszínt kapja meg. A bizalomért vérrel kell fizetnünk, míg beérünk a másik körébe.
olvass továbbA bizalom egy sérülékeny hártya az emberek kezében. Állandóan rejtegetjük mindenki elől a belső énünket, mindenki csak a felszínt kapja meg. A bizalomért vérrel kell fizetnünk, míg beérünk a másik körébe.
olvass továbbHa valamit megtanultam az elmúlt években, az az, hogy a változás valóban a mi érdekünket szolgálja. Hogy hiába gyártunk kifogásokat, hiába hazudunk magunknak, mert van egy olyan erős formáló erő, amit akkor sem tudunk kikerülni, ha a paplan alá dugjuk a fejünk és betapasztjuk a fülünk. Ez pedig a fejlődés.
olvass továbbA nagy szerelmesek egyetértenének velem abban, hogy sokszor várakozásból áll az életünk. Első randi után várom, hogy hívjon, keressen, életjelet adjon. Várom, hogy tetszem, nem tetszem, mit mond és mit nem. Várom a következő randevút, és az az utánit.
olvass továbbHa azt javasolnám, hogy nevezzünk meg három embert az életünkből, akiknek sosem leszünk megfelelőek, gondolkodás nélkül tudnánk sorolni a neveket. Aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tud példával szolgálni, ő biztosan olyan szintről nézi az embereket, hogy belelát a másik lelkébe és megérti az indokot, vagy pedig nem foglalkozik vele (ám belül mégis bosszankodik miatta).
olvass továbbAhogy szétnézek már nem is tudom, hogy a mai párkapcsolatok nagy részét egyáltalán szabad-e párkapcsolatnak hívni. "A külső megfog a belső megtart."-ból lett valami elkorcsosult "A külső pont elég, hogy meg se álljunk az ágyadig, a belső meg ezek után nem érdekel"-be és ez még csak a kezdetek kezdete lenne.
olvass továbbKi érzi úgy, hogy nincs elég? És mitől lesz? Ugorjunk fejest ebbe a témába, merüljünk le egész mélyre! Elmondom az emberi erő legnagyobb titkát, ami nem más, mint a tudattalan, elfojtott, sötétben lévő Árnyékerők, öntudatlan mechanizmusok tudatossá tétele.
olvass továbbAz elfogadástól te nem leszel kevesebb, és nem leszel gyengébb. Az elfogadás nem önmagad hátránya, nem zuhan az értéked attól, mert elfogadóbban állsz a többi ember-, és maga a világ felé. Nem kéne, hogy másképpen nézzenek rád, mert nem ítélkezéssel fordulsz a másik felé, hanem őszinte kíváncsisággal, hogy mégis kicsoda és micsoda az illető.
olvass továbbSohasem értettem azokat a cikkeket, amik azt tanácsolják, hogy amennyiben a másikban valami rendelleneset érzünk, még időben menekülnünk kell. Nem gondolom, hogy a mai világban létezik mentális problémáktól mentes ember, és azt még kevésbé, hogy két selejtes nem alkothat tökéletes egészet.
olvass továbbNem szabadna általános tényként kezelni, hogyha éppen jól viselkedsz, akkor megkaphatod. Csak manapság tűnik olyannak a bizalom, mintha olcsó játékszer lenne? Mintha ki kéne érdemelni, hogy megkaphasd, hogy bárkinek is odaad, hiszen mint egy aranycikesz, ezt sem lehet csakúgy meglátni, ez sem való mindenkinek: persze, ez a része még normális is lenne, de közben hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha mi irányítanánk, és kényünk kedvére húzhatjuk ki a kalapból vagy épp vonhatjuk el valakitől, hiszen ki más dönthetné el, hogy kiben bízunk meg és kiben nem, ha nem mi magunk, nem igaz?
olvass továbbVannak kapcsolatok, amelyek tanító szándékkal érkeznek az életünkbe és melyek által egy időre összetörhetünk. Majd idővel, ahogy szedjük össze egyesével személyiségünk darabkáit a sok ezer darabból a földről, felmerül a kérdés hogyan bízzam újra az emberekben?
olvass továbbFeltettem a kérdésem, és meg is kaptam rá a választ. Mindig így van ez, nincs kivétel. Csak a figyelmed lankad, a türelmed fogy el. Pedig ha tudnád, hány jelet kaptál, hányszor sugallta az összes napsugár, hogy merre van a helyes irány, hát, lehidalnál.
olvass továbbDe valóban nem is tudjuk igazán mi az ami ebben a tételben működik. Mi a gyengeség? Mitől lesz valaki erős? Mik a farkastörvények? Nyilván ennek is van egy látható és felszínes és egy mély, sokak számára láthatatlan szintje. A felszínes az az, hogy ha nem harcolsz, védekezel, válsz a többség által gyakorolt minták követőjévé, akkor elveszel, mert felfalnak az önzőséggel, a kihasználással, az érdekek követésével. Az, hogy ha te magad nem azt az aspektust követed, hogy semmi sem számít, csak te. És az amit érzelmileg, vagy fizikailag megszerzel.
olvass továbbNem tudom, miért népszerű mostanában az a felfogás, hogy akinek egyszer kellettünk, annak mindig fogunk. Hogy hiába lökjük el magunktól, mintha csak egy tekegolyó lenne, mindig lesz még egy utolsó utáni esélyünk arra, hogy visszakússzunk hozzá.
olvass továbbManapság egyre több elvárás nehezedik a nőkre, egyre több elképzelésnek, ideálnak kell megfelelni, legalábbis ezt várja el a társadalom. Egy nő ne csak egy fronton teljesítsen maximálisan, legyen sokoldalú, érdekes, de ne túl bonyolult és nehéz eset, azzal már sok munka van. Milyen tehát az igazi modern kori szupernő?
olvass továbbMinden kapcsolat az elején szinte tökéletes, de az idő múlásával olykor alábbhagy a lelkesedés. Éppen ezért fontos az, hogy igazi erőfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy a párkapcsolatunkat megerősítsük. De hogy hogyan is lehet ezt jól csinálni?
olvass továbbMindenki fél ember egészen addig, amíg meg nem találja a másik felét. Akadnak olyan emberek, akik egyedül is egésznek érzik magukat, ők rendkívül erősek és néha napján irigylem őket.
olvass továbbA romantikus randevúk korszaka lejárt volna? Ciki manapság rózsával köszönteni a kedvest a találkák alkalmával? Ósdi mindaz, amelytől a női szív rózsaszín ködbe burkolózik? Manapság abszolút elfogadott, hogy első körben az úgynevezett kémia működése kerüljön tesztelésre, és ha azzal minden stimmel, utána jöhet minden más.
olvass továbbValó igaz. Nem minden nap ér bennünket ugyanaz az intenzív érzés, ami átjárja még a bennünk lévő megfoghatatlant is. Előtted van a kép? Ahogy a nap süt, de épp annyira, hogy élvezd minden egyes kellemes szikráját. Hogy még a levegő is simogat, és a horizont egybeolvad egy végtelen mindenséggel.
olvass továbbGyermekként részese lehettem egy melegséggel teli nagyszülők szeretetének. Igaz, már az egyik nagyszülőm nincsen közöttünk, de mindig emlékezni fogok azokra az időkre, amikor biciklivel értem jött az óvodába. Soha nem fogom elfeledni, a nagyival gyúrt tésztákat, amiket a babáimnak készítettünk. Még mindig, emlékszem rá.
olvass továbbBoldognak kell lenni, és pont. Gyöngyöző homlokkal loholunk a boldogság nyomában, izzadt kezünkben görcsösen szorítva a lyukacsos lepkehálónk.
olvass tovább