A vágy veszélyes és alattomos

Vágy. Valaki vagy valami iránt. Veszélyes és alattomos, mert minél inkább nem akarsz róla tudomást venni, annál mélyebb éket ver a fejedben.

Az évszázadok alatti folyamatos fejlődés eredményeként többek között abban is fejlődtünk az ősemberekhez képest, hogy tudunk parancsolni az ösztöneinknek. Képesek vagyunk felmérni és kikerülni a veszélyhelyzeteket, többé - kevésbé próbálunk megfelelni a Világ által már - már közhelyes elvárásoknak.

Ám valóban jó ez? Helyes elnyomni a belső hangunkat, vágyainkat? Képesek vagyunk - e akár egy életen át háttérbe szorítani a fejünkben - lelkünkben lévő érzéseket, ami akár az egészségünk rovására is mehet ?

A tapasztalat az, hogy igen. Olyannyira megtanultunk az évek alatt megfelelni a társadalmi normáknak, hogy ha körül nézek a környezetemben, tulajdonképpen sokkal több olyan embert, párkapcsolatot, családot látok, akik a színlelt boldogság mögött élik boldogtalan életüket, elfojtva azon vágyaikat, melyek igazán boldoggá tennék. Magukban, egy - egy magányos estén ugyan szabadjára engedik a tudatalattijukban elnyomott gondolatokat, de megélni, felszínre engedni képtelenek. Pusztán azért, mert úgy érzik elítélnék, megvetnék őket. Vagy mert ez a kényelmesebb.

A vágy veszélyes és alattomos - KERESD A NŐT - Lélekhangok - boldogság, életszemlélet, lélekhangok, vágyaink, vágyak,

Kevés embernek van elég bátorsága ahhoz, hogy kövesse a szíve hangját. És még kevesebben vannak azok, akik mernek lépni, és kockáztatni. Akik tudják, hogy egy életük van, és azt szeretnék igazán boldogan élni. Azzal, akire vàgynak. Úgy, ahogy azt szívükben - lelkünkben- minden porcikájukban érzik belül, minden nap.

Ez korántsem jelenti azt, hogy a szürke hétköznapok unalmasak lennének. Szó sincs folytonos izgalom keresésről vagy adrenalin függőségről.

Egyszerűen csak van az a fajta belső vágy, ami ha szólít, meg kell hallanunk! Látnunk kell az irányt, el kell indulnunk, és pusztán félelemből nem szabad megállnunk a rajtvonalnál.

Hinnünk kell, hogy van valaki ezen a Világnak nevezett bolygón, akinek a vágyai találkoznak a miénkkel. Aki nem csak egy részemet, hanem teljes valómat pont annyira erősen akarja, amennyire én vágyom ő rá!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!