Kövess minket Facebookon.
Szilágyi Edina
Ha bejárnám az egész világot, akkor sem találnám meg azt az érzést, amit te jelentesz nekem. Ugyanazt biztosan nem. Jobbat sem, úgy hiszem.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Nem baj, ha néha megbotlunk, és letérünk arról az útról, amelyen haladnunk kellene. Hibát mindenki követ el, ez nem vitás. Ki kisebbet, ki nagyobbat, de a botlás mindannyiunk életének a része. A kérdés az, hogy a megtett ballépésekkel mit tudunk kezdeni, mennyit tanulunk belőle, és utána hogyan folytatjuk úgy az életünket, hogy ne a múlt hibái határozzák meg a jelenünket.
olvass tovább
Szilágyi Edina
A romantikus randevúk korszaka lejárt volna? Ciki manapság rózsával köszönteni a kedvest a találkák alkalmával? Ósdi mindaz, amelytől a női szív rózsaszín ködbe burkolózik? Manapság abszolút elfogadott, hogy első körben az úgynevezett kémia működése kerüljön tesztelésre, és ha azzal minden stimmel, utána jöhet minden más.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Egy kataklizma becsapódik az életünkbe, és onnantól kezdve más szemmel tekintünk az emberekre. Vagy mindenkiben keressük a jót, és az értékeket, és elkezdünk hinni abban, hogy mindenkiben ott lapul a jó, mint alapvető emberi tulajdonság. Vagy rettegve kémleljük, hogy ki az, aki a valós arcát emeli felénk, és ki az, aki álarc mögül kémleli a világunkban zajló eseményeket.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Mi nők gyakran panaszkodunk arról, hogy nem tudjuk, mit szeretne a férfi, hogy szerepelünk-e a jövőképében, vagy csak a jelent tesszük együtt tartalmasabbá. Morfondírozunk magunkban, próbáljuk kitalálni a gondolatait, de a bizonytalanság napról napra elveszi belőlünk az életerőt. És van, amikor mindezt a bizonytalan légkört, mi nők teremtjük meg.
olvass tovább
Szilágyi Edina
A szerelem egy törékeny csoda, amelynek alapja a bizalom. Egy kapcsolaton folyton dolgozni kell, szorgos kis hangyaként kell tenni minden egyes nap azért, hogy működjön. Nem elég életben tartani, jól kell működtetni. De minden erőfeszítés hiába, ha a bizalom elveszett, ha elnyelte a kételyek örvénye.
olvass tovább
Szilágyi Edina
A sok-sok együtt töltött év után, gyakran úgy érzik a párok, hogy a szerelem eltűnt az életükből. Nincsen meg a kapcsolat elejére jellemző lángolás, és ez megrémíti őket. Félnek attól, hogy mi vár rájuk egy „szerelem” nélküli életben. És ennek következtében előfordul, hogy tágra nyílt szemekkel fürkészik az emberáradatot, annak reményében, hátha újra rájuk talál a szerelem.
olvass tovább
Szilágyi Edina
A hétköznapok forgatagában nincs időnk gondolkodni, csak a praktikus kérdéseket megválaszolni, és a rutinfeladatokat megoldani. Aztán jön egy nyugodt pillanat, amelybe belehasít egy kegyetlen érzés: Szeret még?
olvass tovább
Szilágyi Edina
Lelkendezve vártam, hogy az élet nagy mérföldkövei megtörténjenek kettőnkkel. Izgatott voltam, milyen leszek feleségként, anyaként, az új szerepek megannyi csodálatos érzést ébresztettek bennem. Tündérmesében éreztem magam, majd huss, vége az idillnek, és egy mézeskalács házikó kalitkájában eszméltem fel, ahová önszántamból, jóhiszeműen léptem be.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Elvesztettem mindent, ami oly fontos volt az életemben. Mert Ő volt a legfontosabb, az életem legfőbb összetevője. Most azt érzem, hogy bármit megtehetek, hiszen veszteni valóm már nincsen, és ez félelemmel tölt el.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Az élet olyan kegyetlenül tud bántani. Megannyi teherrel szór meg, ami alatt roskadoznak az acél lábaink. Szívós, erős, kitartó lábak ezek. Bírják a strapát, egészen addig, amíg a lélek fel nem adja. Mert a lélek a hajtóerő, amit ha támadás ér, hiába vannak acélból a lábak, elgyengülten vonszolják csak a testet.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Az Idő mindig zavart. Az Idő határozottan szorít egy keretbe. Régen nincsen már szabadság. Az Idő van, és az Idő által körbefogott kötelezettségek. A ma embere folyton azt érzi, elkésett dolgokkal, vagy lekéste a saját életét.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Mindent megtettem volna, hogy boldog legyél mellettem. Aztán rá kellett döbbennem, hogy mellettem, te soha nem leszel igazán boldog. Én nem az vagyok, akire a szíved mélyén vágysz. Én csak egy lány vagyok, aki iránt érzel valamiféle szerelmet, de az nem a zsibbasztó igaz szerelem.
olvass tovább
Szilágyi Edina
A „mindegy, semmi”, egy olyan válasz, amely garantáltan felébreszti a kérdezőben a nyugtalanságot, hiszen a „mindegy, semmi” majdnem mindig rejt valamit, ami egyáltalán nem mindegy, és nem semmi.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Nem értem az embereket. Hallom amit mondanak, látom amit cselekednek, de a szándékukat rendre félreértelmezem. Túlsúlyos állapotban hever a lelkem. Magába szívta a koszt, amelyet a hömpölygő szóáradat hozott magával. Kételkedem a józan ész hatalmában, az érzésektől mentes játszmákban.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Világéletemben hittem az igaz szerelemben, amely soha nem szűnik meg létezni, ami átível téren és időn. Hittem abban a varázslatos kapocsban, ami két embert a végtelenségig összetart jóban, rosszban.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Olykor megrettenünk a magánytól, és az a tévképzetünk jön létre, hogy kizárólag egy kapcsolat adhatja meg számunkra az élet boldogságát, a feloldozást a szürke és borús hétköznapok alól.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Olykor úgy tekintünk az életünkre, mint egy soha véget nem érő utazásra, amelynek minden percéből ki kell nyernünk a boldogság, az élvezet, a szerelem minden létező formáját. Kicsit engedünk a dolce vita érzésnek, az édes életnek, az élvezetek hajszolásának, és nem gondolunk a holnapra, mert a jelent akarjuk a végtelenségig kifacsarni.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Fáradt vagyok és tehetetlen. Hozzászoktam, hogy az ember életében magaslatok és mélységek váltakoznak. De amikor egy mélység következik, rendre visszavágyom a gyermekkorba, amikor még olyan szupernek tűnt a felnőtt lét. Gondolom minden ember életében vannak olyan szakaszok, amelyeket túlélő üzemmódban lehet csak kibírni.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Az élet megannyi csodát rejt minden ember számára. És a sok-sok csoda közül - amelyeket egy egész élet áll rendelkezésünkre észrevenni, megismerni, és a szívünkbe fogadni - , egy mégis elkülönül, kissé kiemelkedik, de mégis a homályban bujkál. Ez volna az igaz szerelem, és az azt körülölelő bűvkör.
olvass tovább
