Szilágyi Edina

Az írás számomra nem több, és nem kevesebb, mint lételem. Kifejteni a gondolataimat, szavakba önteni az érzéseimet, feloldozás. Hosszú út volt megtalálni a stílusomat, de végül ráébredtem, hogy az a legjobb, ha azt valósítom meg az írásaimban, ami én magam vagyok: kesze-kusza gondolatörvény, elsősorban az emberi lelket leginkább foglalkoztató témákban. A Stylemagazinnál 2015-ben már jelentek meg írásaim, a jövőben heti rendszerességgel lesznek olvashatóak a szavakba zárt gondolataim.




Szabadnak lenni

Elveszünk a kötelezettségekben, folyton alkalmazkodunk mindenhez és mindenkihez, miközben elfeledkezünk a saját szükségleteinkről. Végül ott állunk zavartan, lelkileg és fizikálisan kiszipolyozva, mert nem értjük, hogyan kerülhettünk önmagunktól mérföldes távolságra.

olvass tovább

A sivár szavak világa

Nem értem az embereket. Hallom amit mondanak, látom amit cselekednek, de a szándékukat rendre félreértelmezem. Túlsúlyos állapotban hever a lelkem. Magába szívta a koszt, amelyet a hömpölygő szóáradat hozott magával. Kételkedem a józan ész hatalmában, az érzésektől mentes játszmákban.

olvass tovább

Mi van az álarcok mögött?

Egy kataklizma becsapódik az életünkbe, és onnantól kezdve más szemmel tekintünk az emberekre. Vagy mindenkiben keressük a jót, és az értékeket, és elkezdünk hinni abban, hogy mindenkiben ott lapul a jó, mint alapvető emberi tulajdonság. Vagy rettegve kémleljük, hogy ki az, aki a valós arcát emeli felénk, és ki az, aki álarc mögül kémleli a világunkban zajló eseményeket.

olvass tovább

Akit szerettem nincsen többé

Változunk. A körülmények, a tapasztalatok mind formálják a jellemünk. A változás olykor szépen lassan, szinte észrevétlenül simul bele az életbe, olykor drasztikusan ront be. Este a szerelmünk karjaiban térünk az álmok országába, reggelre pedig egy új ember mellett ébredünk.

olvass tovább

Volt egyszer egy szerelem

Volt egyszer egy szerelem, amely megmutatta, milyen végtelen odaadásra képes egy ember. Amelyben útjára indult az igazi énem, amelyben szerepek, és játszmák nélkül virágozhatott az élet. Nem tudtam, amíg meg nem érkezett ez a szerelem, hogy mit jelent feltétel nélkül szeretni, bizalommal átadni a testemet és a lelkemet. A szenvedély sodrásában teltek a napok, hónapok, évek, és a jövő tele volt izgalommal, álmokkal, tarka képekkel, egy fantasztikus élet lehetőségeivel.

olvass tovább

Előbb a szex, aztán kiderül, hogy megéri-e a nő

A romantikus randevúk korszaka lejárt volna? Ciki manapság rózsával köszönteni a kedvest a találkák alkalmával? Ósdi mindaz, amelytől a női szív rózsaszín ködbe burkolózik? Manapság abszolút elfogadott, hogy első körben az úgynevezett kémia működése kerüljön tesztelésre, és ha azzal minden stimmel, utána jöhet minden más.

olvass tovább

A múlt örömteli pillanataiba visszavágyni

Olykor nosztalgikus hangulatunk támad, és visszavágyunk a múltba. A múlt azon pillanataiba, és eseményeibe, amelyek talán akkor nem is tűntek különlegesnek vagy meghatározónak, de mostanra kedves és meghatározó emlékekké avanzsálódtak. Józan realitással nézve ez természetes.

olvass tovább

Ne a múlt hibái határozzák meg a jelened

Nem baj, ha néha megbotlunk, és letérünk arról az útról, amelyen haladnunk kellene. Hibát mindenki követ el, ez nem vitás. Ki kisebbet, ki nagyobbat, de a botlás mindannyiunk életének a része. A kérdés az, hogy a megtett ballépésekkel mit tudunk kezdeni, mennyit tanulunk belőle, és utána hogyan folytatjuk úgy az életünket, hogy ne a múlt hibái határozzák meg a jelenünket.

olvass tovább

A kitérő manőver

A kitérő manővert, mint fogalmat abban az esetben használom, amikor felfoghatatlan módon a nő, menekülőre fogja a lépteit, amint meglátja a Férfit. Azt a Férfit, akitől a mellkasában forróságot érez, aki a gondolatainak a középpontjában áll, akivel egy egész életet megtervezett már a fejében, akinek a hangja folyton mesés dallamként cseng a fülében, akinek az illata bódítólag hat rá, és a tudathasadás állapotába taszítja.

olvass tovább