Szilágyi Edina

Az írás számomra nem több, és nem kevesebb, mint lételem. Kifejteni a gondolataimat, szavakba önteni az érzéseimet, feloldozás. Hosszú út volt megtalálni a stílusomat, de végül ráébredtem, hogy az a legjobb, ha azt valósítom meg az írásaimban, ami én magam vagyok: kesze-kusza gondolatörvény, elsősorban az emberi lelket leginkább foglalkoztató témákban. A Stylemagazinnál 2015-ben már jelentek meg írásaim, a jövőben heti rendszerességgel lesznek olvashatóak a szavakba zárt gondolataim.





Várj még rám, ígérem, megérkezem

Mi nők gyakran panaszkodunk arról, hogy nem tudjuk, mit szeretne a férfi, hogy szerepelünk-e a jövőképében, vagy csak a jelent tesszük együtt tartalmasabbá. Morfondírozunk magunkban, próbáljuk kitalálni a gondolatait, de a bizonytalanság napról napra elveszi belőlünk az életerőt. És van, amikor mindezt a bizonytalan légkört, mi nők teremtjük meg.

olvass tovább

És akkor majd visszakapjuk a múltat

Felhőket sodor felém a szél, szürkületbe borul az ég. Halk robajjal dörren egyet a harag, s menekvésre inti a népet. Szaladunk a fedél alá, óvó helyet keresünk, elbújnánk, de a hang mindenhová elkísér. Félelmembe fohászfoszlányok sejlenek fel, borzongva állok, mivé lettem. Birodalmak épültek újjá a pusztulásból, erővel, bizakodással, reményekkel. Látták a célt, s küzdöttek érte.

olvass tovább

Egy igazi férfi oldalán lelhetünk rá az igaz szerelemre

Lelkendezve vártam, hogy az élet nagy mérföldkövei megtörténjenek kettőnkkel. Izgatott voltam, milyen leszek feleségként, anyaként, az új szerepek megannyi csodálatos érzést ébresztettek bennem. Tündérmesében éreztem magam, majd huss, vége az idillnek, és egy mézeskalács házikó kalitkájában eszméltem fel, ahová önszántamból, jóhiszeműen léptem be.

olvass tovább

Megjelentél, és a megtört szívem élni kezdett

Csalódtam a szerelemben. Talán azért, mert nem jó embert szerettem. Csak illúzió volt ő, sohasem ismertem igazán. És mert nem engedte soha, hogy belelássak a lelkébe, a szívébe, csak arra támaszkodhattam, amit olykor-olykor nagy kegyesen megmutatott önmagából. És ez hol jó volt, sőt, gyönyörű, hol rémes, és fájdalmas. És ebből születtek a kételyek és a félelmek, amelyek között lavíroztam az egyre gyengülő szívemmel.

olvass tovább

Hová tűnt a szerelem?

A sok-sok együtt töltött év után, gyakran úgy érzik a párok, hogy a szerelem eltűnt az életükből. Nincsen meg a kapcsolat elejére jellemző lángolás, és ez megrémíti őket. Félnek attól, hogy mi vár rájuk egy „szerelem” nélküli életben. És ennek következtében előfordul, hogy tágra nyílt szemekkel fürkészik az emberáradatot, annak reményében, hátha újra rájuk talál a szerelem.

olvass tovább

Ha a bizalom elvész

A szerelem egy törékeny csoda, amelynek alapja a bizalom. Egy kapcsolaton folyton dolgozni kell, szorgos kis hangyaként kell tenni minden egyes nap azért, hogy működjön. Nem elég életben tartani, jól kell működtetni. De minden erőfeszítés hiába, ha a bizalom elveszett, ha elnyelte a kételyek örvénye.

olvass tovább

Amikor a szív az úr

Vad szél seper végig az utcán. Hideg a tél, s én egyedül didergek. Nincsen kihez hozzábújnom, nem karol át éjszaka senki, nem tudok odabújni a jéghideg tappancsaimmal két meleg nagy talp közé. Elszomorít a magány, vágyom a szerelemre. Vágyom rá, mégis taszítok minden kedvesen közelgő férfit. Meddig lesz még így? Mikor állok majd újra készen befogadni valakit a szívembe?

olvass tovább

Ismerd be, ha hibáztál

Egy kapcsolatban megannyi lehetőség adódik arra, hogy hibázzunk. És rendre meg is tesszük ezt. Na, nem mintha élveznénk, hogy baklövéseket követünk el, de attól még elkövetjük őket, persze utólag meg is bánjuk ezeket.

olvass tovább

Ha egy az utunk

Az élet megannyi csodát rejt minden ember számára. És a sok-sok csoda közül - amelyeket egy egész élet áll rendelkezésünkre észrevenni, megismerni, és a szívünkbe fogadni - , egy mégis elkülönül, kissé kiemelkedik, de mégis a homályban bujkál. Ez volna az igaz szerelem, és az azt körülölelő bűvkör.

olvass tovább

Soha nem terveztem nélküled az életem

Soha nem terveztem nélküled az életem. Ha a jövőre gondoltam, mindig benne voltál. Benne voltunk, mi ketten, együtt, egy erős szövetségben. Soha nem hittem, hogy túl kell majd élnem a hiányodat. Soha nem tudtam elképzelni, hogy az, ami kettőnket összekötött, egyszer szétbomlik majd.

olvass tovább