2. Szilágyi Edina írásai
Szilágyi Edina

Az írás számomra nem több, és nem kevesebb, mint lételem. Kifejteni a gondolataimat, szavakba önteni az érzéseimet, feloldozás. Hosszú út volt megtalálni a stílusomat, de végül ráébredtem, hogy az a legjobb, ha azt valósítom meg az írásaimban, ami én magam vagyok: kesze-kusza gondolatörvény, elsősorban az emberi lelket leginkább foglalkoztató témákban. A Stylemagazinnál 2015-ben már jelentek meg írásaim, a jövőben heti rendszerességgel lesznek olvashatóak a szavakba zárt gondolataim.




Hogyan éljünk a mának?

Olykor úgy tekintünk az életünkre, mint egy soha véget nem érő utazásra, amelynek minden percéből ki kell nyernünk a boldogság, az élvezet, a szerelem minden létező formáját. Kicsit engedünk a dolce vita érzésnek, az édes életnek, az élvezetek hajszolásának, és nem gondolunk a holnapra, mert a jelent akarjuk a végtelenségig kifacsarni.

olvass tovább

Választhatunk életszemléletet

Fáradt vagyok és tehetetlen. Hozzászoktam, hogy az ember életében magaslatok és mélységek váltakoznak. De amikor egy mélység következik, rendre visszavágyom a gyermekkorba, amikor még olyan szupernek tűnt a felnőtt lét. Gondolom minden ember életében vannak olyan szakaszok, amelyeket túlélő üzemmódban lehet csak kibírni.

olvass tovább

Ha a bizalom elvész

A szerelem egy törékeny csoda, amelynek alapja a bizalom. Egy kapcsolaton folyton dolgozni kell, szorgos kis hangyaként kell tenni minden egyes nap azért, hogy működjön. Nem elég életben tartani, jól kell működtetni. De minden erőfeszítés hiába, ha a bizalom elveszett, ha elnyelte a kételyek örvénye.

olvass tovább

Miután félrelépett

Elvesztettem mindent, ami oly fontos volt az életemben. Mert Ő volt a legfontosabb, az életem legfőbb összetevője. Most azt érzem, hogy bármit megtehetek, hiszen veszteni valóm már nincsen, és ez félelemmel tölt el.

olvass tovább

Ha egy az utunk

Az élet megannyi csodát rejt minden ember számára. És a sok-sok csoda közül - amelyeket egy egész élet áll rendelkezésünkre észrevenni, megismerni, és a szívünkbe fogadni - , egy mégis elkülönül, kissé kiemelkedik, de mégis a homályban bujkál. Ez volna az igaz szerelem, és az azt körülölelő bűvkör.

olvass tovább

Te most tényleg hátat fordítasz nekem?

Az élet olyan kegyetlenül tud bántani. Megannyi teherrel szór meg, ami alatt roskadoznak az acél lábaink. Szívós, erős, kitartó lábak ezek. Bírják a strapát, egészen addig, amíg a lélek fel nem adja. Mert a lélek a hajtóerő, amit ha támadás ér, hiába vannak acélból a lábak, elgyengülten vonszolják csak a testet.

olvass tovább

A sivár szavak világa

Nem értem az embereket. Hallom amit mondanak, látom amit cselekednek, de a szándékukat rendre félreértelmezem. Túlsúlyos állapotban hever a lelkem. Magába szívta a koszt, amelyet a hömpölygő szóáradat hozott magával. Kételkedem a józan ész hatalmában, az érzésektől mentes játszmákban.

olvass tovább

Aki mellette voltam

Amikor őszinte szerelemmel érzünk a párunk iránt, akkor megkapjuk a szerelem egy érdekes kis csodáját. Elkezdjük másként látni magunkat, egyre jobban megismerjük a szerelmünk oldalán az eddig tán rejtett, vagy csak észre nem vett tulajdonságainkat.

olvass tovább

Hogyan feleljek meg önmagamnak?

Rengeteg írást olvashatunk arról, milyen sok szerepben kell teljesítenie egy nőnek, miközben elfelejt önmagának megfelelni. Hangsúlyossá válik, hogy elsősorban magunkkal kerüljünk összhangba, hiszen csak így tudunk teljes odaadással fordulni a szeretteinkhez, az élethez.

olvass tovább

Az Idő fogságában

Az Idő mindig zavart. Az Idő határozottan szorít egy keretbe. Régen nincsen már szabadság. Az Idő van, és az Idő által körbefogott kötelezettségek. A ma embere folyton azt érzi, elkésett dolgokkal, vagy lekéste a saját életét.

olvass tovább