Kövess minket Facebookon.
Iratkozz fel hírlevelünkre és mi elküldjük neked a legizgalmasabb cikkeinket.
Szilágyi Edina
Olykor nosztalgikus hangulatunk támad, és visszavágyunk a múltba. A múlt azon pillanataiba, és eseményeibe, amelyek talán akkor nem is tűntek különlegesnek vagy meghatározónak, de mostanra kedves és meghatározó emlékekké avanzsálódtak. Józan realitással nézve ez természetes.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Nem értem az embereket. Hallom amit mondanak, látom amit cselekednek, de a szándékukat rendre félreértelmezem. Túlsúlyos állapotban hever a lelkem. Magába szívta a koszt, amelyet a hömpölygő szóáradat hozott magával. Kételkedem a józan ész hatalmában, az érzésektől mentes játszmákban.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Nem baj, ha néha megbotlunk, és letérünk arról az útról, amelyen haladnunk kellene. Hibát mindenki követ el, ez nem vitás. Ki kisebbet, ki nagyobbat, de a botlás mindannyiunk életének a része. A kérdés az, hogy a megtett ballépésekkel mit tudunk kezdeni, mennyit tanulunk belőle, és utána hogyan folytatjuk úgy az életünket, hogy ne a múlt hibái határozzák meg a jelenünket.
olvass tovább
Szilágyi Edina
A kitérő manővert, mint fogalmat abban az esetben használom, amikor felfoghatatlan módon a nő, menekülőre fogja a lépteit, amint meglátja a Férfit. Azt a Férfit, akitől a mellkasában forróságot érez, aki a gondolatainak a középpontjában áll, akivel egy egész életet megtervezett már a fejében, akinek a hangja folyton mesés dallamként cseng a fülében, akinek az illata bódítólag hat rá, és a tudathasadás állapotába taszítja.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Olykor megrettenünk a magánytól, és az a tévképzetünk jön létre, hogy kizárólag egy kapcsolat adhatja meg számunkra az élet boldogságát, a feloldozást a szürke és borús hétköznapok alól.
olvass tovább
Szilágyi Edina
A romantikus randevúk korszaka lejárt volna? Ciki manapság rózsával köszönteni a kedvest a találkák alkalmával? Ósdi mindaz, amelytől a női szív rózsaszín ködbe burkolózik? Manapság abszolút elfogadott, hogy első körben az úgynevezett kémia működése kerüljön tesztelésre, és ha azzal minden stimmel, utána jöhet minden más.
olvass tovább
Szilágyi Edina
A barát olyan, mint egy jó házastárs, jóban és rosszban kitart mellettünk. Ő az, aki a második családunkat jelenti, azt a családot, amit nem készen kapunk, hanem mi válogatunk össze. A barátság alapja a szeretet.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Hallottak a Balin tartott kegyetlen kakasviadalokról? Most pont úgy érzem, hogy egy ilyen viadal dúl a lelkemben. Kegyetlen, brutális, és vannak, akik élvezik. El tudják képzelni, hogy milyen törést jelent az ember életében azt átélni, hogy akiben hittek, akivel együtt álmokat szőttek és éltek meg, az újra és újra fájdalmat okoz?
olvass tovább
Szilágyi Edina
Volt egyszer egy szerelem, amely megmutatta, milyen végtelen odaadásra képes egy ember. Amelyben útjára indult az igazi énem, amelyben szerepek, és játszmák nélkül virágozhatott az élet. Nem tudtam, amíg meg nem érkezett ez a szerelem, hogy mit jelent feltétel nélkül szeretni, bizalommal átadni a testemet és a lelkemet. A szenvedély sodrásában teltek a napok, hónapok, évek, és a jövő tele volt izgalommal, álmokkal, tarka képekkel, egy fantasztikus élet lehetőségeivel.
olvass tovább
Szilágyi Edina
A házasságkötés egy olyan eseménye az életünknek, amelyet nem lehet elsietni, és amelyet nem érdemes halogatni, ha rátaláltunk az igazira, és viszonzást nyert az érzésünk. A házasság őszinte szerelmet, alázatot, türelmet, szenvedélyt, kitartást, tiszteletet, elfogadást, erőt igényel.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Van az úgy, hogy nehezen tudjuk elképzelni, hogy az alagút végén valóban fényesség köszönt ránk. A legtöbbünk életében vannak nehéz életszakaszok, amelyeken hipersebességgel szeretnénk átkelni. Ugyanakkor az életünk ezen részei, a legnagyobb tanítómestereink.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Az életünkben minden okkal történik. Minden ember, aki belép az életünkbe, céllal érkezik. Ezek a célok hol nemesek, hol pedig a rosszból kinövekvő bölcselet magvai. Tanulunk és tanítunk ezen a földön. De bármilyen életutat is tudunk magunk mögött, a tiszta szeretet erejét soha ne becsüljük le. Mert bármin is vagyunk túl, vagy bármi előtt is állunk, hinnünk kell abban, hogy a szeretet oltalmaz, és fényt ad.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Mi nők gyakran panaszkodunk arról, hogy nem tudjuk, mit szeretne a férfi, hogy szerepelünk-e a jövőképében, vagy csak a jelent tesszük együtt tartalmasabbá. Morfondírozunk magunkban, próbáljuk kitalálni a gondolatait, de a bizonytalanság napról napra elveszi belőlünk az életerőt. És van, amikor mindezt a bizonytalan légkört, mi nők teremtjük meg.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Lelkendezve vártam, hogy az élet nagy mérföldkövei megtörténjenek kettőnkkel. Izgatott voltam, milyen leszek feleségként, anyaként, az új szerepek megannyi csodálatos érzést ébresztettek bennem. Tündérmesében éreztem magam, majd huss, vége az idillnek, és egy mézeskalács házikó kalitkájában eszméltem fel, ahová önszántamból, jóhiszeműen léptem be.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Amikor a gondok feltornyosulnak, amikor a lelkünk megbántódva, fájdalmába fordulva piheg, gyakran magunkba tartjuk a kínzó történéseket, és nem osztjuk meg senkivel. Néha azért, mert nem akarunk terhelni vele másokat, hiszen úgy véljük, hogy mindenkinek ott van a maga baja. Néha meg azért, mert nem akarunk, nem tudunk még beszélni róla.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Fáradt vagyok és tehetetlen. Hozzászoktam, hogy az ember életében magaslatok és mélységek váltakoznak. De amikor egy mélység következik, rendre visszavágyom a gyermekkorba, amikor még olyan szupernek tűnt a felnőtt lét. Gondolom minden ember életében vannak olyan szakaszok, amelyeket túlélő üzemmódban lehet csak kibírni.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Ha bejárnám az egész világot, akkor sem találnám meg azt az érzést, amit te jelentesz nekem. Ugyanazt biztosan nem. Jobbat sem, úgy hiszem.
olvass tovább
Szilágyi Edina
A „mindegy, semmi”, egy olyan válasz, amely garantáltan felébreszti a kérdezőben a nyugtalanságot, hiszen a „mindegy, semmi” majdnem mindig rejt valamit, ami egyáltalán nem mindegy, és nem semmi.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Felhőket sodor felém a szél, szürkületbe borul az ég. Halk robajjal dörren egyet a harag, s menekvésre inti a népet. Szaladunk a fedél alá, óvó helyet keresünk, elbújnánk, de a hang mindenhová elkísér. Félelmembe fohászfoszlányok sejlenek fel, borzongva állok, mivé lettem. Birodalmak épültek újjá a pusztulásból, erővel, bizakodással, reményekkel. Látták a célt, s küzdöttek érte.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Csalódtam a szerelemben. Talán azért, mert nem jó embert szerettem. Csak illúzió volt ő, sohasem ismertem igazán. És mert nem engedte soha, hogy belelássak a lelkébe, a szívébe, csak arra támaszkodhattam, amit olykor-olykor nagy kegyesen megmutatott önmagából. És ez hol jó volt, sőt, gyönyörű, hol rémes, és fájdalmas. És ebből születtek a kételyek és a félelmek, amelyek között lavíroztam az egyre gyengülő szívemmel.
olvass tovább
