A szerelem egy törékeny csoda, amelynek alapja a bizalom. Egy kapcsolaton folyton dolgozni kell, szorgos kis hangyaként kell tenni minden egyes nap azért, hogy működjön. Nem elég életben tartani, jól kell működtetni. De minden erőfeszítés hiába, ha a bizalom elveszett, ha elnyelte a kételyek örvénye.

A bizalmat elveszíteni számtalan módon lehet. És nincsen annál gyötrőbb érzés, amikor egyszerre érez az ember szerelmet és fájdalmat egyazon férfi iránt. 

Ha a bizalom meginog, onnan a kapcsolat villámgyorsan megindul a lejtőn. Szélsebesen száguld lefelé, magával rántva az évek képeit, a sok-sok tervet, és az annál is több édes emléket. És mindez egyszerre zuhan le a tátongó mélységbe. Törvényszerű, hogy így legyen? Ha a bizalom elvész, azt visszanyerni már sohasem lehet?

Erre a válasz nem tud egyértelmű igen, vagy nem lenni. Ennél jóval összetettebb egy ilyesféle élethelyzet. A felelet azon múlik, hogy képesek vagyunk-e megbocsátani? De nem csak szavakkal, hanem szívből. Mert van, hogy szeretnénk megbocsátani, és látjuk is, hogy lenne értelme. Hogy a másik fél őszintén bánja a tetteit, azt, hogy visszaélt a legbecsesebb ajándékkal, amit kapott, a bizalommal. De hiába próbáljuk elhessegetni a múltban ejtett sebeket, hiába akarjuk tiszta szívünkkel megadni a feloldozást, egyszerűen nem sikerül.

És csak őröl, és csak bánt, hogy képtelenek vagyunk már igaz odaadással részt venni egy ilyen megingott bizalmú kapcsolatban. És mégis hiszünk, hogy majd egyszer a szívünk megbocsát, és minden olyan lesz, mint régen. De csak áltatjuk magunkat, mert a letűnt boldogságot nem tudjuk már visszahozni. De van lehetőség a kapcsolatot a jelenben és a jövőben egy újabb szintre emelni, és ezáltal egy másféle boldogságot átélni. A bizalmat hosszú idő visszaszerezni. Mert a sebek, amelyet a becsapottság érzése vágott a lelkünkbe, lassan gyógyulnak. Évenként aprónyit húzódnak csak össze. És aztán ott maradnak a hegek. Emlékeztetőül, hogy milyen könnyelmű lépés visszaélni a bizalommal, és ami utána vár a kapcsolatra, az maga a rémálmokban kísértő gyötrelem.

De sikerülhet megbocsátani. Még ha sok idő is kell hozzá. Mert az őszinte megbánás, a másik lelkében felgyülemlett bűntudat és a kínzó érzések tömkelege, választ ad a kérdésre. Tehát, ha a bizalom el is vész, meg lehet találni újra. Ott van a válaszban a „de”, és folytatódik az egyénileg hozzáfűzött érzelmekkel. Mégis hinnünk kell benne, hogy egy hibát még meg lehet bocsátani, ha igazán szeretünk, és ha igazán szeretnek minket. Ha az a hiba nem ír felül minden nemes érzést. Ha igazán óhajtjuk, szívből, hogy képesek legyünk a megbocsátásra. Ha azt látjuk, hogy a másik fél méltó egy új esélyre. Mert ha meg sem próbálunk megbocsátani, akkor nem csak a másik féltől, de önmagunktól is elvesszük az esélyt a kapcsolat meggyógyításából felnövő szerelemtől.

• bizalom férfiak lélekhangok nők párkapcsolat szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!