Szabó Alexandra

Felnőttként megőrizni a gyermekkorunk kíváncsiságát és merészségét egy életre szóló, kemény feladat. A világ sokszínű, és éppen emiatt küzdelmes az embernek megtalálni és megtartani saját útját. Nincsen jó vagy rossz: hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek és jónak születik. Hiszek a szeretet elsöprő erejében, és kötelességemnek tartom, hogy mindig hozzájáruljak az előrehaladáshoz és az értékteremtéshez. Van valami varázslatos abban, amikor az emberek a papírra vetett gondolatok, felfogások, élmények megismerésével jönnek rá, hogy mennyi közös is van bennük. Az írás egy hang nélküli kapocs, amely közelebb hoz minket egymáshoz.





A hangulatom én vagyok, avagy kisugárzásunkkal hogyan definiáljuk saját magunkat

Mostanában sokat játszom a mindennapokban a munkahelyemen. Nem pasziánzozok, nem is valami addiktív telefonos játékon lógok, mindinkább élő társasjátékozom. Tesztelgetem, hogy milyen hatással van az emberekre, ha épp pozitív vagy negatív a kisugárzásom. Így azt is tesztelem, hogy ennek következményeként milyen visszajelzéseket kapok, amiből én is táplálkozom. Ez vajon akkor azt jelenti, hogy a kapcsolatainkon keresztül magunkat is táplálhatjuk a saját energiánkkal?

olvass tovább

Orientáció, avagy kihez csapódunk

Interkulturális környezetben az ember nehezen alkalmazkodik mindenféle új szituációhoz, napi rutinhoz. A lengyelországi ifjúsági cserém során kis híján 40 embernél érdekes volt megfigyelni, hogy az európai fiatalok hogyan osztják meg egymással idejüket, tevékenységeiket, milyen csoportokba rendeződnek. Belőlem egy közös reggeli hozta ki az indíttatást a témával való foglalkozásra.

olvass tovább

Elválaszthatatlan

Elválaszthatatlan. – Talán klisésen hangzik ez a szó, hiszen elvileg olyan nincs, hogy elválaszthatatlan. Mindig azt mondjuk, hogy egyszer úgy is mindennek vége, legyen szó pár vagy pedig baráti kapcsolatról.

olvass tovább

A fájdalom ambivalenciája

Zaklatottság, félelem, düh – csupán három kiragadott szó megannyi érzés közül, amiket akkor tapasztalhatunk magunkon, ha hatalmába kerít minket a fájdalom. Ugyanakkor ez a testünknek és lelkünknek egyaránt mostoha érzés hasznos is tud lenni nekünk, függetlenül attól, hogy ki vagy mi okozta.

olvass tovább

Az önszeretet ereje

Egy átlagos napomra emberek milliói lehetnek irigyek. Fiatal vagyok, független, és gyakorlatilag felébredéstől az elalvásig én döntöm el, hogy mihez van kedvem. Nincs alkalmazkodás, nincs kiszolgálás, nem hozok áldozatokat, nincsenek dilemmák, stresszes határidők, elfelejtett tennivalók. Béke és eszméletlen harmónia van.

olvass tovább

A megújulás mindig eljön, csak oda kell figyelni rá

Március első napján született anyukám. Idén ez egy keddi napra esett, és amikor reggel az első ásítozásaim után nyugtáztam, hogy milyen nap is van, azonnal felköszöntöttem. Jártam-keltem a lakásban, készülődtem, és észrevettem, hogy az egyik növénykém megszülte idei első, hófehér virágát. Elmosolyodtam, és tudtam, hogy ez a megújulás időszaka.

olvass tovább