Krausz Dominika

Nem kötelességből írok, a tollamnak szüksége van valamire, ami megihleti. Sosem tudtam úgy alkotni, mintha ez egy megoldandó feladat lenne. Tizenkét évig versenytáncoltam, úgy tartják a nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt válnak naggyá. Ezt a szenvedélyt mára az írás jelenti számomra, ez az én "váram", ahová ha kell elmenekülhetek és úgy érzem adhatok magamból valamit másoknak. A célom, hogy amikor olvassák a bejegyzéseimet, érezzék magukat jól az emberek egy olyan helyen a világban, ahol értékre lelhetnek. Függetlenül attól, hogy öröm vagy csalódás van a lelkükben, találjanak a soraim közt valamit ami hasznos lehet számukra bármilyen élethelyzetben.





Mindig csak talán

A beismerés és a belátás fájó, de vannak elkerülhetetlen döntések az életben, amiket meg kell hoznunk. Csak és kizárólag azt remélve, hogy később majd megjutalmaz minket az élet. Vagy csak mert egyszerűen így helyes.

olvass tovább

Futunk, elesünk és felállunk. Majd újrakezdjük!

Azt hiszed én nem tudom? Igen, veszettül nehéz lesz! Nem lesz könnyű, lesznek nehéz napok amikor neked vagy nekem egy kicsit nehezebb az élet. Lesz olyan is amikor együtt fogunk örülni mindennek de lesznek napok, melyeken a pokolba kívánjuk egymást. Már most megijedtél? Pedig csak az életről próbálok mesélni, arról hogy milyen a valóság ami elől el lehet szaladni és fel is lehet állni az asztaltól. A kérdés, hogy lesz-e jobb vagy olyan amiben nem kell (ennyit) invesztálni.

olvass tovább

Az én virágos kertem

Vannak olyan kapcsolatok, ahol a pénz irányít mindent. Sajnos vagy nem de ezekből van a legtöbb manapság.Szokták mondani, hogy minden léleknek van ára. Érdekes, hogy az ember azt gondolná, hogy ő a kivétel és nem eladható. Pedig ez egy olyan piac, ahol van minden. Pénz, lélek, még több pénz aztán már kevesebb lélek, hirtelen jött boldogság majd a megkopott keserűség.

olvass tovább

Megválaszolatlan

Sokan hiszik azt, hogy dönteni könnyű. Egészen addig, míg ők kerülnek választás elé. Amikor önmagunkat kell megoldanunk, ha a döntés a mi vállunkat terheli, a dolgok megváltoznak.

olvass tovább

Te

Idővel megtanuljuk, hogy nem kell keresni az érzést. Jön az magától. Mert nincs több belőle és örülni kell annak, ha legalább egyszer az életben érezhettük az igaz szerelmet. Nem fog menni , hidd el , hogy amíg azt az érzést keresed amit már egyszer átéltél, egy délibábot kergetsz majd. Mert az akkor volt és bármilyen hévvel kutatod, nem jön többet.De ez nem azt jelenti, hogy többet nem leszel boldog, szerelmes vagy teljes.

olvass tovább

Dolgok, amikre senki nem tanít meg minket

Anya, apa vagy a nagyszülők. A néni a közértben, a szomszéd vagy a postás. A tanárok, a nagy bölcsek , az igazi költők. Ki az aki tudja mi a boldogság mind közül? Ki tanítja meg nekünk, hogyan kell boldognak lenni? Az a nagy helyzet, hogy senki nem tudja pontosan. A boldogság mindenki számára egészen mást jelent, így nem mondhatjuk meg senkinek, hogy mitől lehet igazán boldog.

olvass tovább

Engedj el!

Már nem fog fájni, ha meglátlak az utcán. Többé már nem érzem a keserű gyomorszorító érzést mert nem lesz bennem a görcs, sem pedig a félelem hogy elvesztettelek. Mert már tudom, hogy nyertes vagyok. Egy igazi harcos, aki leküzdötte a szerelmet, megbírkózott az elengedéseddel és többet már a tollamból sem írlak ki.

olvass tovább

Érzelmi rabság

Mikor látod be, hogy vége? Miért játszod velem és közben önmagaddal ezt a régen elvesztett csatát? Vívod ezt a kínt, harcolsz magaddal ellenem közben csak észre kéne venned és elfogadnod, hogy a részed lettem. Már késő a “ha” meg a “majd”. Tényleg nem látod? Nincs már útja a kapcsolatunknak. Azt hiszed nekem nem fáj? – gondold azt.

olvass tovább

Észszerű szívdobbanás

A legjobb módja, annak hogy valakit félrevezess, ha álarcot viselsz. Ezek az álarcok igazából átmeneti megoldások arra, hogy távol tarts magadtól embereket. Vajon mi történik az álarc mögött? A legnagyobb probléma, ha az ember képtelen felismerni, hogy ki az akiért érdemes lett volna, ha csak egy kis időre is önmagadnak lenni.

olvass tovább

Hozzám tartozol

Nem tudom hányszor eshet szét két ember élete, ahogy azt sem, hogy velünk hányszor történt már meg. Minden egyes alkalommal valami új dolgot kell kibogozni, mindig egyre több por marad az elégetett pillanatokból és nekünk most itt a jelenben is küzdeni kell. Hol egymással, hol egymásért. Vannak átmeneti és változó dolgok az életben. Az évek során kiderült, hogy bármekkora a baj, mi nem tudunk máshogy lenni. Sokszor próbáltuk más úton, vagy máshol keresni azt amit mi tudunk egymásról. De a végén mindig valaki keresett, összefutott vagy egyszerűen megjelent.

olvass tovább