Krausz Dominika

Nem kötelességből írok, a tollamnak szüksége van valamire, ami megihleti. Sosem tudtam úgy alkotni, mintha ez egy megoldandó feladat lenne. Tizenkét évig versenytáncoltam, úgy tartják a nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt válnak naggyá. Ezt a szenvedélyt mára az írás jelenti számomra, ez az én "váram", ahová ha kell elmenekülhetek és úgy érzem adhatok magamból valamit másoknak. A célom, hogy amikor olvassák a bejegyzéseimet, érezzék magukat jól az emberek egy olyan helyen a világban, ahol értékre lelhetnek. Függetlenül attól, hogy öröm vagy csalódás van a lelkükben, találjanak a soraim közt valamit ami hasznos lehet számukra bármilyen élethelyzetben.





Ritka az ilyen „pillanat”

Tudni akarom hogy, iszod a kávédat, hogy mit szeretsz a reggelben és mitől félsz éjszakánként. Szeretném ha elmesélnéd mi a legjobb emléked a gyermekkorodból, hogy milyen volt az első szerelmed. Kíváncsi vagyok, hogy mit gondolsz a világ dolgairól, hogy mit csinálnál másként a többiek helyett. Az is érdekel még, hogy minek látod magadat. Minden! 

olvass tovább

Keserédes

Nehéz dolog várni, főleg ha nem tudod mire. Inkább kapkodsz, görcsölsz azokon a jövőbeli eseményeken, amiket lehet, hogy nem is tudsz befolyásolni. Nincs képességünk hozzá, hogy tudjuk helyes-e, amit a jelenben cselekszünk vagy épp elrontunk valamit ezzel a jövőbe. Egy dolog biztos, ha meghozol egy döntést fontos, hogy tarts ki mellette.

olvass tovább

Ne akarj egyszerűt magad mellé!

Én nem leszek a következő, az aktuális vagy az előkapható játékszered. Nem, Én vihart fogok kavarni a tengereden,ott ahol egy csomó törött hajó van és sziklák. De, ha időben rájövünk, hogy ez nem fog így működni, Te akkor is mindig emlékezni fogsz rám!

olvass tovább