Kövess minket Facebookon.
Szentes Flóra Babett
Nem alakul ki magától, nem éred el szigorral vagy szabályokkal, de van egy recept, néhány olykor nehezen beszerezhető összetevővel, és a benned rejlő készséggel. Mindez karnyújtásnyira tőled, ott van benned és a gyermekedben.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy neked is óriási a fájdalmad. Ahogyan én neked, úgy te is a szemembe mondtad. Ketten együtt, elkezdtük a terápiát, megkezdtük a gyógyulást – ezzel pedig életembe engedtem a fájdalmat.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Vannak olyan napok, amikor semmi másra nincs szüksége az embernek, csak pár épkézláb mondatra, melyek leveszik válláról a terhet, tartalmazzák az éppen neki szükségeset, és egy kicsit vigasztalják a lelket. Nehéz eltalálni kinek mi az aktuális, de talán sikerült felsorolni pár olyan gondolatfoszlányt, mozzanatot, melyekből szemezgethet az ember, és könnyen válogathat – talál olyat, amely a hasznára válhat:
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Ha őszinte vagyok, akkor nehezen mondom el, pontosan mi a bajom. Dobálózok nagy szavakkal, amiért képtelen vagy látni engem, egyszerűen nem látod a legbensőbb igazi énem – de persze te látod, hogy értékes, szép és becsülendő vagyok, hát kellhet nekem ennél több?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Annyi ideje vagy egyedül, hogyan nem őrültél még meg, hogyan tartod össze magad? Mondjam, hogy sosem voltam egymagam, hogy sosem voltam még jobban és boldogabban? Hogy vagy ezer mini kapcsolatom volt és van? Könnyen mosolyogtam, és könnyen sétáltam kézen fogva – megéltem éveket hónapok alatt, pár perc volt a boldogságom, de olyan is volt, hogy hetekig tartott a szomorúságom.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Mit akarsz még? Nem volt elég? Nem adtam elég esélyt? Nem csináltam mást, csak kerestem a jót benned, próbáltam keresni a miértedet és megérteni az életedet. Annyira feleslegesen tettem, de tényleg. Egyáltalán nem érdemelted meg.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Lapul pár szerelmes levél a fiókodban, cikázik néhány fájdalmasan kimondott, és kegyetlenül kimondatlan gondolatfoszlány a fejedben. Őrződ az emlékeidet. De hogy minek? Mert van egy beteljesületlen a zsebedben? Egy beteljesületlen szerelem?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Azt éreztem, hogy egyedül vagyok, úgy, ahogyan még soha életemben ezelőtt. Nehéz volt eldönteni, hogy az életem legboldogabb, vagy legszomorúbb pillanata volt. Mert éjszakákon át itattam az egereket, szenvedtem miatta eleget. Képtelen voltam látni, hogy miért kell ennyire egyedül lennem, miért morzsolódik le, és tűnik el mindenki körülöttem.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Rokonlelket találtam benned - megtaláltalak, pedig még csak nem is kerestelek. A hazádba utaztam egy hónapra: a közeledben éltem, mégis csak az utolsó napokban ismertelek meg. Nem volt sok időnk, főleg két idegen számára nem lehetett elég az az idő, amit végül együtt tölthettünk. Szerencsénkre nem voltunk idegenek – mert kicsit olyan volt, mintha már ezer éve ismernélek.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Már éppen elhittem, hogy vége: vége van a gyötrelmes, pihenéstől mentes, forgolódással teli éjszakáknak. Az olyanoknak, amikor nem tudom csitítani magam, amikor képtelen vagyok kikapcsolni az agyam.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Kikérem a véleményedet, mert fontos nekem, és általában figyelembe is veszem. Azért kérdezlek, mert sokszor helyettem is látod, hogy mi a jó nekem, így bízni is képes vagyok benned. Kiérdemelted.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Tegyük fel, hogy beleszerettél. Megláttad, és olyan gyorsan zuhantál, hogy egyszerűen nem volt kiszállás. Küzdöttél, és próbáltad másképpen látni. Nem látni, és nem érezni, ami a szívedet őröli. Kiverni a fejedből, ez az elsődleges cél: hiszen párja van, foglalt, semmiképpen nem lehet a tiéd. Nem vagy te ilyen ember - pontosan tudod, hol húzódik a határ a helyes és helytelen között. De mégis mit kezdj magaddal, amikor a látszólag helytelen érződik a leghelyesebbnek?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Rettenetesen fájdalmas magad elé nézni, szinte a könnyektől alig látni, kicsit fuldokolni. Érezni, hogy most zuhanás lesz, nyüglődés, és fájdalom. Tudni, hogy el fogsz veszni - rombolni, szenvedni, és sírni fogsz. Szinte némán, félholtan nyúlsz a kezek után.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Emlékszem gyerekkoromból arra az alattomos érzésre, ami ott lappangott a mindennapjainkban, amit először nem vettem észre, amit sokáig nem tudtam szavakba önteni vagy megfogalmazni. Csak most, hogy már nem része az életemnek, tudom elmondani, mit is éreztem, mi volt az, ami sokszor megkeserítette a mézédes pillanatainkat. A diszharmónia.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Alapvető, hogy ott van a kölcsönös vonzalom, a közös értékrend, az előremutató célok, és egy összeegyeztethető élet. A nagy szerelem. De összeér a lelkünk is? Tudok előtted bármiről, szégyenérzet, tabuk, félelem nélkül beszélni? Te vagy az, akit tényleg nekem szánt az élet?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Melléd sodort az élet valamikor régen, és azóta együtt rúgtuk az út porát, megszakítás nélkül, állandóan. Észre sem vettük a súlyát, hogy tulajdonképpen mennyit nyom a latba a köztünk lévő kapcsolat. Lehetetlen részletezni a mélységet, amit megéltem veled, a folyamatot, ahogyan észrevétlenül váltál a barátomból a családommá, a részemmé, egy állandó, igaz darabommá.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Nem gondolkodom túl sokat az elmúláson, és azt hiszem, ez így egészséges. De eszembe jut, amikor elalvás előtt félre ver a szívem, és azon aggódom, hogy ha most elalszom, akkor vajon felébredek-e valaha. Gondolkozom rajta, amikor túlpörgetem magam edzés közben, és levegőért kapkodva az ájulás szélén állok, vagy amikor nem érzem magam biztonságban. Akkor, amikor szétszórt vagyok, és gondatlanul lépek le az útra, amikor nem nézek körbe, vagy amikor a lépcsőn felérve mögöttem esik le, és törik ripityára a lámpabúra.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Voltál is, meg nem is. Mindvégig ott voltál velünk, de sokszor mégis eltűntél, időről időre kiléptél a mindennapjainkból. Azt hiszem, hamisíthatatlan az az őszinte, gyermeki reakció, amit ezzel kiváltottál belőlem.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Eljárt az idő felettem - megőszültem, görnyedtebb lettem, ráncok tarkítják a testem – de kincsekkel teli a szívem. Sok mindent láttam, sok mindent megéltem, egyre csak teljesebbé váltam. Bölcs talán azért vagyok, mert jártam már arra, amerre te jársz most.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Amikor végre megérkezik az az ember, akit olyan régóta vársz – tudatosan, vagy tudat alatt – leírhatatlan a vele érkező boldogság is. Mindegy, hogy egy régi ismerősről van szó, vagy egy számodra még ismeretlenről: vártad az érkezésüket, mert dolguk van veled.
olvass tovább
