Kövess minket Facebookon.
Szentes Flóra Babett
Vártam, hogy hívj. Hogy csengess. Hogy küzdj. Hogy bármit tegyél, ami nem ez. Vágytam ezt, de úgy látszik, feleslegesen.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Vannak olyan napok, amikor semmi másra nincs szüksége az embernek, csak pár épkézláb mondatra, melyek leveszik válláról a terhet, tartalmazzák az éppen neki szükségeset, és egy kicsit vigasztalják a lelket. Nehéz eltalálni kinek mi az aktuális, de talán sikerült felsorolni pár olyan gondolatfoszlányt, mozzanatot, melyekből szemezgethet az ember, és könnyen válogathat – talál olyat, amely a hasznára válhat:
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Emlékszem gyerekkoromból arra az alattomos érzésre, ami ott lappangott a mindennapjainkban, amit először nem vettem észre, amit sokáig nem tudtam szavakba önteni vagy megfogalmazni. Csak most, hogy már nem része az életemnek, tudom elmondani, mit is éreztem, mi volt az, ami sokszor megkeserítette a mézédes pillanatainkat. A diszharmónia.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Voltál is, meg nem is. Mindvégig ott voltál velünk, de sokszor mégis eltűntél, időről időre kiléptél a mindennapjainkból. Azt hiszem, hamisíthatatlan az az őszinte, gyermeki reakció, amit ezzel kiváltottál belőlem.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Mindig azon aggódtam, hogy mi lesz, ha a dédelgetett és olyan nagyon vágyott tündérmesém szertefoszlik: mi lesz, ha életem választottja menni akar?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Sosem szerettem gyengének érezni magam – így azt sem tűrtem jól, ha ezt meg kellett osztanom másokkal. Valahogy mindig elintéztem, hogy egyedül maradhassak ilyenkor, mert meggyőződésem volt: ez a módja.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Már nem azt keresem, mint régen. Értelmetlen visszanézni, az ideákra, ideálokra, a szempontokra, amik olyan fontosak voltak. Mert ha szembe jönne velem a zsánerem, elsétálnék mellette. Mert már nem azt keresem, mint régen.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Éreztem. Éreztem, hogy amire várok, az már csak hajszálnyira van tőlem. Tudtam, hogy ha kimegyek az utcára, akkor fogalmam sincs hogyan, de beléd botlok majd. Ez volt az a nap, nem téveszthettem el. Szívemmel-lelkemmel éreztem, és mégsem jelentél meg.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Pedig szent volt – esküszöm, nem hittem, hogy lesz még alkalom, amiért feladom. Pedig tudtam, hogy mit akarok. Pedig a teremtésem mindig tűpontos. Pedig azt hittem, hogy végre ott vagyok – a jó történet kapujában állok. Pedig egy kicsit sem akartam gyökereket ereszteni ott, ahol egy pillanatig sem lehet talajom.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Nem tudok semmit sem. Talán ez nem is olyan nagy baj – bár irgalmatlan nehéz nem agyalni. Érzem, hogy a mentális teremben vagy száz kérdés lebeg egyszerre, melyek sürgetően, követelőzően várják, hogy sorra kerüljenek. Válaszolj meg!
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Nem tudtam, hogy hogyan tehetném kevésbé félelmetessé ezt az egészet – neked és nekem. Megijedtem. Nem érzek mást, csak tehetetlenséget. Hisz hiába is segítenék, tulajdonképpen nem tudok semmiben. Ez nem az én történetem, ebben nekem nincsen döntésem.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Utolsó perceim a kínzó, mégis megnyugtató bizonytalanságban. Még bárhogy lehet. Akárhogyan dönthetek, akárhogyan érezhetek. Az életem akármerre vezethet. Bízhatok benne - még azelőtt, hogy felfedné magát – s, aközben, ahogyan szirmait bontja előttem.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Maradtam, pedig azt sem tudtad, hogy menni akartam. Ihlettél, pedig rég nem hitted, hogy a múzsám vagy. Emlékeztem, pedig az emlékeim vészesen koptak. Álmodtam, pedig a lelkem alig bírta. És hittem, mert a szívem mélyén élni akartam. Miattad.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Belevágok a közepébe: igen, elsétáltam a szakadék szélére. Na, nem sietősen, viszont apró, félelmetesen biztos léptekkel. Tudattalan talán, s a lélekölő történések ellenére is, mindig bizakodóan.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Szeretni vagy félni: melyik legyen? Muszáj dönteni? Miért kell e kettő közül választani? Lehetne szeretve félni, vagy félve szeretni – szeretni és félni. Persze jó volna nem félni, de ha egyszer tétje van! Akkor sem kötelező félni, mégis megtesszük szorgalmasan. Igazad van.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Tudtam létezni két világban, már-már túlságosan is könnyen. Vittem a szívemben mindent, bármi áron magammal cipeltem: bizonyosság, önazonosság alatt ezt értem. Ha illúzió, ha nem, a teljes igazság, a könyörtelen valódiság megszületett bennem. Én szültem. Ez vagyok, ez a történetem, ez a határtalan álmom, ami valósággá lesz!
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Ismerlek valahonnan – tudom is, hogy honnan. Az összes életből, az összes közösből ismerős vagy. De csak most ébredek rá, csak most fogom fel. Most értem meg azt, amit a szívemmel az első pillanattól fogva érzek. Azt, amit Te is éreztél: értem már, hogy nem téveszthettél el, hogy képtelenség lett volna.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Vajon tényleg arra, hogy egész életében az ő vállát nyomják a nehéz kérdések, döntések, a felelősség, az irányítás kiváltsága? Arra, hogy mindig ő vezessen, egyedül lehessen a falkavezér, és egy olyan nőt tudhasson maga mellett, aki mindig mindenkor bálványozza, és gyengéden omlik mellé? Ez az, amitől igazán férfi tud lenni a férfi?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Amikor új emberekkel ismerkedsz meg, akkor kapsz egy lehetőséget a kezedbe. Eldöntheted, hogy mennyit mesélsz el magadról, legfőképpen pedig azt, hogy mit. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagy őszinte: megvizsgálod magad kicsit, hogy mi kapcsolódik szorosan a személyiségedhez, mit fontos mindenképpen elmondani, mi az, ami nélkül téged meg sem lehet érteni. Aztán átvizsgálod azt is, hogy mindenképpen ragaszkodni akarsz-e olyan dolgokhoz, amiket már rég magad mögött hagytál. Mert miért mesélnél el mindent?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Minden azt sugallta bennem, hogy ne bízzak meg egyetlen férfiemberben sem – holott csak bízni vágytam, amióta ismerem a szívem. Mégis, annyi mindent kellett elszenvednem, hogy alig hiszem el. Pedig nem telt el sok idő, nem ötven évesen mondom ezt, visszanézve az életemre.
olvass tovább
