2. Szentes Flóra Babett írásai


Családon belül – dolgok, amikről nem beszélünk

Minden család egyedi a saját módján, mindnek vannak érdekességei, fura szokásai, nem megszokott dolgai. Sok család ezen felül is különleges – nap, mint nap komoly feladattal néz szembe, cipeli valaminek a súlyát, helyt áll, bármilyen körülményről is legyen szó. Nem kell messze menni, hogy ilyen családokat találjunk, mert ott vannak a szomszédban, vagy az utca túloldalán. Mégis annyira természetesek, annyira beletanultak az adott élethelyzet adta feladatokba, hogy egy kívülállónak ezek nehezen szúrnak szemet.

olvass tovább

Teljes valódban sosem láthatod magad

Gondolunk magunkról valamit, él bennünk egy kép magunkról – de hogy ennek mi köze van a valósághoz, az egy teljesen más kérdés. Láthatjuk a külsőnk egy tükörben, és mesélhetnek belsőnkről, akik jól ismerik azt. Mi belülről figyelünk kifelé - bár mostanság, szerencsére egyre többet befelé is.

olvass tovább

Nem menthetsz meg mindenkit

Azt gondoljuk, úgy érezzük, hogy nekünk majd sikerül, és mi leszünk a kivétel. Sokszor tényleg ezen múlik, sokszor tényleg ez az a plusz, ami végül változást generál. Megmentenénk a családunk, a barátunk, a szerelmünk, mert hisszük, hogy ránk másképpen reagálnak majd, hogy mi leszünk a megoldás, illetve a megoldáshoz vezető út. De nem menthetünk meg mindenkit. Főleg olyasvalakiket nem, akik valójában nem is szeretnék, hogy megmentsék őket.

olvass tovább

Minden nap vagy csak néha napján

Minden nap sminkelem magam – bár nem kell valami nagy sminkre gondolni. Nem takarja el az arcom, nem rejti el az igaz részeim, de kiemeli az előnyöseket. Elégedett vagyok magammal kencefice nélkül is, ugyanakkor szeretem kihozni magamból a legtöbbet, akár hétköznapokon, akár különleges alkalomadtán. Ugyanez igaz az öltözködésre, minden külső dologra.

olvass tovább

Két kézzel szorítani – mégis elengedni

Úgy útra kelni, hogy szeretet van, kötődés van, kapcsolat van, leírhatatlan. Mert még eszed ágában sincs elengedni, mert még túl kedves a szívednek, számodra: igaz, rég nem válik javadra. Így mintha betonba lenne temetve a lábad, emeled előre, lépésre szánva magad, miközben szorul a szíved, nehéz a lelked.

olvass tovább

Magamat láttam meg a szemeidben

Sétáltam az utcán, és én voltam a szerelmes pár velem szemben. Mindkettejük egyszerre. Az, aki kicsit jobban szereti a másikat, és az, aki valójában még magát keresi. Én voltam a kislány a zebránál, aki csillogó szemekkel nézett fel az Édesanyjára. És az Anya, aki látta őt felnőni, aki az egész világot meg akarta neki mutatni. A veszekedő pár a boltban, a sértett és a védekező egyszerre. Én voltam a keservesen síró csecsemő, és a magányosan olvasó, fáradt férfi. Mind én voltam, vagyok, vagy leszek.

olvass tovább

Nem éltem ki magam – mit is jelent ez pontosan?

Elmúltak a húszas, harmincas éveim, és úgy érzem, elfelejtettem kiélni magam. Még mindig van, amit nem próbáltam, amire és akire kíváncsi vagyok, de a jelen élethelyzetemben ezek elérhetetlennek tűnnek számomra. Mert elmúlt az egyetem, elmúlt a könnyed, kötetlen ismerkedés korszaka, és már le is tettem a voksomat valaki más mellett.

olvass tovább

Az élvezetek elringatnak

Egy napon felébredtem, és rájöttem, hogy évek óta, életek óta nem haladtam a feladatommal. Mindenem meg van, boldog, sikeres életet élek, és úgy érzem, hogy már mindent elértem. A célkitűzéseim rég a kezemben vannak, így nem igazán érintenek meg mások, akár a világ problémái.

olvass tovább