2. Szentes Flóra Babett írásai
Szentes Flóra Babett

Abban hiszek, hogy mindannyiunkban megtalálható ugyanaz. Rejlik bennünk valamiféle közös mélység, mely sokszor úgy tűnhet, érthetetlenül terül elénk csupán. Mégis azt gondolom, hogy minden érthetetlen könnyen értelmet nyerhet a megfelelő hívószavakra. Minden mozzanatommal azon vagyok, hogy megtaláljam ezeket a szavakat, s írásaimmal megszólíthassam olvasóimban azt, ami mindegyikünkben benne van. További tartalmakért látogass el a „Flóra Babett” néven futó Facebook oldalamra – várlak, s köszönet, amiért velem tartasz!




Ismerlek valahonnan

Ismerlek valahonnan – tudom is, hogy honnan. Az összes életből, az összes közösből ismerős vagy. De csak most ébredek rá, csak most fogom fel. Most értem meg azt, amit a szívemmel az első pillanattól fogva érzek. Azt, amit Te is éreztél: értem már, hogy nem téveszthettél el, hogy képtelenség lett volna.

olvass tovább

Látástól kilátástalanságig

Valaki mondja meg, hogy meddig járunk még ugyanabban a cipőben, meddig élünk tovább félelemben? Meddig nevezzük még hitvesünknek a bizonytalanságot? Hisz úgyis velünk hál. Ha éleslátásunk sosem volt tán, akkor is, a látásból hogyan lett ily hirtelen homály? Valaki mondja meg, hogy mikor ér véget a kilátástalanság!

olvass tovább

Mire vágyik a domináns férfi?

Vajon tényleg arra, hogy egész életében az ő vállát nyomják a nehéz kérdések, döntések, a felelősség, az irányítás kiváltsága? Arra, hogy mindig ő vezessen, egyedül lehessen a falkavezér, és egy olyan nőt tudhasson maga mellett, aki mindig mindenkor bálványozza, és gyengéden omlik mellé? Ez az, amitől igazán férfi tud lenni a férfi?

olvass tovább

Ragaszkodnál a múltadhoz, vagy élnél az új eséllyel?

Amikor új emberekkel ismerkedsz meg, akkor kapsz egy lehetőséget a kezedbe. Eldöntheted, hogy mennyit mesélsz el magadról, legfőképpen pedig azt, hogy mit. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagy őszinte: megvizsgálod magad kicsit, hogy mi kapcsolódik szorosan a személyiségedhez, mit fontos mindenképpen elmondani, mi az, ami nélkül téged meg sem lehet érteni. Aztán átvizsgálod azt is, hogy mindenképpen ragaszkodni akarsz-e olyan dolgokhoz, amiket már rég magad mögött hagytál. Mert miért mesélnél el mindent? 

olvass tovább

A mai lesz az a nap

Éreztem. Éreztem, hogy amire várok, az már csak hajszálnyira van tőlem. Tudtam, hogy ha kimegyek az utcára, akkor fogalmam sincs hogyan, de beléd botlok majd. Ez volt az a nap, nem téveszthettem el. Szívemmel-lelkemmel éreztem, és mégsem jelentél meg.

olvass tovább

Bizalomra születtem

Minden azt sugallta bennem, hogy ne bízzak meg egyetlen férfiemberben sem – holott csak bízni vágytam, amióta ismerem a szívem. Mégis, annyi mindent kellett elszenvednem, hogy alig hiszem el. Pedig nem telt el sok idő, nem ötven évesen mondom ezt, visszanézve az életemre.

olvass tovább

A gyávaságodon nem tudok segíteni

Tessék, fel vagy címkézve – gyáva. Pedig nem szeretem a címkéket. Nem szeretem, mert sosem fedik a valóságot, mert az egész helyett, egy kiragadott részre koncentrálnak csupán. Nincsen ez jól, nem ezt érdemled, de mit tegyen az ember, ha nincsen más eszköze, csak a szavak? Csendben is maradhat – igazad van. Mégis, olyan gyávaság ez, amiről szót kell ejteni!

olvass tovább

Kispadon éreztem magam

Azt éreztem, hogy veled lenni azt jelenti, egy életre háttérbe kell szorulom – melletted nem lehet a helyem máshol, csak a kispadon. Fenyegetve éreztem az álmom azért, mert a tiéd is hatalmasnak látom. De nem fenyegetett, ugye? Én láttam rosszul.

olvass tovább

Nem csak hiszem, hanem tudom

Feltettem a kérdésem, és meg is kaptam rá a választ. Mindig így van ez, nincs kivétel. Csak a figyelmed lankad, a türelmed fogy el. Pedig ha tudnád, hány jelet kaptál, hányszor sugallta az összes napsugár, hogy merre van a helyes irány, hát, lehidalnál.

olvass tovább