Kövess minket Facebookon.
Szentes Flóra Babett
Éreztem. Éreztem, hogy amire várok, az már csak hajszálnyira van tőlem. Tudtam, hogy ha kimegyek az utcára, akkor fogalmam sincs hogyan, de beléd botlok majd. Ez volt az a nap, nem téveszthettem el. Szívemmel-lelkemmel éreztem, és mégsem jelentél meg.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Minden azt sugallta bennem, hogy ne bízzak meg egyetlen férfiemberben sem – holott csak bízni vágytam, amióta ismerem a szívem. Mégis, annyi mindent kellett elszenvednem, hogy alig hiszem el. Pedig nem telt el sok idő, nem ötven évesen mondom ezt, visszanézve az életemre.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Tessék, fel vagy címkézve – gyáva. Pedig nem szeretem a címkéket. Nem szeretem, mert sosem fedik a valóságot, mert az egész helyett, egy kiragadott részre koncentrálnak csupán. Nincsen ez jól, nem ezt érdemled, de mit tegyen az ember, ha nincsen más eszköze, csak a szavak? Csendben is maradhat – igazad van. Mégis, olyan gyávaság ez, amiről szót kell ejteni!
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Azt éreztem, hogy veled lenni azt jelenti, egy életre háttérbe kell szorulom – melletted nem lehet a helyem máshol, csak a kispadon. Fenyegetve éreztem az álmom azért, mert a tiéd is hatalmasnak látom. De nem fenyegetett, ugye? Én láttam rosszul.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Feltettem a kérdésem, és meg is kaptam rá a választ. Mindig így van ez, nincs kivétel. Csak a figyelmed lankad, a türelmed fogy el. Pedig ha tudnád, hány jelet kaptál, hányszor sugallta az összes napsugár, hogy merre van a helyes irány, hát, lehidalnál.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Kényes, már majdhogynem szent szó – igazi. Mintha az életben csak egyszer mondhatnánk ki, mintha egyetlen személy érdemelné csupán. De ugye nem így van? Használjuk nap, mint nap, el is csépeljük – valójában nem azt jelenti, aminek hisszük – de ez nem baj. Jól van.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Szívesen mondjuk, hogy rendben vagyunk magunkkal, hogy jól áramlik testünkben a választott nem energiája – a női vagy a férfi energia. De olyan sokszor elfelejtjük, hogy nem elég, ha az egyik jól áramlik bennünk, mert a harmónia e kettő táncában rejlik. Valójában mindkettőre szükségünk van ahhoz, hogy egyensúlyt teremtsünk, csupán az energiák feloszlása, aránya változik személyenként – erre mondjuk azt, hogy embere válogatja.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Soha nem leszek az, akinek elképzelsz. Bárkit is vársz, nem fog jönni – nem jöhet helyettem más, semmilyen elképzelt vágy – csak én jöhetek, teljes valómban, valódian.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Az önismeret útján, a saját lelkem felé lépdelve levetkőztem a nemem is, mert, hogy lélek szinten nem vész el az ember a dualitásban, a férfi és női szereposztásban. Furcsa volt magamra úgy tekinteni, mint aki tulajdonképpen nemtelen, hisz egész eddigi életemet női tudat által vezérelve éltem. Születésemtől kezdve meghatározott a testem, befolyásolta a neveltetésem, s kiosztotta nekem az összes szerepem – nő, feleség, anya – végtelen a lista.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Igen, ez a feladat. Boldognak lenni minden élethelyzetben, akkor is, ha az elsőre, másodszorra, és harmadszorra is úgy tűnik, lehetetlen.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Mi van akkor, ha nem lesz jobb? Hiszen annyi mindenben jó, annyi mindenért hálás lehetek. Szeretem úgy, ahogy van, és elfogadom a hibáit. Lehet, hogy nem tökéletes, de merem állítani, hogy az élet majdnem minden területén találkozni tud velem. Ezért jogosan teszem fel a kérdésem, hogy kellhet-e ennél több nekem?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Tudsz-e csukott szemmel a világban igazán körülnézni? Látni azt, amit tényleg látnod kell? Ki kell nyitnod a szemeidet, és megtisztítani a tekinteted. Ez pedig teljen annyi időbe, amennyibe kell, amennyi időre csak szükséged van. Mert tudod, mindig azt fogod hinni, hogy már tökéletesen látsz – aztán mindig rá fogsz eszmélni, hogy volt még hova tovább. És mindig, mindig lesz hova tovább.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
A tegnaphoz képest megint kilométerekre merészkedtem. Feküdtem teljes nyugalommal, tárva nyitva volt a szívem, a lelkem, és értettem az egészet. Átjárt a béke, mert ha valaki mindent tud, akkor nincs, mi feszélyezze – tudja, hogy mindennek meg van a miértje, és ez így van rendben.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Egyszerre nagyon fontos, és kényes a téma – fogalmam sincs, hogyan beszéljek róla. Ha meg merném próbálni, lehet, hogy meglepődnék. De visszatart a félelem, a rettegés, hogy csak elutasítás vár rám. Ha kimondom azokat a gondolatokat, melyeket a legőszintébben a szívemben őrzők, lehet, hogy a számomra legkedvesebbek néznek majd furcsán rám. Mégis zsigeri vágyam, hogy megtegyem.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Tudod, bosszant ez az egész, mert már szinte tűrhetetlen bennem a feszültség. Tudom, hogy a szerelem az egyik legnagyobb horderejű dolog, hogy annyi mindenről, s nem csak és kizárólag egy másik ember iránt érzett érzelmekről szól - sokkal, és nyomós okkal szól többről!
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Mára teljesen szokványos, hogy tényleges fizikai találkozás nélkül is elindul két ember között a beszélgetés és ismerkedés, hisz ott vannak erre a kitűnő internetes portálok, ha más nem, társkereső oldalak. Jobbra, és balra húzogatjuk egymást, vagy az általunk megadott hatalmas adathalmaz alapján sorsolnak össze minket, és ezt majdnem ugyanúgy éljük meg, mintha sorsszerűen egymásba ütköztünk volna kint a természetben vagy az utcán.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
„Anya és Apa eldöntötte, hogy nem folytatják tovább együtt, hogy külön költöznek, hogy válás is lesz. Nem teljesen értem, miért nem voltak erősebbek, miért nem próbálkoztak jobban. Nem veszik észre, hogy milyen hatással van ez ránk nézve, gyerekekre?”
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Ti vagytok többen – ti, akik nem láttok értéket az utas szerepben. Legalábbis nem mindegy nektek a környezet, hogy milyen körülmények közt kell utas szerepben lennetek. Pedig ha tudnátok, hogy mit hagytok ki, ha csak éreznétek az előnyöket.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Talán annak nem fáj, aki arra kényszerül, hogy kimondja: eddig, és ne tovább? Az nem csókolt olyan szenvedéllyel, nem öltelt forró törődéssel, nem emlékszik a reggeli párnalenyomatos birkózásra? Éppen annyira szereti a közös emlékeket, mint az, aki maradt volna még egy kicsit. De amikor szakít, még nem gyászolhat.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Amikor találkoztunk, mindketten romokban voltunk. Persze nem volt a homlokunkra írva, hiszen mindketten magabiztosan mosolyogtunk. Felszabadultnak, tehertelennek tűntünk – de csak annak tűntünk.
olvass tovább
