Kövess minket Facebookon.
Szentes Flóra Babett
Nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Nem tudtam, hogy hogyan tehetném kevésbé félelmetessé ezt az egészet – neked és nekem. Megijedtem. Nem érzek mást, csak tehetetlenséget. Hisz hiába is segítenék, tulajdonképpen nem tudok semmiben. Ez nem az én történetem, ebben nekem nincsen döntésem.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Maradtam, pedig azt sem tudtad, hogy menni akartam. Ihlettél, pedig rég nem hitted, hogy a múzsám vagy. Emlékeztem, pedig az emlékeim vészesen koptak. Álmodtam, pedig a lelkem alig bírta. És hittem, mert a szívem mélyén élni akartam. Miattad.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Néha már-már szürreálisan sokat számít, ha valaki ténylegesen letesz valamit az asztalra, ha szemmel látható, esetleg még kézzel is fogható a sikere, elért eredménye. Érthető, hogy alapvetően ehhez kötjük az elismerést, az alázatot, és a hajlandóságot a tőlük való tanulásra. Mert bizonyította az a valaki, hogy nem csak vizet prédikál, hogy valójában van mögöttes tartalma, meg van a miértje, és ténylegesen bízhatunk benne. Hogy lehet tőle tanulni, sőt érdemes, hiszen minden szava értékes és értelmes.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Nem alakul ki magától, nem éred el szigorral vagy szabályokkal, de van egy recept, néhány olykor nehezen beszerezhető összetevővel, és a benned rejlő készséggel. Mindez karnyújtásnyira tőled, ott van benned és a gyermekedben.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Mindig azt gondoltam, a szeretet a baj. Mert olyan helyzetekbe vezet, amik nagyobbak nálam, amik sokszor nehezek és fájdalmasak. Mivel nem láttam a megfelelő megoldást, s elképzelni sem mertem az igazán méltó végkimenetelt, a szeretetet hibáztattam. Bűnös érzés, gondoltam mindig titkon, szótlan. Most bátran mondom: elrontottam.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Voltál is, meg nem is. Mindvégig ott voltál velünk, de sokszor mégis eltűntél, időről időre kiléptél a mindennapjainkból. Azt hiszem, hamisíthatatlan az az őszinte, gyermeki reakció, amit ezzel kiváltottál belőlem.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Szerelemből élni olyan, mint örökké remélni. Bizakodni, hogy folytatódik egy történet vagy épp ellenkezőleg – méltón befejeződik. Vakon táncolni, s hinni, hogy nem lép a lábunkra az élet. Talán őrülten forgat, szenvedélyesen ringat, de nem csinál olyat, ami igazán fáj. Azért néha mégis fáj.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Nem volt nehéz elkezdeni, beépíteni a mindennapjaimba, és rendszeresen, mint szokás, hálát adni. Annyit elmondhatok, hogy amióta hálásan fekszem, teljesen megváltozott az életem.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Feltettem a kérdésem, és meg is kaptam rá a választ. Mindig így van ez, nincs kivétel. Csak a figyelmed lankad, a türelmed fogy el. Pedig ha tudnád, hány jelet kaptál, hányszor sugallta az összes napsugár, hogy merre van a helyes irány, hát, lehidalnál.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Mindig azon aggódtam, hogy mi lesz, ha a dédelgetett és olyan nagyon vágyott tündérmesém szertefoszlik: mi lesz, ha életem választottja menni akar?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Sosem szerettem gyengének érezni magam – így azt sem tűrtem jól, ha ezt meg kellett osztanom másokkal. Valahogy mindig elintéztem, hogy egyedül maradhassak ilyenkor, mert meggyőződésem volt: ez a módja.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Vajon tényleg arra, hogy egész életében az ő vállát nyomják a nehéz kérdések, döntések, a felelősség, az irányítás kiváltsága? Arra, hogy mindig ő vezessen, egyedül lehessen a falkavezér, és egy olyan nőt tudhasson maga mellett, aki mindig mindenkor bálványozza, és gyengéden omlik mellé? Ez az, amitől igazán férfi tud lenni a férfi?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Vágyak. Óhajok, sóhajok, kívánságok, féltve őrzött álmok, tervek és víziók – van egy hely, ahol valóra válnak. Nevezhetjük tónak? A teremtés tavának.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
A férjemnek legény kora óta lehetősége lett volna kiutazni német rokonaihoz munka kérdés kapcsán, ám a vízumot legény korában sosem kapta meg. Miután összeházasodtunk és megszületett első gyermekünk, újra lehetősége adódott. Vízumot csak neki adtak, nekem viszont nem. Az volt a terv, hogy elutazik egy hónapra dolgozni és meglátogatni a rokonait, ezután pedig hazatér. Így is történt, elutazott, és mi pedig tettük a dolgunk.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Rettenetesen fájdalmas magad elé nézni, szinte a könnyektől alig látni, kicsit fuldokolni. Érezni, hogy most zuhanás lesz, nyüglődés, és fájdalom. Tudni, hogy el fogsz veszni - rombolni, szenvedni, és sírni fogsz. Szinte némán, félholtan nyúlsz a kezek után.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Arra van igény, hogy precízen, pontosan fogalmazzak, hogy a saját nyakamba címkéket aggassak – mert így emészthető könnyen a legtöbb történet, így érted meg és fogadod el az életvitelem, nézed el nekem. Mintha csak akkor lehetne értékes egy kapcsolat, ha párkapcsolatnak könyvelhetem el.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Ha őszinte vagyok, akkor nehezen mondom el, pontosan mi a bajom. Dobálózok nagy szavakkal, amiért képtelen vagy látni engem, egyszerűen nem látod a legbensőbb igazi énem – de persze te látod, hogy értékes, szép és becsülendő vagyok, hát kellhet nekem ennél több?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Mert megtörtént a klisé. Az lettem, meg olyan, amilyenné látszólag az élet tett. Logikus, kicsit szomorú, olyan beteljesíthetetlen. Őt akartad gyógyítani. Neki akartál segíteni. Elkéstél?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Pedig szent volt – esküszöm, nem hittem, hogy lesz még alkalom, amiért feladom. Pedig tudtam, hogy mit akarok. Pedig a teremtésem mindig tűpontos. Pedig azt hittem, hogy végre ott vagyok – a jó történet kapujában állok. Pedig egy kicsit sem akartam gyökereket ereszteni ott, ahol egy pillanatig sem lehet talajom.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Szeretni vagy félni: melyik legyen? Muszáj dönteni? Miért kell e kettő közül választani? Lehetne szeretve félni, vagy félve szeretni – szeretni és félni. Persze jó volna nem félni, de ha egyszer tétje van! Akkor sem kötelező félni, mégis megtesszük szorgalmasan. Igazad van.
olvass tovább
