Mire vágyik a domináns férfi?

Vajon tényleg arra, hogy egész életében az ő vállát nyomják a nehéz kérdések, döntések, a felelősség, az irányítás kiváltsága? Arra, hogy mindig ő vezessen, egyedül lehessen a falkavezér, és egy olyan nőt tudhasson maga mellett, aki mindig mindenkor bálványozza, és gyengéden omlik mellé? Ez az, amitől igazán férfi tud lenni a férfi?

Mert változik a világ, változnak a szerepek, és valahogy közelítünk az ősi egyensúlyhoz. Ahol férfi-nő szövetsége egység volt. Az igazán domináns férfi nem domináns nőt választ? Dehogynem. Mikor hazatér egy kemény nap után, és levenné a kőkemény kabátot, vetkőzne, hogy legigazibb énje lehessen, akkor arra vágyik, hogy ő lehessen a gyengébb. Hogy egy határozott nő át tudja venni tőle a gyeplőt, ha arról van szó. Hogy ugyanúgy tudj dönteni, ugyanannyira vezesd őt, mint ahogy ő vezethet téged.

Mert bár jól esik éreznie azt, hogy erős, határozott, és igazán férfi, jól esik tudnia azt is, hogy egy ugyanilyen határozott személyiség várja otthon. Aki felszedi a földről, pöröl vele, helyreteszi, és kihozza belőle a maximumot. Aki bár látott téged összekuporodva, kisgatyában betegen, ugyanolyan tisztelettel tud rád nézni. Akit érdeklik a hibáid is, az összes démonod, a nehézségek, mert úgy fog harcba küldeni, hogy tudni akarja, hol támogasson a legjobban.

Persze sokat dob az önbizalmon egy fényes szempár, pislogó pillák, kikerekedett tekintetek a sikereid hallatán. És ez ér többet vajon? Az a kedves pár szó, mely semmit tudva csak a végeredményt látja, vagy az, amelyik végig kísért akkor is, amikor nem volt remény? Miért gondolják a férfiak, hogy örök életükben villogniuk kell, felmutatni valamit, és akkor érzik magukat csak igazán toppon, ha ezt kellő mennyiségű nő el is ismeri. De igazán ez mind nem számít. Számít egyáltalán valamit? Elég az az egy értelmi szó, az a csodáidat látó szempár, amely lát is, nem csak néz. Azé a nőé, aki mellett durcásan feküdtél, a könnyeidet hullattad, akinek feltártad a lelkedet, és akit bizalmasoddá tettél, hogy lássa, az alfa tud gyengéden játszó kiskutya is lenni, félelmekkel, mindenével együtt. Hogy valakinek a mindeneddel lehess a mindene.

És harcba nem csak a férfiak mennek.
„Ugyanolyan nagy dolgokra vagyok hivatott, akárcsak te!” – mondá a nő – „Ha nem nagyobbakra..”. Tehát, ha eddig azt gondoltad, hogy a kemény markod, a vizionárius tekinteted, a határozottságod gyengeség, mert senki nem fog megmaradni melletted, rosszul gondoltad. Lehet, sok embert képes leszel ezzel megfélemlíteni, de azoknak az embereknek valószínűleg keresnivalójuk sincs melletted. Csak emeld fel a fejed, légy a legvalódibb önmagad, és vidd véghez a terveid, elhatározásaid. Emiatt fog észrevenni az a férfi, emiatt tudsz tökéletes párja lenni. Emiatt lesz neked elég kihívás az ő dominanciája, mert te ugyanolyan harcos vagy, ugyanaz a falkavezér, ugyanaz a lélek. Ugyanannyira domináns. Mert miről is szól egy párkapcsolat? Az adok-kapokról, a dominancia egymásnak átadásáról. Az ősi egyensúlyról. Férfi-Nő szövetségéről.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!