Vágyak. Óhajok, sóhajok, kívánságok, féltve őrzött álmok, tervek és víziók – van egy hely, ahol valóra válnak. Nevezhetjük tónak? A teremtés tavának.

Elsétálsz a tóhoz, a kedvenc tavacskádhoz, felszedsz egy kavicsot, majd minden szavad belemondod. Érzésből elhajítod, izgatottan, lendülettel, sok-sok energiával. Látod, hogy a víz felszíne mozdul, hogy a cselekvésed eredményes, hisz selymes gyűrűk sora továbbítja kívánságod. Suttognak egymásnak, izgatottak, s finoman megrezegtetik az egész tavat – teremtésed tavát.

Elégedett vagy. Elégedett, mint aki jól végezte dolgát, s megtette magáért és vágyáért a legtöbbet. Érthető módon békés, hisz minden a legkiválóbban lesz. Jó itt, a tó mellett, emlékezve az igazságra a szívedben, gyönyörködve a végtelenben, együtt lüktetve mindennel. Nincs ellenállás, az izmaid pihentek, s csoda módon, harmonikusan is lélegzel. Mennyivel könnyebb így minden!

Idővel a hullámok elülnek, és se híre se hamva a gyűrűknek. Nyugtalankodni kezdesz. Nincs mozgás, de ha mégis látni vélnél valamit, azt úgyis csak beképzeled. Talán van valami, amit másként kellett volna tenned? Érdemes volna megpróbálni még egyszer? Ezúttal erősebben dobod a követ, előtte pedig nyomatékosan elismételsz mindent. Csobban, jönnek a gyűrűk, de türelmetlenül várod, hogy vajon elülnek-e.

Ugye nem feleslegesen dobálod a köveket?!

Bemész a vízbe, immár térdig állsz benne. Legjobb lesz, ha eggyé válok a vízzel – gondolod – és most egy egész marék kővel próbálkozol. Erőszakosan mondod ki a szavakat, majd egyszerre zúdítod a vízbe a nehéz, nem mellesleg már sáros, rossz energiájú köveket. Sok a gyűrű, ez tény: indul tőled, belőled egy temérdek, aztán ott vannak a zubogó kövek, ne felejtsük el – mégsem látod őket szépnek.

• lélekhangok vágyak

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!