Kövess minket Facebookon.
Horváth Andrea
Evidensnek tűnhet, hogy az empátia minden emberben jelen van, azonban ez csak az empatikus emberek számára olyan egyértelmű. Valójában manapság egyre kevesebb emberben található meg ez a fontos képesség. Igen, képesség.
olvass tovább
Támcsu Anikó
Érettségi után én sem tudtam mit akarok csinálni. Mi szeretnék lenni, ha nagy leszek? Filmrendező Hollywoodban. Nyilván. Inkább mentem a többiek után, mint a kiskacsák. Abban az egyben biztos voltam, hogy kreatív akarok maradni.
olvass tovább
Mertain Lilla
Egy férfinak olykor nehéz, és bonyolult lehet megérteni a női lelket. De hidd el, az az igazság, ha szeretsz egy nőt, fényesebben tud ragyogni, mint az égen a csillag. Saját tapasztalatból beszélek, ezért merem azt mondani, hogy képes vagy férfiként ragyogtatni a szeretett nőt.
olvass továbbEltaknyolsz és mert baromira beverted az akármidet, hát keservesen sírni kezdesz. Az anyád (vagy más elsődleges gondozó személy) azonban azt mondja, ne bömböljél már, nem fájhat az annyira, túlzásba viszed a dolgot.
olvass tovább
Várszegi Réka
Nagyon gyakori jelenség a párkapcsolatok elején, hogy elindul egy folyamat, majd az egyik fél behúzza a kéziféket és menekülni kezd a kapcsolat elől. Van egy tévhit, ami masszívan tartja magát: nevezetesen az, hogy a szerelem fájdalmas tud lenni. Ez nem igaz. A szerelem sosem fájhat, hisz alapja a szeretet. A szeretet pedig nem fáj. Soha! Mi történik akkor?
olvass továbbHa alacsony rezgésű és negatív energiájú emberek társaságában vagy többnyire, akkor nehezebben fogsz tudni emelni a saját rezgéseden és energiádon. Hiába határozod el magad, hogy változást szeretnél elérni az életedben vagy menni egy kitűzött cél felé, sokkal nagyobb erőfeszítés lesz ezt kivitelezni. Ugyanis az erőforrásaidnak, amivel gazdálkodsz, egy (nagy) része arra fog elmenni, hogy levéded magad ezen emberek nem éppen építő energiáival szemben.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Olykor úgy tekintünk az életünkre, mint egy soha véget nem érő utazásra, amelynek minden percéből ki kell nyernünk a boldogság, az élvezet, a szerelem minden létező formáját. Kicsit engedünk a dolce vita érzésnek, az édes életnek, az élvezetek hajszolásának, és nem gondolunk a holnapra, mert a jelent akarjuk a végtelenségig kifacsarni.
olvass továbbEgy szakítás vagy válás után sokan érzik úgy, hogy szeretnék újrakezdeni, de valami láthatatlan lánc még mindig visszatartja őket. Papíron vége, a közös tárgyak is eltűntek, mégis ott marad a levegőben valami, ami a múlt emlékeit idézi. Az újrakezdés nem csak az új partner megtalálásáról szól – előbb saját magunkban kell rendet tennünk.
olvass továbbMegfogadjuk, hogy sosem leszünk olyanok, mint a szüleink – aztán egy nap észrevesszük: ugyanazokat a mondatokat mondjuk a gyerekeinknek, amiket gyerekként mi is annyiszor hallottunk. „Amíg az én kenyeremet eszed…” vagy „Ne vitatkozz, csak csináld, amit mondok.” Ismerős?
olvass tovább
Virág Klaudia
Egyre többször találom magam azok között a gondolatsorok között, hogy a kapcsolatok bárcsak olyanok lennének, mint régen. Lássuk be, hogy a mai kapcsolatok bonyolultak. Nagyon ritka, hogy két ember csak úgy összeütközik ebben a világegyetemben és tökéletesen összeolvadnak. Ez egy sor kompromisszum, döntés, interakció, érzelem és kémia. Ha készen állsz olyan tényekre, amelyek nem feltétlenül lesznek azok a tanácsok, amiket hallani szeretnél, akkor ezek neked való tippek.
olvass továbbFáradt vagyok. Testileg és lelkileg egyaránt. A lelkem már jó ideje jelezni próbál nekem különböző testi tünetekkel, hogy az, ahogyan élek nem oké. Valami hibásan működik, és nekem észre kell ezt vennem.
olvass tovább
Dr, Váradi Éva
Előfordult már Veled, hogy megbántottak? Vagy az, hogy úgy érezted, túlságosan megszerettél valakit? Éreztél már érdemtelenséget sikerélmény vagy más jó dolgok miatt, ami Veled történt? Féltél már bármitől? Menekültél már gondolván, „ha messze vagyok tőle, akkor talán elmúlik”?
olvass továbbNéha úgy érezzük, mintha az életünk egy végeláthatatlan teendőlista lenne. Válaszolni az e-mailekre, intézni a munkát, figyelni a gyerekekre, bevásárolni, edzeni, időt szakítani a párunkra, a barátainkra – és közben nem elfelejteni saját magunkat sem. Mintha fél Európát kellene „levezényelnünk” minden egyes nap. És miközben az órát nézzük, ott motoszkál a kérdés: hogyan képes egy ember ennyi mindent elbírni?
olvass továbbSenki nem tudhatja, mivel küzd a másik. Egyedül azt tudhatom, mivel küzdök én. Rengeteg energiát fektetünk abba, hogy megfejtsük egymást. Te engem, én téged. Pedig mindannyian csak szeretni és szeretve lenni, elfogadásban élni akarunk.
olvass továbbAnnyit ostorozzuk magunkat olyan dolgokért is, amikről nem tehetünk vagy amik teljesen természetes dolgok lennének. Én például mindig azt hallgattam gyerek és fiatal felnőtt koromban is, hogy túl érzékeny vagyok. Mélységesen szégyelltem magam emiatt. Pedig legtöbbször olyankor hangzott el ez az érzékenységemet leszóló megjegyzés, amikor megbántott valaki.
olvass tovább
Tóth Adél
Sokszor vitatott téma, hogy ki hogy képzeli el az álom pasit, a nagy Ő-t, milyen a férfiideálja. Ilyenkor persze megkezdődik a külső- és belső tulajdonságokat egyaránt tartalmazó felsorolás: legyen jó a humora, legyen kedves, figyelmes, őszinte és intelligens. Külsejét tekintve legyen magas, sportos testalkatú és sokszor még egy ideális szem és hajszín is párosul ehhez.
olvass tovább
Szekeres Fanni
A veszekedések, civakodások már napi szinten előfordulnak. Az érzelemmentesség szinte tapintható. Általában csak az egyik fél részéről, a másik pedig még jobban megjáratja lelki motorjait hátha vissza tudja még lökni ezt az egészet a medrébe.
olvass tovább
Várszegi Réka
Annak ellenére, hogy a pozitív gondolkodás és a motiváció hívei erre egyértelműen harsány igennel válaszolnának még mindig meglepően sok ember küzd az érdemtelenség érzésével. Ennek természetesen az az oka, hogy önmagunk alkalmatlanságának, leértékelésének sebe mélyen van bennünk és a pozitív megerősítések mondogatása ennek a szintnek a gyógyításához már nem elég.
olvass tovább
Hári Katalin
Sokat írtam már a nőkről. Most szeretnék kicsit a férfi szívekről is írni, amit majdnem mindenki tud, csak már elfelejtettük. Mitől férfi a férfi?
olvass tovább
Szabó Rebeka
A buszra várok éppen. Én már távolról látlak téged, a jól bevált perifériás szögből. Még csak biccentenem sem kell a fejemet, pontosan tudom, ki, milyen sebességgel halad el előttem, vagy mögöttem. Halvány sminket viselsz, és most barna a hajad színe. Jól áll – mondanám -, de nem mondom, mert már így is olyan elcsépelt az egész helyzet.
olvass tovább
