Csinos kis szobát rendeztem be neked egykor a szívemben, egy pici, de ékes, rejtett zugának bérlője vagy már hosszú ideje. Azt hittem rég túl vagyok rajtad, és a kapcsolatunk minőségét megfelelően vagyok képes magamban helyretenni. Ugyan miért lehetne az gond, hogy ettől függetlenül a szívemben a “különleges” feliratú szobában őrizlek, ettől még szerethetek mást, megmászhatok ismeretlen hegyeket, és szerelmes lehetek a szemeimet kápráztató új árnyalatokba. Nem igaz?

Ki bírálhatná azt, hogy csak mert nem érted küzdök, és nem téged akarlak, van a szívemben egy bérelt helyed, csak mert te voltál az első ember, akit igazán szerettem, minden sallang nélkül. Az élet mégis kihúzta alólam a szőnyeget és nem értettem, hogy miért marad kellő távolságban tőlem az, aki utánad képes volt belül is megérinteni. Időbe telt, mire tisztán láttam, hogy a szellemed nem csak engem kísért, hanem azt is, aki elfoglalhatta volna újra a szívem, ha ez a hely bennem már nem lett volna láthatatlanul kiadva és nem döbbenek rá, miért jó ez nekem. Miért csinálom, hogy csak egy eszményé teszlek téged, vagy valaki mást, és a beteljesülés várakozásának végtelenjébe meredek csupán?

És abban a pillanatban, hogy ezt a kérdést a szívemnek szegeztem, a csendem hallgatásában egy hang választ suttogott." -Szabadság- mondta. Valójában egyáltalán nem akarsz kötődni, elmélyülni valakiben, mert félsz feladni a szabadságod." A hang lesújtó felismerést tárt elém.

Teljesen igaza volt, észre sem vettem, hogy még magamat is becsaptam, nem csak másokat. Te ezért vagy tökéletes és ezért vagy a múzsám. Feltettelek szívem legfelső polcára, ahol gyönyörködhetek benned, amikor csak kedvem tartja, de kellő távolságra vagy attól, hogy elérjelek, vagy, hogy Te elérhess engem igazán és nekem ez biztonságot adott. Emlékszel arra, amikor kimondtam, hogy téged szeretlek a világon a legjobban?

Olyan rég akarta ez a mondat elhagyni a számat és azt gondoltam, hogy csak azért nem tettem előbb, mert te talán elutasítasz, de soha nem felejtem el, mennyire megdöbbentett, hogy mikor kimondtam, attól rettegtem, hogy azt válaszolod, Te is engem. Nem is értettem és azt gondoltam, mennyire őrültség, hogy ez a félelem tört rám, hiszen tényleg szeretlek, de most már minden világos. Megszédültem a belőlem feltörő igazságoktól és egy darabig csak ültem, számot vetve az életemről és további kérdéseket szegezve önmagamnak.

• elengedés lélekhangok szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!