Akit szerettem nincsen többé

Változunk. A körülmények, a tapasztalatok mind formálják a jellemünk. A változás olykor szépen lassan, szinte észrevétlenül simul bele az életbe, olykor drasztikusan ront be. Este a szerelmünk karjaiban térünk az álmok országába, reggelre pedig egy új ember mellett ébredünk.

olvass tovább

A múltnak is jár néha köszönet

Nekem is van múltam és lesz is még. De már nem fáj, már nem ijeszt meg visszatekintenem. Mert a múltam is én vagyok. Mostanra már tudom, hogy az összes megtörtént pillanata segített abban, hogy önmagam legyek, és azzá váljak, aki valójában vagyok.

olvass tovább

Inkább egyedül, mint valakivel, akinek nem egyezik a lelke az enyémmel

Egy kapcsolat nem zavartalan utazás, nem tökéletes, de nem is kell, hogy az legyen. Hiszen mindenhol vannak problémák, és olykor bizony tud nehéz, és fájdalmas lenni a szerelem. Nem kellene, hogy az legyen. Nem kellene, hogy fájjon, de mégis, előfordul, hogy egyes kapcsolatok minden energiádat elszívják tőled, és megfosztanak a boldogság érzésétől. Néhány fájdalmas kapcsolat csontig tud hatolni.

olvass tovább

Engedd, hogy történjen

Ne gondold túl, ne tekerd össze-vissza, ne akard megtervezni – engedd, hogy történjen. Illetve, hogy történhessen. Úgy áramlik az életedben az, aminek áramolnia kell, hogy akár engedhetnéd is. Hagyhatnád azt a fene nagy ellenállást, ami benned van. Mi lesz ezután? Hogyan számolok el ezzel? Ez mind a jövő gondja. Ha gond lesz belőle egyáltalán.

olvass tovább

Rabul ejtő érzések

Nem számítottam rád, meglepett az érkezésed, a pimaszul rabul ejtő, fürkésző, kedves tekinteted. Szürke egemre szivárványt, napfényt varázsoltál, hosszú idő után, magányos szívembe melegséget, bizalmat árasztottál. Egy együtt töltött éjszaka után, búcsúcsókkal és egy öleléssel útnak indultál.

olvass tovább

Tökéletes vagy, de nem nekem

Nem lehetek veled, és ez a legkevésbé szomorú felismerés, amire juthattam. Mondhatni a legszerencsésebb, mert már az elején tudom. Tudom, hogy nem leszünk jók egymásnak, hogy értelmetlen szétszednünk egymást. Miért bántanálak, ha egyszer szeretlek?

olvass tovább

Túl rövid a szoknyám?

Felöltözök csinosan, adok magamra. Kilépek az utcára, és szépnek érzem magam. Sugárzó arccal sétálok, és azt érzem egy pillanatra, hogy minden kerek. Aztán elmegy mellettem egy csapat, és fütyülnek, hozzám is szólnak, akár ízléstelen dolgokat. Hirtelen megbánom, hogy szoknyában indultam útnak. Megyek tovább, de már nem vagyok olyan nyugodt. Folyton húzogatom a szoknyám alját, mintha nem lenne elég hosszú. Pedig az.

olvass tovább

Téged szolgál ez a fájdalom

Látom, hogy fáj, tudom, hogy szenvedsz. Tudom, hogy fullasztó az üresség, ami körbe vesz. Elmúlott már minden, amire vártál. Megrémiszt, hogy nem tudod, mi jön most. Nem látod, hogy merre visz az utad tovább, nem érzed, milyen irányba. A legrosszabb az, hogy megkérdőjelezed azt is, hogy jön-e még valami egyáltalán. De hogy ne jönne, Kedvesem?

olvass tovább