Kövess minket Facebookon.
Néha annyira küzdünk azért, hogy a környezetünk semmit se észleljen az aktuális lelki állapotunkból, hogy szinte még mi magunk is elhisszük, hogy minden rendben, miközben épp a világunk omlik össze. De mikor jutottunk el oda, hogy szégyen felvállalni azt, ha éppen nem vagyunk a topon? Mikor lett a világ annyira felületes, hogy el akarjuk fedni a vívódásainkat, és ezzel együtt saját magunkat is?
olvass továbbÉrdekes, hogy sokszor olyan emberi kapcsolatokba bonyolódunk, ahol az érzésektől, a jóhiszeműségből és a kedvességünkből adódóan, talán túl segítőkészek és odaadóak leszünk
olvass tovább
Tóth Éva
Vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy minden összefogott ellenünk. Emberek fordulnak el tőlünk, látszólag nem tettünk semmit a konfliktus érdekében, mégis kisétálnak az életünkből.
olvass tovább
Hári Katalin
A maszkolós korszak elgondolkodtatott, hogy milyenek is vagyunk néha, hogy milyen „betegségeket” hordozunk és adunk át másoknak. Tényleg hasznos lenne néha befogni a szánkat, mert a szavainkkal több ember életét tettük már tönkre. Szülők a gyerekek szárnyait, szavakkal törték le.
olvass továbbSoha. Ez az a szó, amit oly könnyen mondunk ki egy csalódás után. Azonban tudjuk jól, hogy ennek a kijelentésnek rövid az élettartalma legtöbbször. Ugyanakkor mindenki életében eljön az a pont, amikor őszinte felismerésként megváltozik benne valami, és a "soha" végre új értelmet nyer.
olvass továbbA pozitív gondolkodásnak hála sokkal egyszerűbben megoldhatod a problémáidat, úgy általában jobban érezheted magad a bőrödben, és sok esetben jobban teljesíthetsz, mint egyébként. Azonban ez nem mindig ilyen egyszerű, a negatív gondolatok és érzések könnyedén behálózhatják az életünket és egyszer csak a gödör mélyén találjuk magunkat. De hogyan lehet a változás útjára lépni?
olvass tovább
Tőrincsi Tímea
Nagyon nehéz az embernek ránézni, főként rálátni saját magára. Kifelé tekintünk. Másokat figyelünk, mások velünk szemben tanúsított viselkedéséből leszűrve határozzuk meg adott reakcióinkat. És csodálkozunk, hogy mások fájdalmas viselkedését magunkba engedve a pillanat végül nekünk fáj. Felnőtt testbe zárt gyermekek vagyunk.
olvass tovább
Dobos Amira
Hajlamosak vagyunk minden rosszul elsült dolog miatt magunkat ostorozni, ami az életünkben volt. Magunkban keresni a hibát és mindenért önmagunkat okolni. Eddig én is ezt tettem, amíg be nem láttam …
olvass tovább
Szabó Rebeka
Az utóbbi időben, akárhányszor néztem kicsit is romantikusabb jellegű filmet, az jutott eszembe, hogy kristálytisztán fogalmunk sincs igazából, hogyan is definiálhatnánk bizonyos érzéseket, különösképp a legerősebbet, a legintenzívebbet, amely mindannyiunk fantáziáját izgatja, a szerelemét.
olvass tovább
Virág Klaudia
Az életben biztos, hogy néha megtapasztalunk rossz pillanatokat. A világ már csak ilyen, de a nap végén, minden tapasztalat a növekedésünket segíti. Persze a gyakorlatba átültetni mindezt, sokkal nehezebb, mint fejben csak tudni. Hiszen foglalkozunk velük a jelenben, csak éppen nem úgy, ahogyan kellene. Hatást gyakorolnak ránk ezek az érzések és emiatt olyan nehéz ezen változtatni, megtalálni belőlük a kiutat. De nem lehetetlen. Az ösztöneink azt súgják, hogy el kell temetnünk ezeket a negatív érzelmeket, vagy el kell menekülnünk előlük.
olvass tovább
Barna Berni
Nehéz hetem volt. Érzelmileg nehéz. Mondhatnám, hogy nőként nehéz, mert egészen mély dolgokkal szembesülhetek. Ehhez a szembesüléshez azt hiszem, már leginkább az vezet, hogy rendbetettem a női részemet. Ez elengedhetetlen volt, hogy őszinte figyelemmel tudjak fordulni a férfiak felé.
olvass tovább
Soós Alíz
A negatív érzéseknek manapság elég rossz a marketingje. „A haraggal csak magadnak ártasz.” „Engedd el!” Bocsáss meg!” „Aki haragszik, az két sírt ás egyszerre: a magáét és azét, akire haragszik.” Ilyen bölcsnek hangzó, de valójában rendkívül mérgező „jó tanácsokkal” van tele a közbeszéd.
olvass tovább
Krausz Dominika
Fel volt készülve a világ. 2012. december 21-én történt volna… amikor a nagy tudósok a világvégét jósoltak. Én tisztán emlékszem, anyukám azt mondta aznap ne menjek iskolába. Jól kinevettem, mert én nem hittem benne. Mert féltett engem, aztán egy jót kacagtunk az egészen, persze csak utólag. Anya mindig azt mondta csak akkor fogom megérteni, hogy ő mit érez, ha majd lesz nekem is gyerekem. Én most őt féltem, meg a családomat. Talán hasonló ez az érzés. Nos, most ugyanez történik,mint 2012-ben. Csak az emberek tényleg meghalnak és mi ezen nem nevetünk. Nincs világvége, de könnyen lehet.
olvass tovább
Hári Katalin
Néha értem magam, máskor meg nem. Most boldog vagyok, de öt perccel később lehet, hogy visítok.
olvass továbbMegszoktam. Az egyedüllét, amitől olyan sokan félnek. Számomra már nem ijesztő és nem hideg. Pedig volt idő, mikor még legnagyobb ellenségemként néztem rá. Igen, az egyedüllétre. Ami mostanra már tudom nem egyenlő a magánnyal. És mégis, néha kéz a kézben járnak.
olvass tovább
Mounaji Barbi
Mindannyiunk életében vannak és lesznek olyan találkozások, melyekről sokszor azt mondjuk, nem volt megfelelő, hiba volt. Keressük a válaszokat arra, hogy miért nem találjuk az utat a férfiak lelkéhez. Nem értjük, hogy miért olyan sok az általuk okozott csalódás. De valóban így lenne ez? Ők okozzák a csalódást?
olvass tovább
Mertain Lilla
Én megértelek. Én elfogadlak. Én meghallgatlak. Én alkalmazkodom. És én hol vagyok ebben a történetben? Mert sajnos nem igazán látom magamat.
olvass továbbAz elmúlt években megtanultuk, hogyan olvassuk az INCI-t, mit jelent a pH-érték és hogyan építsünk fel egy tudatos bőrápolási rutint. De miközben szérumok, hámlasztók és aktív hatóanyagok között lavíroztunk, valami elveszett: a kapcsolat önmagunkkal. 2025-ben ezért sokan új irányba fordulnak. Egyre többen választják az intuitív bőrápolást, ami nem szabályokra, hanem érzésekre épül.
olvass tovább
Varga Emese
Illetve csak akkor, ha tudod, hogy nemsokára felveszed a kabátod es elmész, rágyújtasz egy cigire és olyan kifogást fújsz ki, amit még nem használtál el. Kérlek, azt add nekem.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Vannak pillanatok az életben, amelyek a mindennapos, sokszor idegőrlő folyamatok során nem tűnnek fel, csak akkor abban a minutumban ébredünk rá, milyen fontosak ezek az életmorzsák, amikor végre átéljük őket.
olvass tovább
