Mondd, hogy értékes vagy!
Felelősek vagyunk az életünkért, a döntéseinkért, és nagyon sokmindenért, ami velünk történik. Ha tetszik, ha nem, mindenben, ami az életünk része, jelentős részt partnerek vagyunk. Az ember persze mutogathat a másikra, de azt hiszem, legbelül mindenki érzi, hogy mikor igaz valami, és mikor nem...
– Ez a pasi egy igazi görény! Egy bunkó! Egy utolsó aljas szemét! – Hajtogatja egy ismerősöm.
– Senki nem kényszerít rá, hogy részt vegyél a kapcsolatban – mondom – már ha ezt a kettőtök közötti ügyet kapcsolatnak lehet nevezni. Mert évek óta szeretői státuszban vagytok egymás életében, persze amellett a makacs tény mellett, hogy mindketten szinglik vagytok. Nem akarja felvállalni a veled való kapcsolatát, és te sem akarod felvállalni őt!
– Akkor sem értem miért nem viselkedik több tisztelettel – szakad ki belőle.
– Ha egyszer így is csinálod, így is vállalod, ha az ő legkevesebb erőfeszítése elég ahhoz, hogy benne legyél a történetben, akkor úgy érezheti, hogy ennél nem vágysz többre. Vagy, hogy ez számára így a legkényelmesebb…
– Attól még tehetne bele egy kis figyelmességet!
– Ő olyan, amilyen, kezdem, nem érdemes azon gondolkodni, hogy miért viselkedik így. A kérdés az, hogy te miért csinálod ezt magaddal. Ez az egész ügy meglehetősen alacsony önbecsülésről árulkodik, mármint részedről – mondom óvatosan.
– Az igaz – feleli. De akkor is, ő miért nem változik meg?
– Miért nem változol meg te? – kérdem. Miért nem dolgozol azon, hogy több önbecsülésed legyen?
– Mert változzon meg ő! – hangzik újra.
– Több önbecsüléssel lehetne ennél értékesebb kapcsolatod is – mondom. Megérdemled, hogy megbecsüljenek, hogy olyan kapcsolatban élj, amilyenre vágysz.
– Szerintem is, erősít meg. De majd csak megváltozik, kivárom!
– Nem fog! – jelentem ki.
– Akkor mit csináljak? – kérdi.
– Változz meg te! – mondom.
Feláll, elindul, valami dolga van – mondja nekem röviden – majd jelentkezik, ha úgy alakul…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez