Nagy Attila és felesége, Nagyné Leitner Ildikó 2002-ben végzett személyi edzőként. Azóta ennek a hivatásnak élnek. Mindennapjaikat a másoknak történő segítség tölti ki. Nem volt kérdés tehát, hogy lányuk is ezt az utat választja. Erről az időszakról és tapasztalataikról beszélgettünk velük.

Mi motivált Benneteket, amikor a fitnesz oktatói hivatást választottátok?

Nagyné Leitner Ildikó: sosem állt tőlem távol ez a terület, hiszen gyerekkorom óta csak a sport érdekelt. Rengeteg sportágban versenyeztem és a sikereim tovább motiváltak. Elsősorban kézilabdáztam, de magasugró is voltam egy ideig. Aztán a főiskolai éveim alatt már úsztam, mert imádtam a vizet, az máig nagy szerelem. Szerintem, ha valaki sokféle sportot kipróbál fiatalon, akkor az nagyon jó alapot ad a mozgáskultúrájához.

Tehát a versenyszellem az benned volt…

Nagyné Leitner Ildikó: persze, a hétköznapi életben is bennem van. Azt nem lehet csak úgy levetkőzni soha. Elvégeztem a Testnevelési Egyetemen a gyógytestnevelő tanár szakot, és elkezdtem tanítani. Borzasztóan élveztem és most sem tudom elképzelni, hogy ne emberekkel foglalkozzak. A férjem, Nagy Attila labdarúgó edző. A két gyerekünkkel családostul kiutaztunk Kuvaitba vele és egy évet ott töltöttünk, amikor ott kapott szerződést. Majd hazajöttünk és ki kellett találnunk, hogy hogyan tovább. Azt tudtam, hogy számomra a vállalkozó létben semmi kihívás nincs, tehát tudtam, hogy vissza kell mennem a sport irányába. Megint elkezdtünk tanítani, de az már kevés volt… Akkor döntöttem el azt, hogy mindenféleképpen tanulni akarok. Akkor még nem igazán körvonalazódott, hogy mit, de elkezdtem keresgélni… Ekkor találtam rá az International Wellness Institute-ra, így 2002-ben jelentkeztünk a férjemmel az IWI tanfolyamára, és tulajdonképpen így kerültünk a szabadidősport közelébe. A gyerekkori sporttapasztalatok ugyan megadták hozzá az alapot, de az idő múlásával természetesen a sporttudomány is fejlődött, ezért tartani kell a lépést. Ezért volt nekem az IWI nagyon szimpatikus. Olyan alternatívákat kínált, ami izgalmas és korszerű volt. A hagyományos alapsportágakhoz képest egy merőben más dolog volt. Az iskolában rengeteg új ismeretet kaptunk. Új technikákat, új kutatási eredményeket, módszereket ismertünk meg. Továbbá rengeteg volt a gyakorlat. Fárasztó, de nagyon élvezetes volt. Zopcsák Laci (az iskola alapítója – a szerk.) személyében egy korrekt, odafigyelő és a szakmáját szerető embert ismertünk meg, rendkívül hiteles volt.

Hogyan tudtátok ezt a megszerzett tudást kamatoztatni a mindennapi életben? Van ennek valamilyen kézzelfogható eredménye?

Nagyné Leitner Ildikó: én azt mondom, hogy ez egyrészről a saját edzésünkben segítség. Másrészről pedig abba az irányba vitt, hogy ezeket az ismereteket át tudjuk adni másoknak is. Mi akkor nem elsősorban az anyagi oldalról közelítettük meg a dolgot, hanem inkább azon indíttatásból, hogy másoknak segítsünk. Amikor pedig az ember ezt elkezdi csinálni, akkor jön a kézzelfogható eredmény, a megtérülés. Mindemellett azt gondoljuk, hogy a legfontosabb, hogy ezt a hivatást szeretni kell, különben nem tudod átadni rendesen. Mi az átlagemberek nyelvén tanítunk, a tudományosság az bent kell, hogy meglegyen.

Nagy Attila: éppen a napokban számoltam össze, hogy a 14 év alatt, mióta a szakmában dolgozom körülbelül 15 ezer személyi edzést vezényeltem le. Nagy problémának tartom, hogy hígul a szakma. Dunát lehet rekeszteni már a különböző személyi edzőkkel, mert divatos foglalkozás lett ez. Akkor lehet csak megélni hosszútávon ebből a szakmából, ha nem kamuból csinálod. Volt olyan vendégem, aki kilenc évig edzett nálam. Mi vidéken dolgozunk, ott bejön a kisember a kis pénzével és nagyon keményen produkálni kell azt, amiért ő fizet, amiért eljön és téged választ. Azt is megtanultuk, hogy fontos, hogy kommunikálni kell a kliensekkel, emberibben kezelni őket. Nem futószalagszerűen. Az a jó, amikor valaki szívesen jön, és már várja a következő alkalmat.

Van olyan fontosabb sikeretek, amit megemlítenétek?

Nagy Attila: Radics Gigi énekesnőt edzettem, az én segítségemmel sikerült átalakulnia. A média tele volt korábban a változásával, Ő mindig nagy büszkeség számomra.

Nagyné Leitner Ildikó: nekem két ilyen van. Mindkettő gerinc problémával küzdött. Az egyik egy 15 éves fiú, egy igazi focista. Az anyukája sírva kért meg, hogy foglalkozzak vele, mert az orvos fűzőt akar rá adni a gerincferdülés miatt. Vele edzettünk, konditeremben is, de inkább rehabilitációs vonalon. Egy év alatt, heti 2 edzéssel a gerincferdülése rengeteget javult. A másik egy ugyancsak 15 éves fiú volt, akiről a szakdolgozatomat is írtam a Testnevelési Főiskolán, Gyógypedagógia szakon. Neki 73 fokos gerincferdülése volt. A szakdolgozatomat a műtétje utáni úszás terápiából írtam. Azóta is sokat foglalkozom a gyógytornával. Ez iszonyú hálás feladat, mentálisan sokkal többet ad, mint bármennyi pénz.

A lányotok ebbe nőtt bele, végül úgy döntött, hogy Ő is edző lesz.

Nagyné Leitner Ildikó: igen. Az, hogy hol tanuljon nem is volt kérdés. Ugyanis nemcsak a papír számit, hanem a megszerzett tudás. A legjobb szakemberektől tanulhat és tanfolyam végén a legjobb, nemzetközileg is elfogadott papírt kapja a kezébe. Meg sem fordult a fejünkben, hogy máshova írassuk tanulni. A másik nagyon vonzó dolog volt egyébként, hogy az intenzív tanfolyamot (Fitness Instruktor + Személyi edző – a szerk.) viszonylag rövid idő – egy év - alatt tudja elvégezni. Számára egyébként egyértelmű volt, hogy ezt az utat fogja járni.

Ti hogyan próbáljátok követni a trendeket, képezni magatokat?

Nagyné Leitner Ildikó: úgy követjük a trendeket, hogy igyekszünk minden irányzatot kipróbálni. Persze érdemes odafigyelni, hiszen nagyon sok a valamiért felkapott edzésmódszer, amiknek semmi értelme nincs. De alapvetően arról sosem mondok véleményt, amit nem próbáltam már ki.

• fitnesz iwi sport személyi edző

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!