Nézzünk szembe a tényekkel, hogy eme őrjítő képesség, valahogy bennünk, nőkben, egyszerűen kódolva van. Mi vagyunk általában azok, akik képesek, egy valós, ám egyszerű tényből, számtalan további, még nem létező opciót generálni a fejünkben. Ezután csak kapkodunk a fejünkhöz, hogy a lehetséges alternatívák közül, vajon mi lehet a befutó, nekünk mit kéne tennünk, és a gyártott teóriáink után, kétségbeesésünkben, ne rontsunk el magunk körül mindent. Kész elmebaj néha a saját fejünkben lenni - szoktam mondani.

Egyszerre bámulatos, és félelmetes is, hogy mire képes a női agy. Hogy az egyszerű dolgainkat, helyzeteinket, mennyire bonyolulttá vagyunk képesek tenni, sokszor már magunkat is megőrjítve. De így vagyunk mi nők színesek, és intenzívek. Néha azért mégsem kéne hagyni, hogy az összeesküvéseink, és részleteink hálójában elvesszünk, úgy, hogy az elméleteink, cseppet sem azonosak talán a valósággal. Bármennyire is tökéletesen, és amúgy teljesen logikusan végig vezettük azt minden, számunkra felfogható információból, apró gesztusokból, és szavakból. A szegény férfi meg csak pislog, hogy amit ő mondott, az bizony pontosan arról, és nem többről szólt, mint amit hallottunk, mert ők, csupán annyira egyszerűen működnek, mint amennyire mi bonyolultan.​

Adott egy férfi, és egy nő, akik találkoznak. Első randi, mindketten jól érzik magukat, a nő megfigyeli minden rezzenését, mozzanatát, a mondatait élésen az elméjébe menti, hogy később újraértelmezhesse, csűrje-csavarja, mit is akart ezzel mondani?! (Egyébként csak annyit, ami elhangzott, de lehet, hogy ennek több értelme is lehet? Nem!) A randi végezetével elválnak. A nő, ha továbbiakban is szeretné látni a férfit, radarjának minden érzékelésével, próbálja leszűrni, hogy ez vajon viszont is így van? A mit sem sejtő ártatlan férfi, aki egyébként kellemesen érezte magát, egyszerű őszinteséggel fejezi ki, hogy jól érezte magát, és örülne a viszontlátásnak. Fogalma sincsen arról, hogy a nőnek, máris, legalább száz gondolatmenete van a helyzet értékeléséről, a lehetséges további alakulásról.

A szimpátia kölcsönös, a felek elbúcsúznak, és a nő elindítja a fogaskerekeket. " - Nem írt utolsó esti üzenetet, biztos, nem érezte jól magát, csak mondta, mert nem akarta megmondani az igazat. Túl szótlan voltam, vagy túl sokat beszéltem, de lehet csak kimerült volt, és már aludni készül, de akkor miért elérhető? Lehet, hogy tőlem még nem is haza ment. Agyrém, majd holnap meglátom jelentkezik vagy sem." Reggel semmi, de napközben, érkezik a várva várt, teljesen normális, udvarias, érdeklődő üzenet. Azt gondolhatnánk, hogy minden rendben van, de nem, a nő nem ilyen.

"- Játszani akarsz? Akkor most Te várj egy kicsit, ha eddig eszedbe sem jutottam! Nem fogok egyből válaszolni." Pedig igazából, a férfi egyszerűen csak végezte a szokásos napi rutinját, és bár nagyon jól érezte magát előző nap, és eszébe is jutott a kedves hölgy, úgy gondolja, most még túl sok mindent csinál, de amint lesz egy szabad perce, amit teljes figyelemmel, a másiknak szentelhet, keresni fogja. Várja is ezt a pillanatot, de most más dolga van, most ott a figyelme. Számtalan más, ártatlan szituációban, egyszerűen mi magunk nehezítjük meg az életünket, és csúszunk ki abból az állapotból, ami a férfiaknak, sokszor jobban megy, vagyis, nulla görcsösség, legyél ott, abban, ami éppen történik körülötted, a többi meg majd jön, és akkor majd foglalkozol vele!

Vajon nekünk miért megy ez ennyire nehezen? Miért gördítünk olyan akadályokat az életünkbe, melyekre nem is lenne szükségünk, sőt, egyáltalán nem is léteznek még?! A férfiak gyakran vágják rá a párjuk idegesítő problémáira hogy "- túlságosan unatkozol, ha volt időd ilyeneket kitalálni! " És mi zsigerből reagálhatnánk, hogy ugyan, hogyan lehetne ennyi gondolat mellett unatkozni?! Naná, hogy sehogy.

• agyalás gondolatok kapcsolatok női elme túlgondolás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!