Hogyan válik valaki testépítő versenyzővé
Interjú Széplaki Dávid WBPF világbajnoki kétszeres top 5 helyezettel, Magyar bajnokkal és a 2016-os Fitparádé abszolút bajnokával.
1. Hogyan alakult ki az életében a sport iránti szeretet? Miként jött éppen a testépítés és a versenyzés?
Gyerekként nem voltam az a kimondottan sportos alkat. Mozgékony és eleven voltam, de egyik sport sem vonzott eléggé, vagy kötött le annyira, hogy komolyan vegyem. Édesapámmal elkezdtem úszni járni, később amatőr szinten versenyeztem is. Diákolimpia és kisebb magyar versenyek voltak csak, azonban egész jó eredménnyel, de nem éreztem ebben a sportban sem azt a kötődést amire szerintem szükség van, hogy az ember mindig motivált és eredményes legyen. Régi vágyam volt valami különlegeset csinálni, így jött az amerikai futball, ami mai napig a nagy szerelem az életemben. Sajnos alkatilag nem voltam megfelelő a sportra, mert nagyon vékony gyerek voltam, ezért kezdtem el komolyabban odafigyelni a súlyzós edzésekre és a táplálkozásra. Rengeteget tanultam a pályán, a csapattársaimtól és az edzőimtől a fegyelemről és a kitartásról, amik miatt most ott tartok a testépítésben, ahol. Amikor elkezdtem dolgozni, vendéglátásban helyezkedtem el, ami miatt rengeteget éjszakáztam és így döntés elé kerültem, ami után letettem a sisakot és a vállvédőt és csak a hobbi szintű súlyzós edzéseim maradtak. Később megkerestek többen is akik láttak bennem fantáziát, hogy versenyző legyek, de csak évekkel később szántam el magam, hogy színpadra álljak. Egy közepes szezon után jött egy egészen sikeres őszi szezon, mind magyar, mind nemzetközi színpadokon és azóta egyre jobb eredményekkel térek haza a WBPF és más szövetségek versenyeiről.
2. Van bármi más sport, a súlyzós edzéseken kívül amit szívesen űz? Esetleg verseny vagy csak hobbi szinten?
Az amerikai futball-t már maximum jobb időben szórakozásból játszom, igyekszem minél jobban elkerülni a sérüléseket, hiszen a testépítésben nem engedhetem meg, hogy kihagyjak edzést emiatt. Telente jártam a baráti társaságommal snowboardozni, de ugyanezen okból ezek az alkalmak is elmaradnak az elmúlt években. Szórakozás szinten vagy nyári időtöltésnek a strand röplabda megmaradt, viszont csak sportért elutazni valahová vagy bármekkora anyagi ráfordítást nem teszek a testépítésen kívül. Ez a sport teljes odafigyelést és fegyelmet igényel a nap huszonnégy órájában.
3. Elégedett az eddigi eredményeivel? Mik a további céljai ebben a sportban, illetve hová lehet még fejlődni?
Természetesen, minden éremmel és kupával elégedett vagyok, hiszen tudom mennyi munkám van benne. Egészen rövid idő alatt magyar- és világbajnok, európa bajnok második és sok neves magyar versenyen hoztam el az első helyet, valamint az abszolút bajnoknak járó trófeát is. Ezek után szerintem senkinek nem lehet oka panaszra. Voltak keserű érzések egy-egy színpad után, de visszanézve látom, hogy mindig fejlődök és erre a fejlődésre szükség is van, hiszen sosem tudhatom, mikor kerülök szembe egy olyan versenyzővel aki csak egy picivel jobban akarta az első helyet a felkészülése alatt és ez meg is fog látszódni a formáján. Csalódott sosem vagyok, inkább igyekszem motivációt nyerni minden olyan eredményemből ami mások szerint nem reális dönés volt. Szerintem minden versenyző megteszi ami tőle maximálisan kitelik és ezért senkit nem lehet okolni, vagy hibáztatni.
Fejlődni mindig van lehetőség, ez csak a sportolón múlik. Szeretnék magasabb kategóriában is elindulni és hasonlóan kimagasló eredményeket elérni mint eddig. Ehhez azonban most ki kell hagynom egy kis időt és keményebben edzenem, tehát még előre nem tudom mikor indulok újra versenyen, sok mindennek össze kell állnia, hogy értékelhető formában álljak újra a bírók elé.
4. Ha valaki most kezdené a versenyzést, mit tud tanácsolni neki?
Rengetegen keresnek meg ezzel kapcsolatban, aminek azért is örülök, mert én sem űzöm régóta ezt a sportot és mégis ki tudtam az embereknél harcolni ezt az elismerést, hogy a tanácsomra kíváncsiak és ahogy látom a legtöbb esetben hallgatnak is rám. Minden szezonban, sok új arcot látni a hazai színpadokon és mégis sokan nem folytatják, csak egy szezont, pár színpadot próbálnak meg. Számomra ez szomorú és aki engem megkeres mindig elmondom, hogy én jó pár évet öltem bele az első színpadom előtt is és abban a szezonban mégsem nyertem versenyt. Álltam dobogón és vannak szép emlékeim abból a szezonból is, azonban ez a sport sokkal többről szól, mint, hogy ki mennyivel nyom fekve, vagy hány éve jár edzőterembe. Szerencsés vagyok, mert olyan szakemberrel készülhetek, aki tudom, hogyha nem lenne olyan a formám, vagy nem látná rajtam, hogy nem maximálisan tartom a diétát, az edzéseken nem úgy dolgoznék, ahogy azt kell, akkor megmondaná nekem, hogy nem kellene színpadra állni. Ugyan erre még nem volt példa, de tudom, hogy neki is és főleg nekem is az, hogy az aktuális szezonom fő versenyére nem a legjobb formámban legyek egy presztízs kérdés. Félre kell tenni a büszkeséget és úgy felkészülni egy-egy ilyen versenyre, hogy reálisan kell látnia valakinek a versenyzőt. Van aki végig diétázik 10-12 hetet és ha korrekt magával szemben, vagy az edzője az vele akkor ha nem színpad kész, nem fog felállni és versenyezni, csak a következő szezonban. Nem szégyen beismerni, hogy nem sikerül egy felkészülés, hiába sok pénz és energia és rengeteg áldozat van egy ilyen diétában, mégis sokkal nagyobb sportoló lesz a szememben abból aki képes elismerni, hogy nem tette meg mindent és egy fél év múlva újra meg fogja próbálni.
Azonban, ha valaki fejben elég erős és kitartó és egy apró kétség sincs benne, hogy Ő ezt szeretné, annak bátran ajánlom ezt a sportot. Mert sokan a lemondásokat látják és a diéta nehézségeit. Azonban semmivel sem nehezebb ez mint bármi más, mert ugyanúgy csak fejben kell akarni és minden nap úgy elindulni, hogy ha ma is megteszek mindent azért, hogy kihozzam magamból a maximumot minden percben, akkor már biztos, hogy közelebb kerülök a dobogó legfelső fokához.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez